BodóKert: Tartalom / Kisregény, regény / Borbás Tóni 2
BodóKert
Ma 2020. szeptember 22, kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.


Borbás Tóni 2
- 2010 február 01 hétfő
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Kisregény, regény
Hozzászólás: 4
Megtekintés: 210



Borbás Tóni egy erdélyi faluban nőtt fel, a Mezőség határán, ahol együtt éltek magyarok, románok, zsidók, cigányok


A nyolcadik osztály elvégzése után Tónit a városba küldték iskolába. Szakiskolába.
- Legyen belőled becsületes iparos. – szónokolt az apja – olyan, mint én. Tanuld ki az asztalos mesterséget, s állj a saját lábadra. Ne lógj itt a nyakamon tovább!
Szeptembertől már a városban találta magát. Ipari szakiskolába íratták, asztalos szakra. Az iskolának volt internátusa, s mint vidéki gyerek itt nyert elhelyezést.
Már az első iskolai napon meglepetés érte.
- Tóni! Tóni! – kiabált az udvaron valaki utána.
- Berci! Mit keresel itt? – nézett a barátjára döbbenten.
- Én is ide járok mától. Tudod, hogy a líceumba felvételiztem, de értelmiségi származásom miatt levontak a jegyemből, és itt kötöttem ki.
- Te is asztalos?
- Na, nem. Műszerész és órás szakra találtak alkalmasnak. De Pici is itt van, mindjárt jön. Nézd, már jön is. – mutatott a közelgő Picire.
- Szevasztok, szevasztok! Látom, mi hárman újra együtt leszünk. – lépett hozzájuk.
- Melyik szakra, iratkoztál?
- Vasbetonszerelőre írattak, a líceumi felvétel alapján – kacagta el magát. – Ők csak tudják, – intett valahova felfelé – hogy mi kell nekem.
Két másik gyerek nem éppen szelíd meggyőzése után, sikerült egy hálóba kerülniük. Huszonöten voltak, mind elsősök, de különféle szakmából. Volt velük még két nagy diák, harmadikos is. Ők voltak a felügyelők. Az ajtó mellett a sarokban volt leválasztva a háló helyük: egyik jobbról, a másik balról. Úgy volt a válaszfal kialakítva, hogy belátták az egész hálót, de ők nem látszottak.
- Én vagyok Serbán papa! – mutatkozott be egyikük, a szőke – Értitek nyavalyások? Ha hozzám beszéltek, így szólítsatok. Ő pedig – mutatott a társára – Rác kapitány, ő a parancsnok. Ezért kapitány. Mint a hadihajókon. Nagyon szigorú, és verekedős. Nem ajánlom, hogy kikezdjetek vele. Én jó ember vagyok. Értve?
Ez után a bevezető után kegyesen megengedte, hogy a cipőjét, az első ágyat elfoglaló fiú kipucolja.
A házirendet Rác kapitány ismertette:
- Ébresztő hatkor, mosdó hétig, héttől reggeli, órák után táskát az ágyra, kettőtől ebéd, négytől szilencium, hatkor vacsora, tízig szabad foglalkozás, tíztől villanyoltás. Nem mondom el még egyszer!
- Ezen kívül minden nap ketten szolgálatosok lesznek. – folytatta - Egy a jobb oldali ágyakból, és egy a bal oldaliból. Ők takarítanak, szellőztetnek, amíg a többi reggelizik, és este kipucolják a Serbán papa és az én cipőmet.
Napról, napra jobban belerázódtak a rendbe. A két felügyelő kemény kézzel tartott rendet. A nyaklevesek, verések napirenden voltak. Ha valami nem tetszett, már ütöttek is. A cipőpucolással volt a legtöbb baj. Ha nem tetszett, ahogy tisztította, vagy fényezte a gyerek, beleverte a fejét a boxos dobozba, vagy rálépett a kezére, meg ehhez hasonló kegyetlenségekkel kínozta. A másik meg ez alatt röhögte.
Egymás között is napirenden voltak a verekedések, bár ezek mindig a felügyelők beavatkozásával végződtek. A három barát Ótelekről egymást védte, nem is mertek velük kikezdeni. Tartottak tőlük, és joggal.
Kisebb lopások történtek a hálóban. A felügyelők, csak fenyegetőztek, hogy így elkapják, úgy elkapják a tetteseket, de semmit nem tettek. Nem őket érte kár.
Mindenki panaszkodott, hogy hiányzik valamije: egyiknek a vonalzója, másiknak egy könyve, ceruzája, vagy zoknija.
Tóninak a nadrágszíja tűnt el. Néhány nap múlva azonban az udvaron megismerte egy másodikos derekán. Bekerítették hárman, és „meggyőzték”, mondja meg, honnan van a szíj?
Elengedték, miután megmondta. A hálójukból egy társuktól vette, mondta, hogy kitől és visszaadta az övet.
Este utána mentek a mosdóba, és kezdődött a „nevelés”. Először a visszaszerzett szíjjal elfenekelték, jegyezze meg, lopni nem szabad, azután az újait püfölték vörösre, mert a társaktól lopni még nagyobb bűn. Végül a két talpát „kezelték meg”, ne hogy eszébe jusson elmenni, árulkodni. Még megkérték, két nyakleves kíséretében, hogy mindig köszönjön nekik előre, akár hányszor is találkoznak. Naponta akár százszor is. Készségesen megígérte.
Ezek után visszamentek a hálóba: elől Pici, utána a tettes, majd Berci és Tóni. Az ajtónál kinyitották előtte az ajtót, és feltűnő sorfalat állva engedték be. Szó nélkül a helyére ment, míg a többiek csodálkozva nézték az ágyakból, hogy mi van? Magyarázatot nem adott senki a jelenetre, különben is tíz óra lett és villanyoltás.
Egy csapásra megszűntek a lopkodások a hálóban, és a többiek szemébe félelemmel vegyes tisztelet volt, ha valamelyikükre rápillantottak hármójuk közül. Még a két felügyelő is észre vett valamit, mert gyanakodva figyelték őket, de szólni nem szóltak, mert egyelőre nem volt mit. Senkinek sem volt bátorsága beszélni a „három bajtársról”. A hátuk mögött így emlegették Tónit és a barátait.
Hamarosan a felügyelőkkel gyűlt meg a bajuk. A cipőpucolás volt a kiváltó ok. Mikor Tónira került a sor, Rác kapitány fenéken billentette, hogy orral bele esett a cipőfestékes dobozba. Rác kapitány úgy röhögött, hogy a könnye is kicsordult. Tóninak is, de a méregtől. Felugrott, és a vigyorgó felügyelő képébe belevágott ököllel, teljes erejéből.
Döbbenetes volt a hatás. Ketten estek neki Tóninak, de pillanatokon belül ott volt Berci is, és Pici is. A többi nem akart beavatkozni, és nem lehetett eldönteni, végül is ki győzött. Annyi volt az adok-kapok.
A nevelő tanár, aki az internátus fegyelméért, a diákokért felelt, beleavatkozott a vitába, és hármukat egy hónapra, háló szolgálatra osztotta be, azzal a könnyítéssel, hogy a reggelire kaptak tíz percet.
A következő hetek kitolásai, büntetései, megvonásai már nem a tanár ötletei voltak.
Olyan kitolások történtek például, hogy a takarítás végén bejött Serbán papa, és sáros cipővel végig caplatott az egész hálón.
- Ellenőrzöm az ágyakat, hogy vannak rendbe téve. – jegyezte meg vigyorogva.
A takarítást lehetett újra kezdeni, a reggelire szánt idő alatt.
Vagy odament egyikük ágyához, és lerángatta a pokrócot, mondván, hogy rendetlenül volt összefogva.
A felügyelők keltette feszültséget, haragot a hálótársaik elleni gonoszkodásban vezették le. Ha velük kitoltak, ők kitoltak a többiekkel. Napirenden voltak a veszekedések, verekedések. Az eleinte megnyilvánuló tisztelet helyét a félelem foglalta el. Már nem a három bajtárs, hanem a „három hóhér” volt a nevük.
A tanárokkal eleinte nem volt semmi gondjuk. De a műhelygyakorlatokat vezető „mesterek” közül egyesek szadista hajlamai felszínre kerültek. Voltak persze rendes, jó szakemberek is közöttük, akik oktatták, nevelték a diákokat, igyekeztek a szakmát megtanítani.
Az iskola megrendeléseket vett fel különféle munkákra. Ennek az árából tudtak jutalékot osztani a tanároknak, fejleszteni a műhelyeket, és úgynevezett fizetést adni az elvégzett munkákért a diákoknak. Kicsi pénz volt ez, de valamit még is jelentett a vidékről bekerült gyerekeknek. Ezért a műhelynapokon keményen kellett dolgozniuk, mint segédmunkások, az alja munkát végezve: malterkavarás, betonöntés, cipekedés, anyagmozgatás. Közben nem jutott idő a szakma megtanulására. Legtöbbje egy év múlva sem tudta, mi a különbség a ráspoly, meg a fűrész között.
Tóni előnyben volt, mert otthonról már ismerte az asztalos mesterség csínját-bínját. Az apja műhelyében észrevétlenül sok minden ráragadt.
Az oktató mesterek hajtották a gyerekeket, a munka nekik hozott hasznot.
- Gyerünk, lusta banda! – kiabált Szerémi mester egy léccel hadonászva – Hozzátok szaporán azokat a deszkákat. Ne akarjátok, hogy kitörjön belőlem a paraszt intelligencia!
Nehezen, de eltelt az első év. A gyerekek azt gondolták, fellélegezhettek. Tévedtek, mert a nyári szünetben egy hónapra gyümölcsöt szedni vitték őket. A munkatábor egy Maros menti állami gazdaság gyümölcsösében volt. A munka vezetője a legszigorúbb oktató lett, Szerémi mester.
A gyümölcsös területén hosszú deszkabarakkban volt a gyümölcsszedők hálóhelye. Mellette konyhabarakk, és ebédlő. A hálóbarakk végében török WC, és az udvaron bádog vályú és vízcsap tisztálkodás céljából.
A gyümölcsös hatalmas területen terült el, a dombok között. A kora nyári gyümölcsöktől, az ősziekig egész nyáron végig érett valami. Cseresznye, meggy, alma, körte, barack, szilva képezték a választék zömét. Fent a dombtetőn diófák is voltak.
A barakkoktól a szedés helyig pótkocsis traktorral mentek, illetve zötykölődtek ki. Reggelire tea, két szelet kenyér, szelet párizsi, meg sajt volt a menü. Az ebédet kivitték nagy kannákban. Pléhtányért, evőeszközt mindenki maga vitt magával a táskájában, szatyrában. A nap végén a traktor értük jött.
A konyha szolgálatosok osztották ki a reggelit, merték ki a tányérokba az ebédet, szolgálták fel a vacsorát. Korábban kezdtek, mint a többiek, és később végeztek, de nem kellett kimenni fára mászni, egésznap hajtani, hogy meg legyen a napi norma.
Mindenkitől megkövetelték, legyen meg a napra kiszabott kiló. A gazdaság megfizette a munkát, de levonta a szállás és étkezés költségeit. Ezt fedezte a norma. Ami ezen felül volt, azt megkapta a diák.
A lezserül mért kiló utáni haszonból részesültek mindazok, akik dolgoztatták a gyerekeket.
A mázsáló, aki a gyümölcsöt, megmérte és átvette, a minőségét is ellenőrizte. Ha nem felelt meg, levont a súlyból.
- Hát, ez mi? – gúnyolódott – a patakból szedted ki, nem a fáról? Ötven százalék levonás! Tovább, tovább, jöjjön a következő!
- Na, látod – fordult a következőhöz – így kell szedni, ládába rakni. Levonás csak öt százalék.
Szerémi mester árgus szemekkel figyelte, elég szigorú-e a mázsáló. A levonások az ő zsebét is hizlalták.
Közben a fák között, a tanárok, mesterek látókörén kívül másfajta stiklik, csalafintaságok estek. Berci cigarettázva ült a fa alatt, és irányította a munkát.
- Ha rám hallgattok, kevés lesz a levonás – magyarázta – de ennek ára van. Ide hozod a tele ládát, én ellenőrzöm, eligazítom a tetején levő gyümölcsöket, és csak akkor viszed le, ha engedem. Minden negyedik ládát itt hagyod. Tóni, Pici figyelitek, hogy egy se lógjon el a fák között.
Délutánra mindhármuknak, messze a norma felett volt a „teljesítményük”. De a csapatuk tagjai se jártak rosszul, mert a fegyelmezett munka, és odafigyelés miatt kevés levonást kaptak. Napi teljesítményük is az átlag felett volt. Hogy közben a három kalóz ládáit is megtöltötték, a végén már nem is bánták.
Egyik gyerek, hogy kikerülje Bercit, a hegyoldalon a ládájával a vállán lerohant. Az oldal olyan meredek, hogy a gyalogösvény is csak kanyarogva, szerpentinben vezet fel. A láda is nehéz volt, a hegyoldal is nagyon meredek, kiálló csonkok, lehullott ágak is nehezítették az ereszkedést. Valamiben a gyerek megbotlott. A ládát fogva kapaszkodni, támaszkodni se tudott, és úgy legurult, csúszott, hogy bokája, bordája törött. Hetekig nyomta az ágyat.
- Látjátok, fiaim – szólt Berci a baleset után – jobb, ha rám bízzátok magatokat. Én megvédelek benneteket még a balesetektől is. Meg a mestertől is – tette még hozzá nyomatékosan.
Hét végén, és vasárnap is kellett dolgozni, csak a vasárnap délutánok voltak szabadok. Ilyenkor jöhettek látogatók – szülők, rokonok, barátok. De ez ritkán fordult elő, mert az állomás messze volt, bent a faluban, több mint tíz kilométerre. Néha egy, két szülő, testvér kigyalogolt, vagy motorbiciklivel jött fel valaki, és hozott „híreket a világból.”
- Ne zúgolódjatok, – mondta Szerémi mester – ha nem akartok dolgozni hétvégén, úgy is jó, de akkor enni se kaptok. Ugye, hogy akartok dolgozni. Elég nekem az esős napokat kikönyörögni a mérnöktől.
Lejárt a hónap, mehettek haza. A pénzt, ami keretek, felvehették, de a levonások után alig maradt valami.
Autóbusz jött értük, s vitte vissza a városba, az iskola elé a társaságot. Másnapig az internátusba maradtak, és akkor mehettek igazán haza.
Otthon, a várva várt otthon komor hangulatban fogatta a fiukat. Ameddig ők iskolában voltak a kisiparosokat szövetkezetbe kényszeritették. Műhelyüket, szerszámaikat beadták a kisipari szövetkezetbe. A kollektivizálás már az előző években befejeződött, de a kisiparosokra most került sor. Tóni apja egész nap káromkodott, és ivott. Pálinkát. Folyton dühöngött, csapkodott, rugdosta mérgében az ajtót, a ház falát. Szólni se lehetett hozzá. Máskor meg sírt, a fejét a párnába fúrva.
- Kiraboltak, tönkretettek! – panaszolta – Mi lesz veletek, drága gyermekeim?
- Antal szedje össze magát – bíztatta a felesége – szedje össze magát, és tegyen valamit. Menjen be az irodába.
Hogy Tóni hazajött, kicsit megnyugodott, mintha szégyellte volna magát a fiú előtt a gyengesége miatt, és el is ment a szövetkezet irodájába.
- Jó hogy jött, elvtárs – fogadták – el kell indítani a termelést. Maga tapasztalt szakember. Mostanáig kizsákmányoló volt…
- Tiltakozom!
- Nem kell idegeskedni. Három segédet dolgoztatott.
- Inasokat. Tanítottam őket a mesterségre.
- Jó, jó. Ne lovagoljunk a szavakon. – folytatta a párttitkár – félre tesszük ezt a témát, nem kritizáljuk – most még.
- Fenyeget?
-Távol álljon tőlem. Ajánlatot teszek.
- Kíváncsivá tesz.
- Kinevezzük az asztalos részleg vezetőjének.
A faluban volt még öt asztalos, de neki volt a legnagyobb műhelye, s ezért az első szövetkezeti műhelyet itt indították el. Saját műhelyében lett alkalmazott.
Hamarosan kiderült, nem elegendő öt, hat asztalos részére a műhely. Egy elkobozott csarnokban rendeztek be egy új, nagyobb asztalos műhelyt. Tóni apja a rábízott munkát, ha kedvetlenül, és megkeseredve is, de végezte. És becsülettel, ahogy egy életen át tette.
Hasonló módon történt a többi szakma területén is. Létesült lakatos műhely, és összeállt a kőműves csoport.
Alakulgatott a kisipari szövetkezet. Nevet is választottak maguknak. Dózsa György Kisipari Szövetkezet lett a nevük. Lassanként a megrendelések is szaporodtak. Az emberek továbbra is építkeztek, kellett a kőműves. Gyarapodtak a családok, kellett a bútor. A házakat be is akarták keríteni, kellett a kerítés, a vaskapu.
Tóni nem találta helyét. Megkeseredett apja alig tűrte a házban, anyja pedig csak siránkozott, és tisztaságmániája még erősebb lett.
A három barát egész nap a falú környékén csavargott. Berci újra hozogatott a táskájában otthonról egy, egy üveg bort, csomag cigarettát. A tóparton üldögélve, beszélgettek, és örültek a csendnek. Senkit nem fogadtak be maguk közé. A horgászokat sem bosszantották, mint kisebb korukban. Féltek az ősszel újra kezdődő iskolától. Nem szívesen gondoltak rá, nem is hozták szóba. Hiába, hamar eltelt a rövid szünidő és máris készülődhettek a következő tanévre.
Előző évhez képest nem csak annyi változott, hogy idősebbek lettek egy évvel, de a követelmények is változtak. Növekedtek. Több óraszám, hosszabb gyakorlati idő. A hálóban is változást hozott az új iskolai év. A két felügyelő diák végzett, és helyüket saját soraikból kiemelt két társuk töltötte be. Ezzel persze elmaradtak, hál’ Istennek a cipőpucolások, a szándékos kitolások. A műhelyi munkáért is kicsivel többet kaptak.
Pici a zsebpénzéből kéthetente hazautazott. Tóni és Berci meg vett heti egy, két üveg bort, amit esténkén megiszogattak – titokban. Az iskola területére italt bevinni nem volt szabad, és ha rajtakapták volna őket, nagy baj lett volna belőle, de éppen ez volt vonzó benne. Kijátszani a tilalmat, kockáztatni – ez az igazi kihívás.
Elröppent a hátra levő két év és kézbe kapták az okleveleiket. Mehettek a termelésbe. Illetve előbb a hadseregbe, alaki kiképzésre, és sorkatonai szolgálatra.


Hozzászólás
Borbás Tóni 2 bodójános febr 02 : 11:17 Válasz erre
Hozzászólás: 4582

SAJÁTOS LÉGKÖR: EGY KICSIT AZ INAS ÉVEKET, EGY KICSIT AZ ÖTVENES ÉVEK HANGULATÁT IDÉZI.



Borbás Tóni 2 bigeszab febr 02 : 14:05 Válasz erre
Hozzászólás: 1532

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Igen, az ötvenes éveket idézem...

bigeszab

Borbás Tóni 2 kampanella febr 04 : 13:02 Válasz erre
Hozzászólás: 1257

Regisztrált: jún 23 : 18:04
Sikerült visszahozni a "történelmet" tényleg ilyen volt.


Borbás Tóni 2 Kulcsar Eva febr 06 : 21:42 Válasz erre
Hozzászólás: 3752


Alapos részletességgel feltárt korrajz, hiteles, komoly emberi jellemábrázolás.
KEDVES SZABOLCS, KÖSZÖNJÜK a történet kiszélesedő folytatását.


Kulcsár Éva





Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 2
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!


Oldal létrehozási idő: 3.3483 másodperc, 3.2580 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 78. Memória használat: 1,018,528b