BodóKert: Tartalom / Novellák / A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása)
BodóKert
Ma 2020. szeptember 22, kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.


A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása)
- 2010 február 03 szerda
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 10
Megtekintés: 1843



Mottó: Együtt képesek vagyunk arra, amit egyedül nem tudunk megtenni.




Mikor beléptünk a terembe, már voltak húszan, harmincan a félkörbe rakott székeken ülve. A középen levő asztalnál egy kellemes arcú hölgy állt, mellette egy farmeres fiatal férfi. A fal mellett egy másik asztalon üdítő, sütemények, szendvics, feketekávés termosz. Mi is elhelyezkedtünk az üresen hagyott székeken.
- Üdvözöljétek a vendégeinket! – szólott a fiatal férfi.
- Köszöntünk! - mondták kórusban.
Az előttünk levő sorból felállt egy középkorú, őszes férfi. Modorosan begombolta a zakóját és megszólalt.
- József vagyok alkoholista – mondta egyszerűen.
- Szervusz, József! Köszöntünk, József! – mondták a többiek és odaadó figyelem ült a szemükben, meg még valami furcsa csillogás. Mintha büszkék lennének rá, hogy hallgathatják.
- Kilenc éves és 364 napos vagyok – válaszolt a köszöntésre.
Suttogva kérdeztem kísérőmet, mit jelent ez? „Csak azt, hogy mióta nem iszik.” jött ugyancsak suttogva a válasz.
- Isten éltessen! – hallottam a hallgatóság válaszát.
- Köszönöm. Szeretném nektek most elmondani, hogy ez alatt a tíz év alatt sok nehézséget kellett legyőznöm.
- Elmondom, - folytatta - hogy addig el sem indulhattam a gyógyulás útján, amíg le nem értem a gödör fenekére. Sokszor próbáltam legyőzni az alkohol uralmát, megszabadulni a szenvedélytől, de nem ment. Az elhatározás soha nem volt elég. Bárki mondhatja, „holnaptól nem iszom.” de ez nem igaz! Ezt nem lehet véghezvinni. Sokszor átmentem ezen, de mindig tovább ittam.
Pillanatnyi szünetet tartott szétnézve maga körül.
- A családom elhagyott. Nem bírták velem és nem bírtak velem. A munkahelyemen is baj volt. Kiraktak. Elbocsátottak. Nem lehetett velem dolgozni, és nem is dolgoztam, minden munkámat elhanyagoltam. Reggel az első dolgom az volt, hogy italt szerezzek. Ha többre nem is, de legalább egy üveg almaborravalót össze kell kaparni a fiókok mélyén! Az élelmiszerüzletben, szerencsére egy kisüveg pálinkát legtöbbször, sikerült észrevétlenül a zsebembe csúsztatni. Kukákból üvegeket szedegettem ki és beváltottam. Ebből is lehetett valamit venni. Nem szégyelltem bárkitől pénzt kérni, a legváltozatosabb okokból. Bármit megittam, ha alkohol tartalma volt. Ahogy mondják, még a ködöt is…
Újabb lélegzetvételnyi szünetet iktatott az elbeszélésébe, miközben hátra fordulva sorra szembe nézett a mögötte ülőknek is.
- Ha nem jutottam italhoz rettenetesen szenvedtem. Nyugtalanság gyötört, szédültem, gyengének éreztem magam, a legkisebb erőfeszítéstől is elöntött a verejték. Ebben az állapotban az utcára se tudtam lemenni. A szomszédot kértem meg, segítsen rajtam, hozzon egy üveg almabort, vagy amire jutott az összekaparászott pénzemből. Már annyira jutottam, hogy semmi szégyenérzet nem volt bennem. Amikor „kiütöttem magam”, akár a ligeti bokor tövében is lefeküdtem aludni. Ott találkoztam Mátéval, aki éppen olyan állapotban volt, mint én. Eleinte részeg makogással értekeztünk, aztán mikor a beszédünk valamelyest tisztult elpanaszoltuk egymásnak magányunkat, gyötrelmeinket.
- Nem tudom, hogy hogyan történt, de egyszer „begyűjtöttek”. Úgy tűnik, valakit kissé erőszakosabban akartam rávenni, hogy adjon egy sörre valót. Nem emlékszem tisztán, az egész olyan zavaros. Az őrszobán kezdett valami derengeni, tisztulni. Hallottam, ahogy az mondja valaki, „ezt kórházba kell vinni, nem zárkába”. Rémlett, hogy beültettek a mentőbe és bevittek egy kórházi osztályra. Levetkőztettek, pizsamát húztak rám, befektettek az ágyba. Mindez nem ment simán, mert végig tiltakoztam, ellenkeztem. Persze elég erőtlenül.
- Ott nem szenvedtem olyan nagyon. Adtak valamilyen gyógyszert, meg infúziókat. Fizikailag nagyon le vagyok gyengülve, mondták. Meg hogy beteg a májam, a szívem, meg az agyam, meg hogy azért dagadnak a lábaim, mert ki vagyok éhezve, mint egy szibériai fogoly.
Figyeltem a hallgatóságot. Mozdulatlanul várták a folytatást.
- A helyzet az, hogy ápoltak, meggyógyítottak és hazaengedtek, leszázalékoltak, besoroltak valamilyen utókezelő programba. Minden jól ment, jól éreztem magam, „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!” Egy fél évig. Közben is kóstolgattam, de egy fél év múlva újra ott voltam ahol a part szakad. Reggeli rosszullétek, kunyorálás, alvás a parki bokrok alatt. És újra összetalálkoztam Mátéval egy aluljáróban. Ettől kezdve együtt jártuk a kocsmákat, együtt osztottuk a semmit. Együtt mentünk el újabb kezelésre. Rábeszéltük egymást. Öt napig tartott. Hétvégére már ki is engedtek, vissza az ellenséges nagyvilágba.
Az eddigi monoton elbeszélő hangnem kissé megélénkült, mintegy jelezve, hogy valamilyen sorsdöntő rész következik.
- Mikor eljöttünk, a gondozóba irányítottak, de egy asszisztens azt tanácsolta, hogy keresselek titeket. Így jöttünk el ketten Mátéval, egymást bátorítva.
- Ahogy fogadtatok, ahogy mellénk álltatok, ahogy támogattatok, ahogy ráébresztettetek arra, hogy a bízzunk magunkban, a Fennvaló segítségében, azt nem lehet elfelejteni. Kimásztam a gödörből…
- Eleinte sokat gondoltam az italra, álmodtam róla. Álmodtam a füstös kocsmáról, a kóválygó cimborákról. Álmodtam a reggeli első korty zsongító élményéről. Álmodtam, hogy a csapos elibem teszi a tele poharat, ahogy lecsúszik a deci konyak a torkomon.
- Ilyenkor reggel izzadtan ébredtem, remegő végtagokkal és úgy kívántam egy kortyot! Csak egy kortyot! Arra gondoltam, hogy lemegyek az üzletbe és veszek egy icike-picike üveggel. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy ma nem! Ma nem! Ma nem! Ezt ismételgettem, ameddig megnyugodtam.
- Összeszedtem magam és bementem a volt munkahelyemre. A volt főnökömhöz. Elmondtam neki, mi a helyzet, hogy nem iszom, járok egy közösségbe, ahol biztatnak és bíznak bennem. Nem kérem, hogy ő is bízzon bennem, csak adjon egy esélyt, szeretnék újra dolgozni. Nem a pénzért, hanem a lelki nyugalmamért, hogy legyen célom, legyen hova elmenni reggel, hogy legyen egy hely ahol hasznomat veszik.
Hirtelen felforrósodott a hangja és mintha még mindig hihetetlennek tartaná, amit mond.
- Fantasztikus volt! Azt monda, jó! A kikötése csupán az volt, iratkozzam be egy főiskolába magántanulóként, mert amióta én kiszálltam, sokat haladt a „tudomány”, változott a világ, változtak a követelmények.
- A közgazdaságira jelentkeztem és csodák csodája felvettek. Döcögősen indult a tanulás, de ahogy jobban belemerültem, úgy kezdett egyre jobban érdekelni és a lidércnyomásos álmok is fokozatosan elmaradtak. A munkám, a tanulás, mind olyan kihívások, amik lekötöttek teljesen. Mégis volt időm barátokat szerezni, rendszeresen eljárni ide, még segíteni is a munkátokban.
- Azelőtt semmire nem volt időm, mindenről lekéstem, munkáim elmaradtak – már ameddig volt munkám.
- De erről már beszéltem. Inkább azzal folytatnám, hogy a tanulás ízét megízlelve, megszerettem. Szenvedélyemmé vált az újabb és újabb ismeretek megszerzése. A közgáz után beiratkoztam a jogra. Most vagyok negyedéves. Köszönöm. Ennyit akartam mondani.
- Veled örülünk, József! – tett pontot a beszámoló végére a közösség.
- És most mindenkit szívesen látunk egy kis falatozásra, üdítőre, vagy kávéra – mondta a ma esti összejövetel vezetője.







Hozzászólás
A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) bodójános febr 03 : 14:44 Válasz erre
Hozzászólás: 4582

EZ VALAMIFÉLE PSZICHOTERÁPIÁS FOGLALKOZÁS?
A SZOKÁSOS ALKOHOLISTA PROFIL, POZITIV KIMENETTEL.



A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) bigeszab febr 03 : 16:57 Válasz erre
Hozzászólás: 1532

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Alcoholics Anonymous (AA) is a worldwide mutual aid society...
Bocs: Anonim Alkoholisták ivásproblémával küzdő férfiak és nők nemzetközi közössége

bigeszab

A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) Juci febr 03 : 20:34 Válasz erre
Hozzászólás: 2217

Regisztrált: júl 21 : 10:52
Nagyszerű írás Szabolcs! Bár mindegyik szerencsétlen eljutna ebbe a közösségbe, és jönne rendbe!

juci

A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) bigeszab febr 03 : 21:34 Válasz erre
Hozzászólás: 1532

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Bárkit fogadnak, aki segítséget kér...

bigeszab

A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) kampanella febr 04 : 12:28 Válasz erre
Hozzászólás: 1257

Regisztrált: jún 23 : 18:04
Ez egy olyan rabság, amiből sokan csak a halál útján tudnak szabadulni.


A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) matos maja febr 04 : 14:09 Válasz erre
Hozzászólás: 816

Regisztrált: jún 10 : 08:05
A gyógyszerek, nem mindenhatóak.
Bizony minden betegségben kell az a plusz, amit az ember s az őt körülvevő emberek tehetnek hozzá. Odafigyeléssel, erős akarattal, bizalommal, szeretettel. A lélek gondozásával.
Gratulálok Szabolcs.

Szeretettel: Maja

A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) Ilona febr 04 : 16:33 Válasz erre
Vendég

Tökéletesen átéltem.Sajnos volt rokonom,akit a halál szabadított meg, pedig annyira jó ember volt ,még így a alkoholistán is,Pedig ez ritkaság-.--

A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) bigeszab febr 04 : 20:02 Válasz erre
Hozzászólás: 1532

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm a figyelmeteket, a hozzászólásokat.

bigeszab

A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) Kulcsar Eva febr 07 : 06:10 Válasz erre
Hozzászólás: 3752


"- Ahogy fogadtatok, ahogy mellénk álltatok, ahogy támogattatok, ahogy ráébresztettetek arra, hogy a bízzunk magunkban, a Fennvaló segítségében, azt nem lehet elfelejteni. Kimásztam a gödörből…"

Igaz emberszeretettel folyó, tiszteletre méltó misszió.
Nagyon fontos alapfeltétele a szakszerű hozzáértés, azonban mennyivel jobb lehetne ez a világ, ha több lenne bennünk magánemberként is az ilyen szolgálatra való készség, szívbéli odaszánás.


Kulcsár Éva



A gödör fenekén (egy volt alkohol beteg vallomása) boerpeter aug 31 : 00:21 Válasz erre
Hozzászólás: 83

Regisztrált: aug 27 : 22:01
Ettél a rabságtól is van szabadulás.Nagyszerű írás Szabolcs!




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 2
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!


Oldal létrehozási idő: 3.5224 másodperc, 3.4272 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 84. Memória használat: 1,002,296b