BodóKert: Tartalom / Próza / A Ködben, szerencsétlen lelkek között, és egy találkozás
BodóKert
Ma 2019. augusztus 24, szombat,
Bertalan napja van.
Holnap Lajos napja lesz.


A Ködben, szerencsétlen lelkek között, és egy találkozás
(Nagyvárosi történet, hetedik rész)
- 2009 november 12 csütörtök
szerző: timetour Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 2
Megtekintés: 164

Szép őszi időre virradt másnap. Hűs szellő csak picit borzolta az Öbölpart még olyan fázós, álmos, hajnali borzongó vizét, kicsi hullámok meg vidáman locsogtak-fecsegtek a kikötött csónakok alatt. Az őszi ég, tudjátok, az a csodálatos őszi ég meg csak olyan nyitott, tiszta-kék volt, mint szőke, szerelmes asszonyok álomszép kék szeme hűvös hajnali ébredések, és összebújások után, a nap sütött már, és tudjátok, amúgy nyűgös-álmos-lustán, egyszóval, lassan, de ébredezett a falu.

Asszonyok pöröltek álomszuszék gyerekeikkel, meg dörmögő, morc, lustálkodó emberükkel - na nézz csak oda, hát ez még mindig nem képes felkelni, míg az ágy ki nem dobja - de, tudjátok ez a zsörtölődés nem takart, egyáltalán nem takart ám igazi haragot, á nem, egyáltalán nem, csak volt a megszokott mindennapi, reggeli rítus része, és mindannyian,: azok az édes-kedves perlekedő asszonyok, az ők álomszuszék gyerekei, meg a látszólag morc, komótosan, felkápászkodó, de valójában aznapi tennivalóikat átgondoló emberei mind-mind tisztába, nagyon-nagyon tisztába voltak ám ezzel! (Szóval akárhogy is, szerették egymást, és ez volt a lényeg.)

Különben meg kinek is lenne rossz kedve, mikor a Nagy Ajándékozó ma reggelre - ki tudja, lehet az idei őszön tán legutoljára - ilyen szép időt ajándékozott! Meg más oka is volt a jókedvnek, a reggelt, és későbbiekben az egész napot valamilyen feszült, ünnepélyes várakozás lengte körül, senki előtt nem volt titok, hogy azok ketten ma behajóznak a Ködbe. És ez eddig nagyon keveseknek adatott meg, az igazat megvallva, tán túl sokan nem is vágytak rá, de kimondva, vagy kimondatlanul, mindannyian egyetértettek abban, hogyha valaki, hősünk igazán megérdemli.

Ők akkor már rég úton voltak. A kora-hajnali derengés a vízen érte őket, még hideg- dermedt sötétben oldották el a csónakot, és felszálló, őket oly kedves-jótékonyan elrejtő hajnali párák mögé bújva halkan, óvatosan, közelítettek a Köd felé. Aztán elcsitultak az oly megnyugtatón pajkos-fecsegő hullámok, a víz tükörsima lett, hirtelen csönd lett, nagyon nagy csönd. Megérkeztek.

Apró, óvatos evezőcsapásokkal haladtak befelé, még a hirtelen támadt nagy csöndben is alig hallatszott az evezők csobbanása. Az orrukig se láttak, és mégis, bármilyen hihetetlennek is tűnt, az öreg mégis határozottan, biztos kézzel irányította a csónakot, mint akit valamilyen cél vezet.

Akkor hirtelen különös, fura zajok támadták a csöndet. Az egész csak volt olyan furcsa, meg tudjátok, olyan különösen riasztó. Aztán, hogy egyre csak közelebb értek, már tisztultak, felismerhetővé váltak a hangok, hallották már a nyöszörgést, a segélykérő kiáltásokat, meg néhol, és ahogy egyre csak beljebb eveztek, már egyre gyakrabban, tudjátok, ó, már egyre gyakrabban, a tébolyult átkozódásokat. És néhol, ahogy ritkult már a Köd is, megpillantották, megpillanthatták a karjukat segélykérőn, fohászkodón feléjük nyújtó alakokat is. És felgördült a függöny, a Köd meg - most épp, mint ripacs-rossz rendező - megmutatta végre művét. És büszke volt, igazán büszke lehetett rá! És ők meg, mintha csak színházba lettek volna, bámulták az előadást, pedig még jegyet sem váltottak, tudjátok, erre az egészre igazán jegy sehol sem kapható, sehol se váltható. (Legfeljebb, amatőr, honorárium nélküli szereplők lehetünk, ha balszerencsénk úgy kívánná.)

Hősünk szíve szerint rég visszafordult már volna, de az öreg csak kormányozta a csónakot tovább, ki tudja, milyen céljuk felé. És ahogy haladtak egyre tovább, hagytak maguk mögött megszámlálhatatlan, reménynélküli elveszettet.

- Tudom, mire gondolsz fiam. Én is félek, nagyon. De még nem fordulhatunk vissza. Most még nem. Látod, kisfiam, Ő már csak ilyen, nem tesz különbséget az emberek között, lehet valaki fiatal, vagy öreg, bűnös, vagy ártatlan, akár gazdag, vagy szegény elesett, szerencse fia, vagy szerencsétlen lúzer, mindegy, mindenkit csapdába ejthet. Pont olyan, mint a halál, vagy azt hiszem, tán attól is rosszabb. És ne gondold, közülük bárkit is megmenthetünk. Élőhalottak mind. És különben is, ki lenne az az egy közülük, akit kiválasztanál?

Fojtott hangon súgta a szavakat az öreg, közben eveztek lassan tovább. És ahogy haladtak beljebb, mindig csak beljebb, egyre halkultak már a segítségért esdeklő kiáltások, sűrűbb lett az átkozódás, a korábban reménykedő tekintetek közömbössé, tébolyulttá váltak.

Végre meglátták a férfit. Csont sovány volt, láthatóan sok év eltelt már azóta, hogy ideérkezett, karját mellén összefonva állt, arca rezzenéstelen volt, és a szeme, tudjátok, ez volt a legkülönösebb; a férfi szeme furamód nem takart rettegést, kétségbeesett segélykérést, és - bármilyen furcsa - tébolyt sem, mondhatni, inkább fürkésző tán a messzeséget kutatta.

Aztán, hogy közelebb eveztek hozzá, egészen közel, az öreg meghajolt előtte, és a fiúra mutatott, a férfi tekintete megélénkült, pillantásuk találkozott, a szürke szem mosolygott, örömöt, tükrözött, - legalábbis a fiú akkor úgy érezte.

Aztán az arc megkeményedett, a pillantás hirtelen szigorúvá, elutasítóvá vált. Mintha csak mondta volna: elég volt, most menjetek! És mindketten érezték már. Hirtelen minden zaj elcsitult, nem hallották már a nyöszörgéseket, a segélykérő kiáltásokat, sikolyokat, de még a tébolyult, átkozódó rikoltozásokat sem. És hirtelen hideg lett, tudjátok, nagyon hideg.

- Észrevett. És most néz minket. Forduljunk, gyorsan! - súgta az öreg.
Megfordultak. És menekültek. Aztán csak úgy siklott kifelé gondviselés vigyázta kis hajójuk siklott, kifelé a Ködből, siklott sebesen. És hazaértek.

- Tartoztam neked ezzel a találkozással kisfiam - szólt halkan az öreg. Megérkeztek, a csónakot kikötötték. Tulajdonképp nem történt semmi különös, pont olyan volt ez a nap az öbölpartiak életében, mint bármely másik. A kikötő üres volt, a férfiak - tán az utolsó jó időt kihasználva - kinn halásztak a tengeren, az asszonyok szokásos napi teendőiket végezték. Szóval nem volt örömujjongás, senki se jött ki a visszatértek fogadására. De Öbölparti Elkéső ezen a napon vált igazán felnőtté, másnap elbúcsúzott az öbölpartiaktól, és elindult a nagyvárosba.

(folytatjuk)


Hozzászólás
A Ködben, szerencsétlen lelkek között, és egy találkozás Álom nov 12 : 17:41 Válasz erre
Hozzászólás: 671

Regisztrált: júl 10 : 21:46
Kedves Time, igazán felkavaró, kavargó Köd rabul ejti az olvasót. Nagyon szeretem ahogyan írsz.
: Viki


Válasz: A Ködben, szerencsétlen lelkek között, és egy találkozás timetour nov 21 : 20:58 Válasz erre
Hozzászólás: 698

Regisztrált: aug 22 : 20:15
Szia!





Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 0.9849 másodperc, 0.9423 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 75. Memória használat: 957,960b