BodóKert: Tartalom / Próza / Egy csésze kakaó
BodóKert
Ma 2021. április 12, hétfő,
Gyula napja van.
Holnap Ida napja lesz.


Egy csésze kakaó
Monológ a hordágyon
- 2009 október 22 csütörtök
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 10
Megtekintés: 276



Amit szeretek az a rend. Rend a lelke mindennek. Rend legyen körülöttem. A magam rendje, ami közel sem azonos a mások rendjével. Mindennek megvan nálam a maga helye, és halálra idegesít, ha valami nincs ott, ahova én elhelyeztem - ha valaki hozzápiszkál a dolgaimhoz.


Nem, nem vagyok én egy beképzelt alak. Jól tudom, mit érek. Tudom egy észkombájn, egy Einstein sem vagyok, megvannak a magam korlátai, de amit egyszer elolvastam, úgy hozzám ragad, mint a muslica a légypapírhoz.
Amit szeretek az a rend. Rend a lelke mindennek. Rend legyen körülöttem. A magam rendje, ami közel sem azonos a mások rendjével. Mindennek megvan nálam a maga helye, és halálra idegesít, ha valami nincs ott, ahova én elhelyeztem - ha valaki hozzápiszkál a dolgaimhoz. Persze nem mutatom, hogy bosszant, mert ennél jobban csak a vita, a fölösleges magyarázkodás zavar. Inkább csendben maradok, s úgy teszek, mintha nem is venném észre. Aztán egy óvatlan pillanatban visszarakom a helyére. Mindegy, miről van szó – csergőóráról, cukortartóról, újságról, vagy csonka bokályról.
Itt lakik velem a húgom is, de ő reggel elmegy dolgozni, este jön haza – bent ebédel a munkahelyén. Miután hazaérkezik, leül a TV elé egy szendviccsel, s egy csésze kakaóval. Nem szól egy szót sem, csak mikor már megunta nézni a dobozt. Akkor mond jóéjszakát, s megy a szobájába. Nem zavarjuk egymás vizeit.
Én itthon ebédelek. A szociális gondozó hozza az ebédet. Tiszta, rendes nő. Figyelem, mindig tiszták kívülről is az edények, amiben az ebédet hozza. Nem láttam azokon soha szennyeződést, vagy rászáradt ételmaradékot. Meg is köszöntem neki a havi elszámoláskor egy ezressel. Úgy meghatódott, hogy az óta megvárja, ameddig megebédelek, s elmosogat utánam. Igaz, amikor először jött, megmondtam neki, mennyire kényes vagyok a rendre, tisztaságra, s úgy látszik, megértette.
No, a tisztaság a másik kényes pont az életemben. Naponta akár százszor is kezet mosok. Persze kissé túlzó ez a szám, de tény, hogy gyakran megteszem. Nem bírom, ha valami szennyeződés ér a kezemhez, legyen az akár képzeletbeli is. Gond a törölköző is. Honnan tudjam, hogy biztosan tiszta? Inkább letépek egy papírtörlőt. Az legalább mindig új és tiszta. A fogamat is gyakran mosom. Minden étkezés után. Hihetetlen milyen hamar kialakul rajtuk a lepedék. Nem győzöm dörgölni!
Meg, aztán amennyire idegesít, ha a dolgaimhoz piszkálnak, annyira idegenkedem attól, hogy én a mások holmijához hozzányúljak. A minap is mosakodás közben véletlenül meglöktem a szárítót és a húgom kiterített, már félig száraz ruhái mind belehulltak a mosdóvizembe. A vizet szépen elzártam, és tanácstalanul néztem a ruhákat. Jól megszívták magukat. Nem tudtam, mit tegyek? Csak álltam, s néztem, hogy egy kék folt elkezd terjedni a ruharakás közepén. Na, még csak ez hiányzott. Valamelyik festék, vagy mi kezdett oldódni, és összefogta a közelben levő anyagot. Mit fog ehhez szólni a húgom? Kicsit még álldogáltam, de láttam, a folt nem nő tovább. Kimentem a konyhába reggelizni, de egész nap ott motoszkált bennem, hogy mégiscsak ki kellett volna szednem a ruhákat. Zavart, hogy bajt okoztam a húgomnak, de nem mertem hozzányúlni a más holmijához, még akkor sem, ha a sját testvéremről van szó. Végül nem lett nagy ügy belőle, csak annyit mondott a drága, máskor vigyázzak.
Vigyázok én, hogyne vigyáznék. Állandóan. Abba igyekszem, nehogy bajt, nehogy valami bajt okozzak. Neki ne menjek valaminek, mégis állandóan feldöntöm a széket, meglököm az asztalt, és éppen akkor, mikor tele csésze van rajta, s a tejeskávé, vagy kakaó végig ömlik az abroszon.
A húgom nagyon megértő velem, nagyon türelmes, de egy ideje látom, néha olyan elgondolkozó, csendesebb, mint máskor. Inkább éreztem a változást, mert semmi kézzelfogható dolgot nem lehet rajta észlelni. Ez a viselkedésváltozást azonban jól érzem. Itt a bőröm alatt. S igazam is volt, mert egyik este oda jött hozzám.
„Pityu, akarok neked valamit mondani” – szólott.
„Mondjad!” – motyogtam.
„Találkoztam egy hozzám illő férfivel.”
„Hogyne, persze” – értetlenkedtem.
„Molnosnak hívják. Molnos Gábor”
„Értem. Jól van” – makogtam továbbra is értetlenül.
„Ő a barátom, és mindjárt itt lesz. Azt ígérte hatra jön.”
Nagyon megijedtem – egy idegen ember jön ide hozzánk! Mégsem szóltam semmit. A húgom dolga, s még jó hogy előre figyelmeztetett.
Fel is jött. Egész rendes fickónak bizonyult. Nem mondhatok semmi rosszat rá. Bemutatkozott, ahogy kell, és egy jót beszélgettünk a Forma 1-ről. Majdnem annyit tudott róla, mint én. Persze nem mutattam, hogy ász vagyok a témában. Bólogattam, hogy „bizony, bizony”, amikor valami közismert dolgot nagy lelkesen elmesélt. Csak az nem tetszett, hogy itt maradt éjszakára is. De hát ők tudják…
Csak én nem tudtam előre, hogy hosszabb itt maradás lesz a vége. Meg azt sem tudtam előre, milyen zűrökhöz vezet reggel a fürdőszoba használata. Eddig csak ketten használtuk, és egymásra tekintettel voltunk mindig. De most! Jobb nem is beszélni róla, mert halálra idegesít, bár nem mutatom. Jó, én meg tudom várni, ameddig végez, és csak akkor veszem igénybe a mosdót, ha már elmentek. De… énekel a fürdőszobában borotválkozás közben (!).
Nem tartott azonban, szerencsére, sokáig ez az állapot, mert néhány hét múlva kiköltöztek vidékre. Az iskolának, ahol húgom tanított, van egy tagintézménye kint egy csatolt községben. Odamentek lakni. Molnos is kapott az iskolában munkát, mint nem tudom micsoda. Megvettek egy kis házat is. Majd tatarozzák, mondták, mikor elmentek.
Így maradtam, végül egyedül. De nem én üldöztem el őket a szekálásaimmal, az egyszer biztos, hiába állítja a felső szomszéd, az a mogorva vénkisasszony. Hiába tartja olyan nagyra magát, ő is megéri a pénzét: a minap is eláztatta a konyhát, mert úgy felejtette a melegvíz csapot. Most is látszik a csúnya folt a plafonon. Nem volt még rá időm, hogy festőt hívjak.
Hívtak húgomék, miután elrendelkeztek, látogatnám meg őket. Sokat gondolkoztam a javaslaton. Nem szeretek én otthonról kimozdulni, de mégis rávettem magam. Kivittek egy barátjuk autójával. Nem is volt olyan szörnyű az út, bár elég jól rázott a kátyúk miatt. Otthonos, kedves lakás fogadott, bár kívülről nagyon rosszul mutatott, bent ellenben minden rendben volt. Maradtam is szívesen két napig. Szombat, s vasárnap. Igaz a végén már alig vártam, hogy vissza, hogy hazavigyenek.
Többet nem megyek, határoztam el, ahogy hazaérkeztem. Valami végig nyugtalanított ameddig ott voltam, itthon azonban újra biztonságban érzem magam. Annyi mindent hall az ember mostanában – csalások, betörések. Jobb otthon ülni. Bár mostanában az sem biztonságos. Becsapják, félrevezetik a jóhiszemű embereket. Mesélték, hogy a szomszéd tömbházban is bementek valamilyen mesével egy idős asszonyhoz, és elcsalták a kis pénzét, amit a temetésére tett félre.
Kezdek rendesen idegeskedni az utóbbi időben, nem is merek kimozdulni a lakásból. Itthon meg attól rettegek, hogy rám törnek, vagy hogy egy hihető mesével bejönnek hozzám is, mint Matild nénihez a 3c-ből. Azt mondták, segélycsomagot hoztak a Vöröskereszttől. Persze, erre kinyitotta az ajtót, mire leütötték és kifosztották a lakást. Még jó, hogy nem halt bele a sérüléseibe!
Ezért szereltettem fel a biztonsági pántot – lánc eddig is volt -, meg egy új, öt pontos zárat. Ide aztán senki be nem tud jönni, ha én nem engedem be…
Most is ott dörömbölnek az ajtómon, meg csengetnek, a mobiltelefonom is szól. Hallom én jól, csak nem tudok mozdulni. Nem engedelmeskenek a kezeim, lábaim. Hallom a sógorom hangját is az ajtón keresztül. Kiabál valamit. Válaszolnék, de nem jön ki hang a torkomon. Mennék ajtót nyitni, de mozdulni sem tudok, még a mobilt sem tudom kivenni a zsebemből.
„Bent van, hallom a telefonját, de nem veszi fel” – mondja Gábor.
„Törjük be az ajtót!” – szól egy idegen hang, és én nem tudok tiltakozni, mert nincs hangom, nem tudok odamenni, mert nincs erőm.
„Ezt nem lehet betörni sem, olyan masszív.” – hallom újra a sógort, neki legalább van egy kis esze.
„Szóljunk a tűzoltóknak, az erkélyen át könnyen bemehetünk.” – ez is az ő hangja.
Aztán sokáig nem történt semmi, azt hiszem, el is aludtam itt az előszoba földjén, vagy nem tudom, mi történt. Azt vettem csak észre, hogy ismeretlen emberek vesznek körül, és felemelnek valamire, és megindulnak velem. Gábor is a látóterembe kerül, s fölém hajolva mondja, hogy most kórházba visznek.
Ringat ez a matrac, amin most fekszem, olyan, mint gyerekkoromban édesanyám ágya…


Hozzászólás
Egy csésze kakaó bodójános okt 22 : 15:44 Válasz erre
Hozzászólás: 4582

Elesett emberek esetei....Kész regény mindegyik!



Egy csésze kakaó Pipitér okt 22 : 18:36 Válasz erre
Hozzászólás: 1491

Regisztrált: jún 15 : 17:37
Szívszorítóan szép ez a monológ, drága Szabolcsom... Mosolyogtam, könnyeztem az öreg háklijain, mániáin.
Talán mindannyian ilyenné válunk a végére...
Szomorú valóság, hogy nem szabad bárkinek ajtót nyitni... Persze, az öreg sem a segítséget akarta kizárni.
Szép írás Szabolcs. Szívből gratulálok, és ölellek, mint mindig, Lótuszod.:)

Szeretettel, Pipitér.



Egy csésze kakaó bigeszab okt 22 : 21:03 Válasz erre
Hozzászólás: 1580

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm, kedves János!
Drága Pipitér! Saját rigolyáim, s félelmeim kértek maguknak helyet a fehér papíron...
Szeretettel: Szabolcs

bigeszab

Válasz: Egy csésze kakaó Pipitér okt 22 : 21:26 Válasz erre
Hozzászólás: 1491

Regisztrált: jún 15 : 17:37
... Drága Barátom... Hősödet akár rólam is mintázhattad volna...
Azt hiszem, a korral nem csupán a bölcsesség, de a rigolyák, bogarak száma is növekszik....:)
Ölellek szeretettel!:)

Szeretettel, Pipitér.



Egy csésze kakaó kampanella okt 22 : 23:22 Válasz erre
Hozzászólás: 1257

Regisztrált: jún 23 : 18:04
Én is félek,teljesen egyedül vagyok.Minden sorodat értem.


Egy csésze kakaó Juci okt 22 : 23:37 Válasz erre
Hozzászólás: 2217

Regisztrált: júl 21 : 10:52
Nagyon tetszett, ölellek szeretettel!:)

juci

Egy csésze kakaó bigeszab okt 23 : 11:30 Válasz erre
Hozzászólás: 1580

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Kampanella, Juci! Köszönöm, hogy olvastatok. Szeretettel: Szabolcs

bigeszab

Egy csésze kakaó Kulcsar Eva okt 23 : 20:36 Válasz erre
Hozzászólás: 3808


A monológot elmondó nagyon rokonszenves,
egészséges önismeretre valló bemutatkozása.
Jóízű olvasmány, bölcs megállapításokkal.
KÖSZÖNJÜK, KEDVES SZABOLCS !


Kulcsár Éva



Egy csésze kakaó bigeszab okt 28 : 18:20 Válasz erre
Hozzászólás: 1580

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Én is köszönöm, kedves Éva!

bigeszab

Egy csésze kakaó timetour nov 12 : 17:14 Válasz erre
Hozzászólás: 698

Regisztrált: aug 22 : 20:15
Csendes, kellő öniróniával megírt, megérintő történet!

time




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jan 06 : 19:52
Örömmel látlak kedves Évike

Kulcsar Eva
jan 06 : 16:27
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. " (Pál Korinthusbeliekhez írt I. level e 13. rész)


Isti
dec 30 : 20:03
Egy nyugodtabb kiegyensúlyozottabb új évet kívánok MINDENKINEK Isti:)

Isti
dec 24 : 09:28
Áldott ünnepet kívánok társaimnak és a kedves Olvasóknak Isti:)

nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti


Oldal létrehozási idő: 2.3744 másodperc, 2.2969 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 83. Memória használat: 986,104b