BodóKert: Tartalom / Próza / Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés
BodóKert
Ma 2019. december 11, szerda,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz.


Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés
A révész, V, befejező rész, mese
- 2009 október 22 csütörtök
szerző: timetour Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 9
Megtekintés: 229

„- Rossz hold süt ma éjjel kedves az átkeléshez,
- Nem baj, legalább hamar túl leszünk az egészen, csillagom-édes…”


Nem, igazán mondhatni, valóban nem bántak meg semmit sem. Félév telt el azóta, hogy az asszonyt megszöktette, akkor kora tavasz volt, hogy elindultak, gyors szerelmük kivirágzott, szárba szökött, most meg már hűvösödtek, párásodtak a hajnalok, rozsdás ősz készült felváltani ezt a különös, a menekülőkön szánakozón távozó nyarat. Mert, látva a szökevények szenvedéseit a nyár is menekült már, „elegem volt, elegem volt, nem akarok már semmit látni, nem akarok semmiről tudni, tudjátok, mit ráhagylak benneteket az őszre! Netán ő még tud veletek kezdeni valamit. Ha meg meghalnátok, lehet jobb is lesz néktek már…”
Csuda volt ám az a kora-tavaszi, szökős-éjszaka! Villámlott, meg dörgött, és csak zuhogott, a cinkos lovászok alig bírták száron tartania a villámlástól rettegő toporzékoló, felnyergelt lovakat.
De hát ők szerették egymást, és most végre, a saját kezükbe vehették sorsukat! Elindultak. Akkor a fiú pillanatra átölelte, aztán gyorsan nyeregbe segítette az asszonyt, maga is lóra ült, a hidat már leeresztették, és a menekülőket elnyelte az éjszaka. Hajnalra értek a fiú barátja udvarházához. Frissítő, váltott lovak, barátja a legjobb lovait adta (táltosok !) nem volt idő megpihenniük, (fussatok, meneküljetek!) és csak futottak, futottak, menekültek tovább… És épp csak, hogy delelőre váltott a nap, de a menedéket adó udvarház már lángokban állt, csak vér, kegyetlen bosszú, meg csak erőszak mindenütt.
Szerette, nagyon szerette az asszonyt. Álmodott róla sokszor, kívánta, olyan nagyon kívánta, amióta először meglátta a Zsarnok karján, tekintetük találkozott abban az egy rövid, örökre-átkozott-megszentelt pillanatban, és tudta, nagyon jól tudta akárhogy is lesz, elszereti majd! Meg az asszony is érezte, látva vágyódó, perzselő-pillantását, tudta ezt, ezért várt már rá nagyon. És sikerült egymásra találniuk, csak hát drága árat kellett fizetniük mindezért.
És rossz, nagyon rossz volt ám az a tavasz, jött, csak jött, beköszöntött borzongató, sűrű, hideg-dermesztőn permetező, szúrós esőkkel, az átkelést nehezítő áradó patakokkal, lakhatatlan, nyirkos lápokkal, néha derült csak ki, a napsütés csak ritkán szárította a menekülők átázott, penészlő, nyirkos ruháit, a megtorlástól való félelem miatt már nem merte őket befogadni senki sem, vizes boglyákban, elhagyott pajtákban éjszakáztak, és hiába volt szeretetük, szerelmük, nem tudták, nem tudták már egymást igazán jól felmelegíteni.
A nyár meg lázas-forró volt, eső hetekig nem esett, ruhájuk rongyolódott, poshadt vizet ittak zöldülő vizű, rossz, undorító pocsolyákból, asszonya lázas homlokára sem tudott hűs forrásvízben nedvesített tisztaruhát szorítani.
Szűkült körülöttük a tér, szeretetük, szerelmük egyre nőtt, de idejük, levegőjük gyorsan kopott. És akkor elhatározták az átkelést.
Megcsörrentek az aranyak a zacskóban, ahogy a Révész felé nyújtotta.
- Van családod, egyáltalán, van valakid, akin ez az arany segíthetne?
- Köszönöm, uram, nincs már senkim, nem kell az aranya, különben is odaát semmi hasznát se venném. Azért valamire megkérném. Én átviszem magukat, átviszem a szeretett kisasszonyt, de nem akarok már visszajönni. Érti, ugye?
A fiú megértette, rövid habozás után komoran bólintott.
- Sietnünk kell, gyorsan, hozzák a lovakat.
- Hihetetlen, farkasüvöltés a nyár végén?
- Nem farkasok ezek uram, de gyorsan, gyorsan hozzák már azokat a lovakat!
Csak hát a lovak megmakacsolták maguk, hátráltak, ágaskodtak, toporzékoltak, csudaszemükben ott tükröződött az ismeretlentől való rettegés, semmi kedvük nem volt a kompra lépni. Közben meg egyre hangosodott az a furcsán-hátborzongató, olyan éhesen-vágyakozó vonítás.
Az asszony akkor elvette a szárat a fiútól, odalépett a makacsul toporzékoló, hátráló almásderes csődörhöz, homlokát a ló fejéhez dörzsölte, és halkan duruzsolt néki. És a ló megnyugodott. És akkor felvezették a lovakat a kompra, és el tudtak indulni.
- Mit mondtál a lónak kedves?
- Csak annyit, hogy ne féljen, szeretem, vigyázok rá, és ha úgy hozza a sors, a túlparton együtt fogunk mind meghalni.
A folyó közepén jártak már, amikor az elhagyott parton megjelentek a fura lovasok, a Révész háza már lángokban állt, erősödött a hangzavar.
Aztán hirtelen súlyos lett a csend. A tűz vörös fénye kihangsúlyozta a parton megjelenő árnyalakot, varázslat volt, ahogy a férfi váratlan-hirtelen ott termett, megállt szemben az üldözőkkel, szilárdan megvetette a lábát, és hirtelen minden mozdulatlanná vált. Akkor a vadász hátra nyúlt az első nyílvesszőért, és a csendet először hátrahúzódó nyüszítés, szinte sértődött-csalódott, később erősödő, dühödt morgás váltotta fel.
- Gyorsan, gyorsan, húzzák már azt a kötelet! Nem sokáig tudja ám őket feltartani!
Csak akkor néztek vissza, amikor elérték a túlpartot. Még látniuk kellett, ahogy a vadászt körülvették a fura árnyalakok, majd a kavargó árnyak rövid, elkeseredett tusája után felhangzott a diadalmas üvöltés. Ők meg néhány pillanatig hallgattak. Hát elérték végül a Túlpartot, és milyen különös, semmi öröm, semmi megkönnyebbülés. De nem volt már sok idejük.
- A kötelet majd gyorsan el kell vágniuk - ennyit mondott csupán, a torka teljesen kiszáradt, és nem akart már visszanézni a kisasszonyra, szeretett úrnőjére sem. Csak nézte a folyót, égő házát, nem volt már kitől-mitől búcsúznia. A szakszerű tőrszúrást szinte nem is érezte (a fiú igazán jól értette a dolgát), hirtelen minden olyan könnyűvé vált, aztán olyan nagyon, megkönnyebbült-fáradtnak érezte magát a Révész, a vakító fényt meg felváltotta az álomnélküli örök sötétség.
- Szolgám, kedves szolgám!
Az asszony és a fiú felfogták az elomló testet, gyöngéden lefektették, az asszony akkor lezárta a Révész szemeit, a fiú meg egy-egy aranypénzt tett rájuk. Sietniük kellett nagyon. Gondosan betakarták a testet köpenyével. Elvágták a köteleket, aztán a fiú övig begázolva a folyóba, folyásirányba igazította a kompot.
- Nekünk sincs már túl sok időnk, sietnünk kell, nagyon-nagyon kedves! - vissza nem néztek már, pillanatra, utoljára átölelték egymást, aztán szárra vették a lovakat, és elnyelte őket a túlparti rengeteg.

/vége/

Hozzászólás
Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés Pipitér okt 22 : 20:27 Válasz erre
Hozzászólás: 1491

Regisztrált: jún 15 : 17:37
... Mondok egy imát a Révész lelkéért... Hős volt.

Nektek pedig jó utat, biztos partot, és szép éeletet kívánok!
Gratulálok, írásod ma is nagyon tetszik, és hatása is úgy működik, mint amikor először olvastam, drukkoltam, könnyeztem végig...
Ölellek!:)

Szeretettel, Pipitér.



Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés kampanella okt 22 : 23:48 Válasz erre
Hozzászólás: 1257

Regisztrált: jún 23 : 18:04
Nagyon jó történet v olt,meseszerü,izgalmas,hihető. Szeretnék sok ilyet olvasni.


Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés Juci okt 23 : 09:58 Válasz erre
Hozzászólás: 2217

Regisztrált: júl 21 : 10:52
Nagyon szép történet kedves Time! Jól esett így reggelire!

juci

Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés Peonia okt 23 : 12:09 Válasz erre
Hozzászólás: 369

Regisztrált: okt 08 : 09:56
Élmény volt. Köszönöm!

Peo

Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés Álom okt 23 : 12:29 Válasz erre
Hozzászólás: 671

Regisztrált: júl 10 : 21:46
Drága Time, én pedig egyszerűen oda vagyok a meséidért.
: Viki


Válasz: Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés timetour okt 25 : 18:45 Válasz erre
Hozzászólás: 698

Regisztrált: aug 22 : 20:15
Szia!
Tod, nagyon szeretek Neked mesélni!


time



Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés Wild Flower okt 24 : 12:46 Válasz erre
Hozzászólás: 584

Regisztrált: okt 08 : 10:23
Meg kell mondanom, fantasztikusan írsz!



Virág


Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés Kulcsar Eva okt 24 : 20:03 Válasz erre
Hozzászólás: 3722


HÁTBORZONGATÁSÉRT KELL, HOGY DICSÉRJELEK,
VÁRJUK, HOGY ELHOZD MAJD A TÖBBI MESÉDET !


Kulcsár Éva



Rossz hold süt ma éjjel – az átkelés timetour okt 25 : 18:48 Válasz erre
Hozzászólás: 698

Regisztrált: aug 22 : 20:15
Tudjátok, elárulok egy titkot!
Úgy örülök, hogy olvastok!

time




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 2
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 1.8487 másodperc, 1.7202 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 82. Memória használat: 980,048b