BodóKert: Tartalom / Novellák / Búcsú levél
BodóKert
Ma 2019. március 18, hétfő,
Sándor napja van.
Holnap József napja lesz.


Búcsú levél
- 2009 június 18 csütörtök
szerző: Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 5
Megtekintés: 300

Mihály fejfájásra ébredt, talán a tegnap esti borozás lehetett az oka, gondolta. Nem ivott sokat, ismerte a határt, de a gyógyszer mellett ezt sem kellett volna... Most már mindegy, majd csak elmúlik. Megszokott mozdulattal indította el a lejátszót. Pár pillanat múlva átölelte a zene simogató dallama. Beethoven, Schubert mellett mostanában Berlioz is jelen van az életében. Változik a világ, az ember is változik. Sokszor mondogatja ezt magának, amióta új jelenségek kapnak helyet az életében. Vannak dolgok, amikre jobban figyel, és a régebben fontosnak tulajdonított tevékenységek jelentőségüket vesztik, így változik mostanában az élete. Erősnek érezte magát az élet bármely területén, nagy harcosként tartották számon. Franciska is ezért csodálta fél emberöltőn át.

Szerette, és megszokta, hogy felnéztek rá, támaszt láttak benne, ez adta a biztonságérzetét, az önbizalmát. Jó vezetőnek tartották a felettesei és a beosztottai egyaránt. Megtalálta az egyensúlyt, középen tudott maradni, megbíztak benne. Kritikus volt, de nem intrikus. A kritikát magán kezdte, azt a pontosságot várta el másoktól, amit magától megkövetelt. Munkájában precíz, analitikus, szinte tévedhetetlen, bár tudta, hogy az ember munkájában benne van a tévedés lehetősége is. Mások munkáját nagyra tartotta, akkor is, ha nem volt tökéletes. Ilyenkor addig csiszolta a kolléga tudását, gyakorlatát, amíg az, magától nagyot alkotott.
Sok barátja volt ez által, persze voltak, akik kihasználták, de többen azok, akik őszinteségéért, tudásáért, megbízhatóságáért szerették.

Nehéz terhet cipelt, nem tudta kihez fordulhatna, hogyan mondja el, milyen nagy bajban van. Ha figyeltek volna rá, biztosan észre vették volna, hogy nincs rendben körülötte valami. Senki nem jelzett és most itt van egymaga az elfelejtett tegnapokkal, a régi halvány emlékekkel.
Holnap véget vet ennek az áldatlan állapotnak, felhívja a lányát és elmondja a problémáját. Meg kell beszélni a részleteket, nem tudja hol tart ez a folyamat, meddig lesz még előre. Rettentően megsajnálta magát, ettől aztán olyan dühös lett, hogy lecsapta a kávéscsészét a mosogatóba. Furcsa, ismeretlen zajt hallott maga körül, megijedt. Most még ez is, az agresszió megjelenése. Felismerte, olvasta a lánya szakkönyvében, ez a lappangó kór egyik kísérője, nem kell ide szakorvos, már azt is tudja betegsége előrehaladott...

Telefoncsengés szakította meg eszmefuttatását a betegségről. A tegnap esti találkozó egyik tagja hívta, azzal az indokkal, hogy mikor ülnek le megbeszélni a további terveket a közös munkával kapcsolatban. Nem értett semmit, pár másodpercig az elszakadt filmet próbálta előhívni gondolati vetítőjéből, de nem jött be se kép, se hang.
Mentő ötlete támadt, hivatkozott egy fontos megbeszélésre, amit most nem tud megszakítani, de ha befejezte, azonnal visszahívja, és visszatérnek rá, felelte határozottan. Megkönnyebbült, amikor lenyomta a beszélgetés befejező gombját.

Leült, két kezébe vette a fejét rákönyökölt az asztalra. Próbált visszaemlékezni az elmúlt esti arcokra, mozdulatokra, beszélgetésekre, egyre több részlet jelent meg a szeme előtt, a beszélgetés foszlányok is kezdtek összeállni, de semmire nem emlékszik Zoltánnal kapcsolatban, csak arra a vörös fiatal nőre, akit bemutatott neki, mint a kedvesét. Nem messze tőle foglaltak helyet, de hogy mikor ültek egymáshoz és mit beszéltek, az kiesett. Nyugtalanította ez a helyzet. Lelki szemei előtt látta magát egy zárt intézetben, amint zavaros szemekkel néz a semmibe, vagy magában motyog, érthetetlen, monoton hangokat hallatva.
Úr Isten, hogy fél ettől. Talán tehetne valamit, hogy ne élje meg ezt a borzalmat. Egyre jobban belelovalta magát a súlyos beteg ember szerepébe. Órák teltek el, és még mindig nem jutott eszébe semmi Zoltánnal kapcsolatban, aki az elmúlt órában kétszer is hívta, de nem vette fel a telefonját.

Elővette a keresztrejtvényt. Tudta, hogy ez a legjobb "agyfényesítő". Zaklatottan kezdett hozzá, mégis ment, mint a karikacsapás. No, persze, hiszen aki ennyi rejtvényt fejt, már álmában is látja a szavakat. Minél jobban teltek a négyzetek, annál dühösebb lett magára. Most is a könnyebb lehetőséget választotta megnyugtatni magát, hogy megy ez, még is csak tud emlékezni, pedig a fenét, egy szó sem jut az eszébe a közös munkáról Zoltánnal. Mit ígérhetett....?

Amióta a szomszédot elvitték abba az intézetbe, ahol a magatehetetleneket ápolják, figyelte magát, így jött rá, hogy a memóriája megbomlott. Azóta jutott az eszébe, hogy mostanában mennyi minden kiesik, nevek, dátumok. Diagnosztizálta magát már másnap.
Azelőtt bezzeg, ő volt a lábon járó jegyzettömb. Semmit nem kellett felírni, nem is, olyan régen még a boltokban is megmosolyogta azokat, akik cetlit tartanak maguk előtt vásárlás közben.
Megint csengett a telefon, ismét Zoltán. Nem veszi fel, ameddig eszébe nem jut, mit ígért, addig nem beszél vele. Szemeit elhomályosították a könnyek. Bekövetkezett, amitől mostanában félt, látta szegény szomszédját…
Odalépett Franciska faragott íróasztalához, kivette egy bőrmappát, amiben felesége tartotta a tej csoki színére emlékeztető halvány levélpapírokat, egy svájci kiküldetése alkalmával vásárolta asszonyának, aki úgy tudott örülni mindennek. Szerette a szép borítékokat, képeslapokat, levélpapírokat, még a klinikára is magával vitte, utolsó leveleit is ilyenre írta…
Az asztalra készített három levélpapírt egy borítékot, és jó sok bélyeget, mert ma már sok kell egy levélre, ezekből…
Elgondolkodott, érdekes még soha nem ült itt.

Nézte a búcsúlevélhez előkészített kellékeket, megjelent előtte felesége mosolya, a svájci üzlet, óriási papír-, és írószer választéka, szebbnél szebb ajándéktárgyak, de a figyelmét csak a különleges színű levélpapír mappa vonzotta. Soha nem látott még ilyen szép száz darabos szettet. A boríték színe egy hangyányit tért el a levélpapírtól, de olyan szép harmóniát alkotottak így együtt. Maga előtt látta az eladó kedves mosolyát, hallotta udvarias hangját, ahogy ajánlotta az ízléses bőrmappát. Mennyire vigyázott rá, személyi poggyászába tette, nehogy a bőröndpakolás közben megsérüljön, vagy gyűrődjön, eredeti szépségében akarta átadni a feleségének.
A következő kép asszonyának, gyermekes öröme volt. Ha valaminek nagyon örült, magához szorítta, perdült vele, majd felugrott és egy puszit nyomott az arcára.
Egy pillanatra érezte azt az illatot is, amit annyira szeretett. Néha kinyitotta a szekrényt, és beleszippantott... Két üveg Fekete macska kölni ott árválkodott a szekrénypolcon.…

Berlioz zenéjének a kíséretében születtek meg a búcsúlevél első sorai. Kétségbeesetten figyelte, hogy fogalmazása érthető és követhető legyen, figyelmét éles csengőhang hasította ketté, dühösen állt fel és indult az ajtó felé. A kitárt ajtóban Zoltán állt. Zavartan néztek egymásra, majd a vendég megszólalt.

-Ne haragudj, öreg, azért jöttem fel hozzád, mert hiába hívtalak. Dénestől tudom a címedet. Tudod, a mi korunkban már előfordulnak egy kis memóriazavarok, nem veled beszéltem tegnap arról a munkáról, hanem Dénessel, én meg téged zaklattalak vele. Tegnap este Dénes adta ide a telefonszámodat, mert elmeséltem neki, hogy mostanában sokat felejtek...., említette, hogy a lányod pszichiáter. Kapóra jött, hogy nem vetted fel a telefont, így nem halasztom tovább, feljöttem, hogy megkérjelek, beszélj a lányoddal.

Mihály ezeket a szavakat hallva, majdnem gyermekkori cimborája nyakába ugrott. Boldogan invitálta be egykori osztálytársát, majd óriásit kacagott magán és elmesélte, bizony ezzel a látogatással életet mentett.

Ezután elgondolkodott, jó lesz a hipochondriájától megszabadulni mielőbb, elfogadni a korral járó természetes kórokat. Például azt, hogy az időskori feledékenység nem betegség, hanem folyamat.


Hozzászólás
Búcsú levél Kulcsar Eva jún 19 : 08:16 Válasz erre
Hozzászólás: 3703

DRÁGA GIZIKE, ezt a történet megint a Tőled megszokott precíz részletességgel és életszerű emberi megnyilvánulásokkal tártad elénk. Köszönjük a mindig igényes megnyilvánulásaidat, és várjuk..várjuk a mindig újakat!


Kulcsár Éva



Búcsú levél Pipitér jún 19 : 11:21 Válasz erre
Hozzászólás: 1491

Regisztrált: jún 15 : 17:37
Drága Gizuskám!:)))))) Izgalmas történeted hála Istennek drámai vég helyett komikus fordulattal nevetésbe torkolt. Ennek ellenére azt hiszem, mindannyian szembesülünk előbb-utóbb ezzel a jelenséggel, és mindenki habitusa szerint éli meg az ezzel járó kellemetlenségeket.
Odáig eljutni... a kék papírok elővételig azonban nem szabad.
Nem a mi dolgunk csettinteni az égi ladikosnak, hogy jöhet... Jön, amikor itt az idő... És nekünk addig kell cipelni a batyut/keresztet, amíg élünk.
Jól esett írásod kapcsán elidőzni az élet és elmúlás mikéntjén. Köszönöm! Gratulálok és ölellek!

Szeretettel, Pipitér.



Búcsú levél Gizus/Ekpafat jún 19 : 13:58 Válasz erre
Vendég

Köszönöm szépen a kedvességeteket. Szép hétvégét kívánok, szeretettel:)

Búcsú levél bodójános jún 19 : 15:15 Válasz erre
Hozzászólás: 4577

ÉRDEKES TÖRTÉNET, JÓL MEGIRVA!



Búcsú levél Gizus/Ekpafat jún 20 : 10:23 Válasz erre
Vendég

Köszönöm szépen Mindnyájótoknak a véleményét.



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!

Isti
okt 31 : 19:44
Nagyon kedves vagy Time.-)))
köszönettel Isti

timetour
okt 30 : 22:29
gratulálok a kislányodnak!

Kulcsar Eva
jún 29 : 14:16
Isten éltesse, BOGLÁRKÁT!


Oldal létrehozási idő: 0.4539 másodperc, 0.3980 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 86. Memória használat: 967,408b