BodóKert: Tartalom / Idegen tollakkal... / Árnyak az egyedüllétben
BodóKert
Ma 2021. április 12, hétfő,
Gyula napja van.
Holnap Ida napja lesz.


Árnyak az egyedüllétben
- 2010 január 17 vasárnap
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Idegen tollakkal...
Hozzászólás: 2
Megtekintés: 364



(Carmen Muşat-Coman írása, megjelent a „Cum s-a fãcut de-am rãmas fatã bãtrânã” című kötetben, a Cununi de stele kiadó gondozásában - Bukarest, 2009)

Az árnyék megnyúlt, majd összezsugorodott a fehérre meszelt falon követve gazdája mozdulatait: kicsit meglendült, mintha kapaszkodna, ami teljesen hiábavaló és értelmetlen tett egy árnyék részéről, aztán hirtelen felmagasodott szinte a háztetőig, ahogy a késő őszi napfény játékos kedve diktálta, egy pillanatig így maradt gőgösen uralva a fehér falat, de egyszerre mintha valaki megcsapta volna, összeesett. És ha szavai lettek volna, szíves-örömest felháborodásának adott volna hangot, amiért semmilyen elismerést nem kapott az öregasszonytól, akit immáron 84 éve kísérget, és aki egy ideje megalázza, s érthetetlen mozdulatai miatt nem engedi magasba lendülni.
Az árnyék helyzete a legutolsó dolog, amire gondolt Mária néne, ahogy ott üldögélt naphosszat a fehér fal előtt, a tornácon. Egy sámlin foglalt helyet ölbe tett kezekkel, öntudatlanul a portréfestők kedvelt pózában, vaksin fürkészve a beszűkült látóhatárt. Semmi nem pótolja ezt a fáradt évek okozta hátrányt, felugrott néha a sámliról türelmetlenül és reménnyel eltelve valahányszor nyílni vélte a kaput. De világ állva is, ülve is változatlanul ugyan az, csak a szél rázta a kaput, így Mária néne újból visszaereszkedett a sámlira elmerülve megfogyatkozott gondolataiban, továbbra is semmibe véve árnyékának háborgását a fehér fal fogságában.
Jól meggondolva volt nekik, kettejüknek valaha jobb sorsuk is. Úgy 64 évvel ezelőtt ropták ám a táncot a lakodalomban, s hátravetett fejjel forogtak a táncban, míg Sandru erős karjai fogták a derekát. Ugyan ezek az erős karok építették büszkén a házat is, hiszen ő volt a faluban a legjobb kőműves. Minden egyes téglát saját kezűleg rakott fel, senkinek, se segédnek, se segítő társnak nem engedte, hogy még csak egy újjal is érintsék azokat. Így is nyár végére készen lett. Ott született mind a négy gyermekük, s ott sétált fel-alá a hosszú tornácon aggodalmasan hallgatva a bentről jövő jajgatást, ahonnan a bába, meg a sógorasszonyok kitiltottak minden férfiembert. Három fiú és egy leány jött világra, s ez így van jól, gondolták, mert a fiúk majd tovább viszik a nemzetséget, s a leány gondoskodik róluk késő öregségük idején. Csakhogy a terveket az élet mindig a feje tetejére állítja. Sandru soha nem tudott egyetlen gyermekének sem házat építeni: egyik nap lezuhant az állásról, és nyakát szegte. Senki nem értette, hogyan történhetett meg egy ilyen tapasztalt mesterrel, hogy megcsússzon az állás deszkáján. Mária számára a dolog lényege egyet jelentet: megözvegyült, elvesztette szeretett férjét, egyedül maradt a négy gyerekkel, a legnagyobb 16 és a legkisebb 7 éves. Sandru mint kőműves jól keresett, de nélküle a szegénység árnya borult rájuk.
A segítség a polgármestertől érkezett, aki alapjába véve egy jó ember volt, dacára, hogy meggyőződéssel szolgálta a hatalmat – takarítónőnek vette fel a hivatalba. Fizetése éppen annyi volt, hogy a gyerekeit tudta iskoláztatni, s elküldeni szakmát tanulni, ennél többre nem is futotta. Ha valamelyikük tovább akart volna tanulni, megtehette saját erejéből az esti iskolában, vagy a levelezésin, a gimnáziumra neki már nem maradt tehetsége. Végül aztán egyik sem akar tovább lépni – vagy a tehetség hiányzott hozzá, vagy a lustaság győzött – és megmaradt mindegyik választott mesterségénél. Így elszóródtak a világban, ki erre, ki arra: a legnagyobbik, s a leány Bukarestbe ment gyári munkásnak, az egyik fiú Ploiesti-be, csak a legkisebb maradt vele, gépész lett a Kollektív Gazdaságban. Mikor megházasodott, nem tudott nagy hozományt adni neki, csupán egy paplan, ágyneműt, s néhány kézimunkát, amiket, ő vart.
Egy darabig azt hitte, azért nem jönnek gyakran hozzá a gyermekei, mert a menyei, s a veje ellene uszítják őket, de később megértette, hogy nekik is megvannak a saját gondjaik, bajaik. Szerette volna gyakrabban látni őket, nem csak pár napra a szabadságuk idején, vagy egy-egy családi esemény: lakodalom, keresztelő alkalmával, amikor mind összegyűlnek. De hát Mircea, a legkisebb mégis csak itt maradt mellette, s midőn megnősült, ő hátraköltözött a külön-bejáratú kis szobába. Az akarta, segítség legyen számukra, s ne anyós. Így is lett. Nevelte sok szeretettel Mircea két gyermekét, hisz nyugdíjasan ráért, és különben is egy percig sem gondolta, hogy akadályt gördítsen a menye útjába, ha az Ploiesti-be akar bejárni munkába. A háztájiban megkapálta a tengerit, s eladta, legyen miből megvenni a gyerekeknek a kerékpárt, meg a cipőt. Nem várt érte köszönetet, hiszen szerinte ez így volt természetes. Évek múltával ereje kezdett hanyatlani, s a látása romlani, hogy András unokája szembe kacagta, mikor a százast öt lejnek nézte. De hát itt volt mellette Mircea, aki nem hagyja el a nehézségek közepette.
Az igazi, csúnya öregség végül is elhatalmasodott Mária néne testén. Ereje elhagyta, látása gonosz tréfát űzött vele, s reggelenként mikor leszállott az ágyból meg-megszédült. És eljött az idő, mikor a szerepek a családban megváltoztak, ha senki nem is szólott róla. Csakhogy az öreg falak között változást szült az idő. Egyik reggel Mircea bejelentette, hogy házat vettek egy másik faluban és délután el is hurcolkodnak, már a teherautó sofőrrel is megbeszélte, aki jön a bútorokat elszállítani. Már éppen ideje volt, hogy legyen saját házuk, s ezt olcsón megkapták. Hiába is mondogatta Mária néne, hogy ez már az ő házuk, hogy nekik marad, de hiába, Mircea költözni akart.
Mikor magához tért, ott találta magát a hátsó kicsi szobában, András bámulta tehetetlen nagymamáját, és kicsit szégyellte apja tettét. Egy óra múlva búcsút vettek tőle hidegen, akár az idegenek, s otthagyták a hosszú tornácon kábultan, ameddig elborította az este sötétje. Az elkövetkező napok szomorú egyformasággal teltek, ahogy a sámlin üldögélt megfogyatkozott gondolataiba merülve az árnyékával, melyet semmibe vett, és mely elnyúlt a lábainál, s később felkúszott a falra, ahol felkapaszkodott, majd összeesett, s néha a kiskaput megzörgette a szél, vagy nagy ritkán valamelyik városba-szakadt gyermeke.
És akkor az árnyék még jobban megnyúlik, vibrál az öregasszony körül, rátekeredik a közömbös gyermekekre, beléjük kapaszkodik, hogy visszatartsa őket a magatehetetlen és magányos gazdája mellett. De nincs hangja az árnyéknak, és Mária néne gyermekeiknek nincs se szemük, se lelkük, hogy észrevegyék édesanyjuk szenvedését és öregségét. Ezért látnak a falubeliek a hosszú tornácon csupán két egymásba fonódott árnyékot.

Hozzászólás
Árnyak az egyedüllétben bodójános jan 17 : 19:12 Válasz erre
Hozzászólás: 4582

Igényes írás!



Árnyak az egyedüllétben Ilona jan 17 : 20:08 Válasz erre
Vendég

Nagyon szépen írtad meg, gratulálok, el is gondolkodtam és ránk milyen öregség vár????,



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jan 06 : 19:52
Örömmel látlak kedves Évike

Kulcsar Eva
jan 06 : 16:27
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. " (Pál Korinthusbeliekhez írt I. level e 13. rész)


Isti
dec 30 : 20:03
Egy nyugodtabb kiegyensúlyozottabb új évet kívánok MINDENKINEK Isti:)

Isti
dec 24 : 09:28
Áldott ünnepet kívánok társaimnak és a kedves Olvasóknak Isti:)

nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti


Oldal létrehozási idő: 0.2940 másodperc, 0.2293 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 47. Memória használat: 984,680b