BodóKert: Tartalom / Kisregény, regény / Borbás Tóni - 3
BodóKert
Ma 2020. szeptember 22, kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.


Borbás Tóni - 3
- 2010 február 02 kedd
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Kisregény, regény
Hozzászólás: 6
Megtekintés: 183



Borbás Tóni egy erdélyi faluban nőtt fel, a Mezőség határán, ahol együtt éltek magyarok, románok, zsidók, cigányok


Bercit egyből besorozták, Picit egészségügyi okokból – cukorbetegség miatt - felmentették, és Tóni halasztást kapott, mert beiratkozott a Faipari Technikumba.
Ez az iskola – főiskolai szintű oktatási intézmény, hogy meg ne sértsem (!) – egészen más volt, mit a szakközép. Itt már valóban szakmát tanítottak: elméletet és gyakorlatot. Aki innen kikerült nem kellett a gyalupad mellé álljon, bár ott is megállná a helyét, hanem a keze alá osztott szakikat fogja irányítani, a munkát beosztani, szervezni, és „felfele” jó kapcsolatokat kiépíteni. Tetszett Tóninak az itteni légkör. Mintha oldódott volna benne a sok felgyűlt keserűség, amit otthonról, meg a szakközépből hozott.
Egy bimbózó kapcsolat is jót tett a hangulatának, lelkének.
A városban ténfergett a délutáni gyakorlat után, mikor ismerős arcot pillantott meg. A szomszéd faluból való Esztikét. Évek óta nem látta. A tragédia óta, mikor Máté öngyilkos lett, nem igen mutatkozott az emberek előtt. Fájt emberek közzé menni. Fájt sajnálkozó arcukra nézni. Fájt vigasztaló szavaikat hallgatni.
Most az idegenben megörvendtek egymásnak.
- Esztike, Esztike! De örülök, hogy látlak – lelkendezett Tóni – olyan jól esik otthoni arcot látni.
- Szervusz Tóni! Én is örülök, hogy látlak – válaszolt, és a lelkendező szavak melegséggel öntötték el a szívét.
- Gyere be ide a tejcsárdába, még nem vacsoráztam. Tartsál velem. – hívta meg egy túróspuliszkára a kislányt.
- Szívesen! Én is éhes vagyok. Finom tehéntúrós, tejfölös puliszkát adnak itt.
A lakto-vegetáriánus büfé ott volt a Szovjet Hűsök terén. Bent kellemes illatok fogadták az éhes fiatalokat. Dohányozni tilos volt a lokálban. Ez is növelte szemükben vonzerejét.
Esztike elmondta, hogy elvégzett még otthon Óteleken egy varrótanfolyamot, és most a Készruha Gyárban dolgozik. Köszöni, jól van. Ritkán jár haza. Igen, kovártélyban lakik két másik lánnyal. Így kevesebbe kerül.
Megbeszélték, hétvégén újra találkoznak, felemlegetni az otthoni, és megbeszélni az itteni dolgokat.
Lassan teltek Tóninak a várakozás napjai. Alig várta, hogy újra találkozzanak. A hazai szavak zamata hiányzott neki itt a városi tülekedésben.
Ezután többször találkozgattak. Hétvégén, néha hét közben is. Tóni boldog volt, hogy rátalált valakire, akivel megoszthatja a gondolatait, akinek mesélhet gyermekkora jó és rossz emlékeiről, barátairól, szüleiről, iskolai sikereiről, és főleg megaláztatásairól.
Viharos szerelemmé duzzadt langyosnak induló kapcsolatuk. Minden szabadidejüket együtt töltötték. Egy ismerősük úgy jellemezte kapcsolatukat, hogy „úgy mennek az utcán, hogy ha az egyik ellépne, a másik leesne.”
A nyár kirándulásokkal telt. Bejárták a környéket, fürödtek a Marosban, a szovátai Medve tóban, végig járták a parajdi sóbánya tárnáit, járatait, másztak hegyet, kapaszkodtak sziklára, ereszkedtek le cseppkőbarlangokba, megcsodálták a jégbarlangot.
Az Egyeskőhöz elkísérte őket Pici is, akivel a Tóni barátsága változatlanul fennállott. Mivel nem vitték katonának, Pici beiratkozott a Pénzügyi és Számviteli Technikumba, és így gyakran összefutottak. Cukorbetegségét jó kedélyjel viselte, tanulásában nem zavarta, barátai is ilyennek fogatták el. Mikor eljött az ideje, félrevonult, beadta magának a gyógyszert, evett előírásszerűen, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Nem sajnáltatta magát. A kirándulás, testmozgás az orvosa szerint jó hatású a betegségére nézve. Menjen nyugodtan a barátaival – biztatta a doktor.
Vonattal mentek Csíkszendomokosig, onnan lábbusszal Balánbányáig. Tizenegy kilométer gyaloglás a köves úton. Igaz, kellemesebb a járás az erdei ösvényen, de ezt az utat nem lehetett elkerülni, mert bár van egy erdei út Marosfőről, de az, kétszer olyan hosszú, és hiányosak a jelzések, könnyen el lehet tévedni.
Balánbányán kicsit szétnéztek. Sok látni való nem volt. Egy házsor a hegy alatt. Olyan munkáslakások, négy, hat lakás egy tömbben. Mögöttük a meredek.
A templomnál tértek rá a jelzett útra, és szűk két óra alatt elértek a menedékházhoz.
Gazdátlan, elhanyagolt állapotban találták. A földszinti nagyobb szobába lovakat tarthattak, tele volt lótrágyával, szalmával, és léggyel.
A másik bejárat ajtó fölé pedig felírták „jár a nedve, a vérnedve, alugy a hijuba”.
Megfogadva a tanácsot felmentek a padlásra, s ott készítettek maguknak hálóhelyet fenyőcsapokból. Reggelig úgy aludtak, mint a bunda a fenyőszagú ágyaikban.
Másnap rendbe tették a menedékházat, kitakarították az „istállót”, megigazították az ajtókat, berendezték rendesen a hálót, a priccseket. Utána pihentek, örültek a csendnek, a madárcsicsergésnek, patakcsobogásnak, fenyőillatnak.
„Holnap felmászunk a csúcsra, ha az idő megengedi” – szólt Tóni. „Ki jön velem?”
Mindketten jelentkeztek. „Esztike, nem akarsz inkább itthon maradni, és ebédet főzni?” „Nem!” jött a rövid válasz. „És te, Pici, nem pihennél-e inkább, minthogy ki tedd magad egy fárasztó hegymászásnak?” „Tudod mit? Maradj te itthon!” dühösködött Pici. „Túl van tárgyalva.” Zárta le a vitát Tóni.
Reggel még hűvös volt, amikor elindultak, és a fenyők csúcsain, mint valami vatta darabok, felhőfoszlányok ültek. Kezükben jó somfabot, hátukon a hátizsákban egy napra való elemózsia, lábukon kemény túra bakancs.
Hamar elértek a sziklatömb lábához, s lassan kezdték meg a kapaszkodást. Nem volt könnyű dolog, de nem siettek. Egy óra múlva, nem csupán a napsütés miatt, de lekerült róluk a felsőkabát. Rászíjazták a hátizsákra. Újabb óra sem telt el, lekerült a szvetter is. A derekukra kötötték.
Erős szél fújt a magasabb részeken, keményen kellett kapaszkodni, közben felfele küzdeni. Végül egy kis teraszszerű képződményen álltak meg. A kilátás kárpótolt minden fáradtságért.
Nem voltak még a csúcson, de sziklamászó felszerelés nélkül, könnyelműség lett volna tovább menni.
Tízperces pihenés után indultak is lefelé. Kemény munka volt, mert felfelé még hagyján, de lefelé!
- Vigyázz, Pici! Ne menj rá kőfolyásra. – kiáltotta Tóni, de már késő volt. Pici rátévedett a kőfolyásra.
A sziklából a fagy, növények gyökerei, meg egyéb hatások miatt darabok töredeznek le, és a meredek oldalon könnyen meginduló tömeget képeznek. Ha valaki rálép a lankásnak tűnő kövekkel borított lejtőre, a lába alatt megindulnak a kövek.
Picivel is ez történt. Hívogatóan terült el előtte a kövekkel borított oldal.
- Ne mozdulj – tanácsolta Tóni – maradj ülve. Ha nem mozogsz, a kövek se mozognak.
A szilárd részen, a görgeteg szélénél megközelítette a pórul járt társát, és a botját odanyújtva kisegítette a veszélyes helyzetből.
Mind a hárman leültek egy sziklára, és sápadtan néztek egymásra néhány percig, majd nagyot sóhajtva tovább ereszkedtek óvatosan. Kimerülve érkeztek vissza a menedékházhoz egy fontos tanulsággal gazdagabban.
- Életemben így nem féltem – vallotta be este a tábortűz hunyorgó parazsának fénye mellett Pici.
- Hidd el, mi is – bólintott Esztike.
- Erre a nagy „jedségre”, holnap elmegyünk-e gyopárt szedni a Nagy Hagymásra? – kérdezte Tóni.
Kórusban felelték rá az igent.
Gyorsan letelt a vakáció. Esztikének is vissza kellett mennie, dolgozni. Tizenöt nap szabadsága volt csak.
A szeptember nem jól indult, és még rosszabbul folytatódott.
Ambrus néni, Esztike édesanyja súlyos beteg lett, fizetés nélkülit kellett kivegyen a kislány, és haza ment ápolni. Sokáig ápolta, de a Karácsonyt már nélküle érték meg. Szomorúan álltak a kis fenyő körül: az édesapja, kisöccse, és jó maga. Énekelni se tudtak, csak álltak, szemükből patakzott a könny.
Tónival alig találkozott. Távol voltak egymástól, és ha Tóni oda is utazott, Esztike olyan zaklatott volt, és kétségbeesett édesanyja állapota miatt, hogy nem is tudtak rendesen szóba állni egymással. Később pedig édesapjával kellett törődnie, aki a teljesen összeroppant a gyász súlya alatt.
Nem bírt a lakásukban megmaradni. Minden az eltávozottra emlékeztette. A szobák, a bútorok, a függöny az ablakon, a kávéscsésze a konyhában, a fogmosó pohár. Minden, Minden.
Ambrus bácsi a felesége ruháit egyenként megsimogatta, belerakta nagy zsákokba, s az egészet odaadta a plébános úrnak, ossza szét a rászorulók között.
A házat is eladta. Volt egy testvére, egy máramarosi faluban. Hozzá költözött két gyermekével. A mezőségi ház árából ott is kitelt egy takaros porta. Senkit nem ismertek testvérén kívül, s őket se ismerte senki. Nem volt, aki a nehezen gyógyuló sebeket felszakítsa.
Tóni? Búsult Esztike után. Sajnálta is, de nem volt mit tenni. Még volt egy éve hátra a technikumban. Be akarta fejezni.
Be is fejezte. Az idő, mondják, mindent begyógyít. Tóni is hitte, eleinte, de az élet rácáfolt.
Letelt az év. Leteltek a gyakorló évek is. Apja hazahívta.
- Gyere fiam, vedd át a stafétát. – mondta – Iskolázott vagy, valami gyakorlatod is van, itt majd lesz több. Rövidesen nyugdíjba megyek, és az asztalos részleget te veszed át.
- Van még addig, apám! – válaszolta.
- Nem is holnapra gondoltam, hanem ha eljön az ideje.
Eljött az is. Esztike emléke azonban most is ott sajgott valahol belül. Hallotta, férjhez ment, gyereke is született, Antalnak keresztelték.
Ismerkedett ő is, kereste a kalandot, egy másik szerelmet. Az egyelőre nem jött.
- Nősülj már meg fiam! – biztatta az édesanyja – ne lógj itt a nyakamon. Nem győzök kettő után takarítani.
- Majd ha megtalálom Esztike mását – válaszolta.
- Nem vagy te eszednél, ember. Ami elmúlt, az elmúlt. Másikat kell keresned. Kétszer ugyanazt nem találod meg.
Apja ugyan az évek folyamán megcsendesedett, talán kevesebbet is ivott, de vidámabb nem lett. Anyja sokat zsörtölődött, éppen úgy, mint régebben, Tóni gyermek korában. Most sem érezte jól magát otthon.
Visszakerült a faluba Pici is, aki miután befejezte a pénzügyi tanulmányait, hazajött dolgozni a szövetkezetbe előbb, mint könyvelő, majd hamarosan, mint főkönyvelő. Megnősült, édesanyjától elköltözött, kislánya született, érdeklődési köre mesze került a Tóniétól.
Berci valahol a nagyvilágban csavargott. Évek óta nem találkoztak. Haza jöhetett volna pedig, mert az édesapja, a doktor valamilyen csoda folytán lemondott az italról, és nyugodt kiegyensúlyozottsággal vezette praxisát.
Mesélik, hogy valóban csoda számba ment a doktor élet módjának megváltozása. Történt, hogy motorkerékpárral vitték beteghez. Az oldalkocsiban zötykölődött a hepehupás, kanyargós úton. Egy éles kanyarban, a rossz úton meglazult csavarok elengedtek, és az oldalkosár levált. A sebesség és centrifugális erő hatására az elszabadult kocsi - egy keréken - a nyitott templom ajtón át begurult a hívek közé. A pap éppen prédikációja kezdetén volt. Rutinosan folytatta a váratlan helyzet adta lehetőséggel a prédikációját.
- Váratlan vendégként érkeztél az Istenházába, kedves atyámfia. Szokatlan módját választottad hozzá, de tudjuk az Úr útjai kifürkészhetetlenek, s nem is a mi tisztünk, hogy okát keressük. Jer körünkbe, ülj le közénk, de fejfedődet vedd le, mert magyar református férfiember megtiszteli az Istenházát. Hallgasd alázatos szívvel Istennek igéjét, mert az Úrnak célja van veled.
Úgy meglepődött, hogy ellenkezés nélkül sapkáját lekapva a fejéről, beült az utolsó padba. Gyerekkora óta nem volt templomban, s most megilletődve hallgatta a rég hallott szavakat, fordulatokat.
A motorkerékpár tulajdonosa aggódva jött be, de a doktor intett neki, menjen ki. Várjon.
Az istentisztelet után folytatta megkezdett útját, a megjavított motorkerékpárral.
A beteget ellátta, s miután hazament, elhatározta, ezután minden vasárnap meghallgatja a prédikációt, és nem iszik többet alkoholt.
Ez utóbbit valóban betartotta, de a templomba járás nem sikerült. Betegei vasárnap is igényelték szolgálatát.
A gyermekei kirepültek a családi fészekből. Egyik tornatanár lett, a másik a vasúthoz került, a leánya érettségi után férjhez ment egy mérnökhöz, a másik leány orvosit végzett.
Berci nyugodtan haza jöhetett volna, de valamilyen kalandba keveredett a fővárosban, és érzelmileg annyira elkötelezte magát, hogy nem is gondolt a hazamenetelre. Görög származású kedvese minden szabadidejét igénybe vette. Csinos feketeszemű, erős arcélű elvált asszonyként került a Berci érdeklődési körébe. Jó nyelvérzéke lévén, mint angol tolmács dolgozott egy nyugat felé tapogatózó kereskedelmi vállalatnál. Bár felmenői görögök voltak, már a nagyszülei is itt születtek, s őt már nem tanították meg görögül. Inkábba kötelező orosznyelv mellett angolórákra járatták.
A család még az ezerhétszázas évek közepe táján telepedett le itt, mint kereskedők. Történelmük folyamán sok mindent átvészeltek alkalmazkodó képességük és összetartásuknak köszönhetően. Mikor Cuza fejedelem idején templomaikból kitiltották a görög nyelv használatát, és egyházuk jogait megnyirbálták, a család felesküdött a fejedelemre és később a királyra is, így megtarthatták nem csekély vagyonukat, és anyanyelvüket elveszítették. De 1948-ban vagyonukat is elveszítették az államosításkor. Mostanra már csupán a nevük emlékeztetett a múltra.
Elena asszony nemrég véget ért válópere révén visszaszerzett függetlenségét nem akarta feladni. Még a Berci iránt érzett szerelem miatt sem. Nem óhajtott se hozzá férjhez menni, se összeköltözni vele, bármennyire is szerette volna a fiatalember.
- Értsd meg, mit beszélek – figyelmeztette Elena -, többet ne is hozd fel ezt a témát, mert nincs értelme olyanon vitatkozni, ami már eldőlt. Akkor láthatsz, amikor akarsz, annyit lehetsz velem, amennyit akarsz, de én is megtartom a lakásomat, s te is megtartod a tiédet.
Lehet, emiatt, de Berci mindenképpen a fővárosban maradt. Eszébe sem jutott hazajönni.



Hozzászólás
Borbás Tóni - 3 bodójános febr 02 : 17:16 Válasz erre
Hozzászólás: 4582

Életszerű a cselekmény, hús-vér emberek a szereplők!



Borbás Tóni - 3 Juci febr 02 : 19:16 Válasz erre
Hozzászólás: 2217

Regisztrált: júl 21 : 10:52
Gyönyörű írás!

juci

Borbás Tóni - 3 bigeszab febr 02 : 21:51 Válasz erre
Hozzászólás: 1532

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Ezek a történetek valóságos emberekkel estek meg, talán máshol, másképp, de igazán!

bigeszab

Borbás Tóni - 3 kampanella febr 04 : 12:46 Válasz erre
Hozzászólás: 1257

Regisztrált: jún 23 : 18:04
Nagyon tudsz írni, lekötni az olvasót.Szeretem az ilyen novellákat, azokat is, amelyek folytatódnak.


Borbás Tóni - 3 bigeszab febr 04 : 14:38 Válasz erre
Hozzászólás: 1532

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm és folytatom...

bigeszab

Borbás Tóni - 3 Kulcsar Eva febr 06 : 22:00 Válasz erre
Hozzászólás: 3752


Itt, a harmadik rész végére érve, már részletekbe menő ismeretségi körünk alakul ki a szerteágazó szereplő-"haddal" , a nagyon alapos bemutatásnak köszönhetően.


Kulcsár Éva





Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!


Oldal létrehozási idő: 3.3159 másodperc, 3.2234 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 80. Memória használat: 1,011,832b