BodóKert: Tartalom / Kisregény, regény / Borbás Tóni - 1
BodóKert
Ma 2020. szeptember 22, kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.


Borbás Tóni - 1
- 2010 január 31 vasárnap
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Kisregény, regény
Hozzászólás: 1
Megtekintés: 207



Borbás Tóni egy erdélyi faluban nőtt fel, a Mezőség határán, ahol együtt éltek magyarok, románok, zsidók, cigányok


Borbás Tóni egy erdélyi faluban nőtt fel, a Mezőség határán, ahol együtt éltek magyarok, románok, zsidók, cigányok. Zsidók már nincsenek. Elvesztek, elmentek, kivándoroltak. A templomuk ott volt a falu közepén, a szövetkezeti irodákkal szemben. Tíz évvel az után, hogy az utolsó család is elvándorolt, a hitközség jogutóda eladta, és a már lepusztult épületet lebontották. A szövetkezet vette meg potom pénzért, és a helyére üzletházat építet. Volt egy régi lábas ház is a központban. Azt is lebontották, hogy még egy üzletházat húzhassanak fel. A nyolcvanas években kongtak is az ürességtől!
Apja jó nevű kisiparos volt. Asztalos. Ótelek nagyközség – ma már város – háromezer körüli lakossal, bőséges munkát adott neki. Gyönyörű hagyományos falusi bútorokat készített. Három inassal dolgozott.
Édesanyja nagygazda lánya. Mindene a háztartás, a rend, a tisztaság. Nagy házat laktak: ebédlő, nappali, előszoba, konyha, vendégszoba (soha nem használták). Mindenütt szőnyeg, terítők, kínos tisztaság. Utcai cipővel még az előszobába belépni is szentségtörés volt.
- Húzd le cipődet Tóni! – kiabált anya – Hagyd az ajtó előtt.
- Antal! – folytatta az apjával – Megint behozta a forgácsot a ruháján. Kint seperje le magát az udvaron. – magázták egymást.
Dombok vették körül a falut. Telente oda jártak Tóni és barátai síelni. A sítalpakat természetesen az apja készítette a műhelyben.
Folyó nem volt a közelben, csak egy patak, a Béres patak, meg a tavak. Három volt a határban, s még kettő a dombok között. Hogy mi táplálta a tavakat? Rejtély, hiszen egyetlen belefolyó patak, vagy más folyóvíz nem volt, a Bérest kivéve, de az egy másik völgyben futott a Maros felé. Esős időben, vagy hóolvadáskor a vízszint megemelkedett ugyan, de a legnagyobb szárazságban sem száradtak ki. Egész nyáron, a partján játszottak, horgásztak, fürödtek. Úszni hamar megtanult. Eleinte a partközelében a sekély vízben mászkálgatott négykézláb, és végül rájött, hogy a víz fenntartja, ha nem rúgkapál, hanem elnyúlik benne, s ha ellöki magát akár egy métert is haladhat. A nagyobb fiuk biztatták, menjek beljebb. Jól ellökte magát, s mikor le akart állni, nem érte az alját. Megijedt, s a többiek kacagták, de azért kihúzták. Hamarosan belejött ebbe a „tudományba”, és már nem esett kétségbe, ha nem ért le a lába.
Így teltek a nyarak.
Este, mikor haza ment, bement az apja műhelyébe, kitakarítani. Ez volt a vacsora ára.
- Fiam, az ételért meg kell mindenkinek dolgozni. – mondogatta apa – Én is dolgozom, anyád is dolgozik.
- De Gyuri nem dolgozik. – feleselt.
- Ő is fog, ha akkora lesz, hogy elbírja a seprűt. Öcséd még csak öt éves.
- De verekedni tud.
- Minden mondatodat úgy kezded, hogy de? Ez neveletlenség, és tiszteletlenség!
A vita zárásaként jól elfenekelte.
Így teltek az esték.
Vasárnap templomba mentek. Tizenegykor kezdődött az istentisztelet. Úgy illett, hogy öt, tíz perccel korábban érkezzenek, és a templom előtt várják meg, amíg behúzzák, azaz harmadikat harangoznak, és a tiszteletes úr bemegy a templomba. Addig lehet beszélgetni, megtárgyalni a legfrissebb híreket, üdvözölni az ismerősöket, rokonokat. A férfiak és a nők külön, külön mentek be, más, más ajtón, és bent is külön ültek. Szerette volna a templomozást néha elbliccelni, de nem lehetett. Reggel tíz óra körül bekopogott Sándor bácsi apa katonakori cimborája, és megnézte, hogy hogyan van felöltözve Tóni. Miközben koccintottak a kisüsti törköllyel, megjegyzéseket tett a hajára, a körmére, a cipőjére. Hogy gyűlölte ezért Sándor bácsit! Persze udvariasan kellett vele viselkedni, szépen türelmesen válaszolgatni, mert másképpen jött a verés. És nem is akármilyen!
Anya nem ment velük. Otthon maradt. Főzte a vasárnapi ebédet.
Így teltek a vasárnapok.
Szeptemberben megkezdődött az iskola. Volt magyar iskola is, és volt román iskola is. Az első négy osztály külön épületben működött. Az öt-nyolc egy épületben, de külön igazgatósággal. Egyes tanárok átjártak a másik iskolába tanítani. Például a román nyelvet mind a két iskolában ugyanaz a tanárnő tanította. Szigorú, és igazságtalan volt. Óráin nem volt szabad magyarul beszélni.
A számtan tanárt szerették. Többet beszélt a saját életéről, mint a matematikáról. Ki tudja, hogy sikerült végül mégis megtanulniuk az alapokat? Az volt a mániája, hogy a ruhák színei összhangban legyenek. A kabát az inggel, a cipő a zoknival, a nadrág a szvetterrel.
- Jóska, te cserélj csak szvettert Pistával. – kezdte az óra elején, miután végig nézett az osztályon – Látod a barnához jobban illik a drapp, mint a kék. Hogy ezt otthon anyátok nem látja!
A történelem tanár egy szadista, diákgyűlölő, vad alak volt. A leckét mindig románul adta le, de felelni lehetett magyarul is. A fejedelemségek történelme volt a vessző paripája. Havasalföld és Moldova. Fejedelmek, évszámok, csaták. Ha valamit elvétett a diák, ordított, és beírt az ellenőrzőbe. Ezért otthon persze verés járt.
- Itt élsz, ebben az országban, ennek a népnek eszed a kenyerét, - kiabálta – ismerned kell a történelmét, a nagyjait, a szerepét a történelem folyamán! Érted? Neked mondom Borbás Antal. Figyelsz rám? Hozd ki az ellenőrződet.
Így teltek iskolás napjai.
Kötött, agyagos, rossz volt Ótelek földje. Sok munkájukba került az embereknek, hogy termést csikarjanak ki belőle. Nehezen adta meg magát. Lehet, hogy ez volt az oka, amiért elfordultak a paraszti munkától, és aki tehette valamilyen ipart űzött. Minden fajta mesterember volt a faluban: ács, kerékgyártó, kovács, asztalos, gépész, traktorista, kupec, kereskedő, kőműves. Kőművesre különösen nagy szükség volt, meg épületasztalosra, mert mindig építkeztek. Szép, rendes házakat építettek. Még a cigányok is házban laktak, nem putriban.
Sok cigány élt a faluban. Két különálló csoportot alkottak. Voltak az úgy nevezett házi cigányok, ők dolgoztak a mezőn napszámban. Saját földjük nem nagyon volt, de téglaházakban laktak, mint máshol a parasztok. Gyermekeiket iskolába járatták, Tóninak is volt három cigány osztálytársa. Ha nem is voltak jó tanulók, nem ríttak ki a többi közül. Jól fociztak. Jancsi kitűnő csatár, támadó játékos volt, Misi pedig kapus. Mind a ketten bekerültek később a megyei csapatba. A harmadik már első elemista korában szépen tudott hegedülni.
A másik csoportot a sátoros cigányok alkották. Ők is rendes, cseréppel fedett házban laktak. A falak nem téglából, vagy vályogból épültek, hanem agyaggal bevert vesszőből. Kívül, belül bevakolták, kifestették. Nem látszott azon, hogy miből építették! Kívül kékre mázolták, belül is, és a falakat telerakták szentképekkel, díszes tányérokkal, szőttesekkel. Maguk között a saját nyelvükön beszéltek, de a magyarokkal magyarul, a románokkal románul, és azt mondták a szász nyelvet is ismerték. Vallásuk ortdox volt, szemben a házi cigányokkal, akik reformátusok voltak. Szigorú törzsi életet éltek. Más nemzetiséggel, fajtával nem keveredtek.
- Ismered a fiamat, Mátét? – kérdezte a boltban Tónit bádogos Balázs.
- Persze, barátok vagyunk. – válaszolta.
- Nana Tóni, nem keveredünk! – szólt rá.
Ezeknek, a sátorosoknak, mindnek volt mestersége. Közülük kerültek ki a patkoló kovácsok, a bádogcsatorna készítők, az üstfoltozók, a rézüst készítők, a lókupecek.
Tóni egyik nagynénje, Ilonka néni házát egy ilyen üstfoldozó vásárolta meg, jó pénzért. Alkudott a házra egy szomszéd faluból való ember is, de Gábor kérdezte, mi a ház ára? Ilonka néni többet mondott, mint amennyivel alkuban voltak a másik emberrel.
- Itt az ára, Ilona néni – mondta Gábor, és a szuttyos tarisznyájából kiszámolta a pénzt az asztalra.
Megkötötték a vásárt. Másnap a cigány beköltözött, s a nagyszobában felállította a műhelyét.
Egy sima tetejű, karvastagságú vasdorongot a szoba közepében levert. Ezen a primitív szerszámon olyan csodálatos réz üstöket kalapált ki, hogy aki nem látta, el sem hiszi. Néha megengedte a gyerekeknek, hogy bámulják, amikor dolgozik. Egy rézpénzt a kis kalapácsával addig kalapált, hogy szabályos gyűrű lett belőle, de anélkül, hogy kifúrta, vagy kilyukasztotta volna.
A szigorú törzsi különállóság sokszor vezetett emberi tragédiához is.
Kicsi Máté tizennyolc éves korára szép sudár fiatalemberré érett. Göndör fekete haja, ovális arca, egyenes orra, ábrándos, nagy szemei voltak. A szomszéd faluban lakó Ambrus Esztikével egymásba szerettek. Esztike szülei szívesen fogadták a jó kiállású, udvarias, tisztelettudó legényt. Nem zavarta őket a cigány származás. Neki ígérték Esztikét. A Máté szülei azonban nagyon tiltották ezt a szerelmet.
Temetés lett a tilalom vége. Máté az erdőben felakasztotta magát.
A temetésen eszébe jutottak a Máté apjának szavai. „nana, Tóni, nem keveredünk!”

Hozzászólás
Borbás Tóni - 1 Kulcsar Eva febr 06 : 21:21 Válasz erre
Hozzászólás: 3752


Kedves hangvételű, jóízű olvasmány.
A természetes barátságosság és az életrevaló egyszerűség dicsérete zeng ki a sorokból.
KEDVES SZABOLCS, TISZTELETTEL KÖSZÖNJÜK Borbás Tóni történetét .


Kulcsár Éva





Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 2
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!


Oldal létrehozási idő: 3.2585 másodperc, 3.1745 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 75. Memória használat: 984,304b