BodóKert: Tartalom / Idegen tollakkal... / A fokhagymamártás.
BodóKert
Ma 2019. november 14, csütörtök,
Aliz napja van.
Holnap Albert, Lipót napja lesz.


A fokhagymamártás.
- 2010 március 08 hétfő
szerző: Carmen Muşat-Coman: Szerzők listája
kategória: Idegen tollakkal...
Hozzászólás: 2
Megtekintés: 487



Fordítás (Megjelent a LiterNet.ro 2007 oldalán - Közlés a LiterNet.ro hozzájárulásával)




Amikor meghallják mondókámat, sokan azt mondják majd, csak adom a nagyot. Esküszöm, minden így igaz! Gyűlölöm a vadászatokat. Mind a mellett, hogy egyesek hazug fráternek fognak tartani, lesznek, akik kijelentésem paradox voltára hívják majd fel a figyelmet: hogyhogy te, aki erdész vagy gyűlölöd a vadászatokat? Ez olyan mintha azt mondanád, a hal nem szeret úszni. Hát van annál nagyobb élvezet, mint az erdőben osonni, és célzásra emelni a puskát – figyelem (!), rendes vadászengedéllyel, azaz semmi tiltott dolog – és a leteríteni az őzet, amely bizalommal tekint rád, hiszen zöldben vagy és a védelmedben bízik. Itt egy csöppet túloztam, a stílus kedvéért, na, szóval nem hiszem, hogy az a szegény őz különbséget képes tenni a színek között, meg különben is, honnan tudná, milyen indulat lakozik egy olyan csodalényben, amelyik két lábon jár, ahelyett, hogy négyet használna, minta többi erdei állat.
Most, hogyha már az igazságnál tartunk, be kell vallanom, hogy ismét túloztam egy kicsit, mert valójában szeretek vadászatokra járni. Az emberek nem tetszenek, akikkel mennem kell. Egy vallomást teszek akkor most előttetek, melyről, ha van bennetek jóindulat, szánalom, tisztesség akkor azért, s ha nincs akkor félelemből nem tesztek róla soha említést. Tudni illik valami hihetetlent mesélek el, amiről csak nekem és még egy személynek van tudomása. És hogy mire ez nagy közlési vágy? Lehet azért, mert a lelkem mélyén erjed elrejtve valami női, viszket a nyelvem, néha szeretek asszony módra fecsegni. Meg kell azonban esküdnötök, hogy nem adjátok tovább. Jól van, így, így, de ismételjétek meg: „soha, senkinek”. Rendben van. Egész megkönnyebbültem, most már kezdhetem.
Említettem már, hogy nemszeretem emberekkel kell az erdő magányát megosztanom. Nem állhatom a csalókat általában, különösen nem a vadászatok alkalmával. Egy dolog, hogy jó vadász vagy, és kiérdemeled a zsákmányt, rohansz, űzöd, vagy ő űz téged, és édes a győzelem, de megint más dolog az, amikor mindent tálcán hoznak eléd, amikor olyasmiért tapsolnak meg, ami nem is az érdemed. Röviden szólva, az agyatokban teljes a köd, de hát éppen a köd nem hiányzik, szóval azt akartam mondani, abban az erdőben dolgozom, amelyet az Elvtárs vadászatai céljára kiválasztott. Ez az, ember, szóltam! Négy villa a tóparton, igaz ő csak a 3. Villát használja, és szeret vadászni. Imád vadászni. A világon mindenki tudja, milyen rosszul céloz, azt hiszem maga is tudta évekkel ezelőtt, de közben megfeledkezett róla, mivel a körülötte lebzselő hízelgők folyton megtapsolták valahányszor elejtett egy-egy szarvast. A rosszmájúak azt híresztelik, soha el nem találta a célt, és tulajdonképpen más valakinek a golyója fúródott a préda testébe, hogy ez az egész egy igazi őrület, megrendezett jelenet - célja, hogy ő, az elvtárs, elhiggye magáról milyen kitűnő céllövő. Ennek így is kell lennie, mert miféle vezető az, aki csak a levegőt találja? Nem igaz?
Egyszóval kedvet kapott a vadászatra, biztosan egyik külföldi útja alkalmával. Vannak, akik golfoznak, vannak, akik vadásznak. Az a balszerencsénk, hogy közel vagyunk Bukaresthez, és a protokollkörzethez tartozunk. Ha ez a két feltétel hiányozna, lehet, mi üríthetnénk a győztesek kupáját, amikor a puska csövéből előtör a füst, és a szarvas a földre rogy felszántva szarvával az avart, mintha átadná koronáját. De mi örömöm van nekem abban, hogy részt kell, vennem ebben a komédiában? Még azt sem tehetem meg, hogy egyedül járjam az erdőt, hogy mondjuk összeszorított fogakkal, elégtételt vegyek később, a kínos pillanatokért, de nem lőhettünk rá egyetlen vadra: vaddisznóra, szarvasra, őzre, rókára, nyúlra sem, az erdő minden lakója leltárba volt véve, megszámozva, füleik kitetoválva. Senki más nem lőhetett rájuk, csupán ő, az Elvtárs. Tessék, még szólj egy szót!
Minden a péntek reggeli telefonnal kezdődött. A brigádvezető volt:
- Üdv, Marián!
- ’reggelt! – motyogtam álmosan.
Az én bioritmusom egészen sajátos, nem alkalmazkodik az átlaghoz. Reggel nyolckor még alszom, erdész is azért lettem, ne kelljen számot adnom a napi beosztásomról, és álmodhassak nyugton.
A brigádvezető ismert és általában békén is hagyott, de ha parancs jön Bukarestből, mind talpra szökünk, ilyenkor nem ismernek se istent, se embert, mindenkit mozgósítanak.
- Figyelj, holnap a létesítmény benépesül.
Csak ennyit mondott, tovább már tudtam mi a teendőm. Ez azt jelenti, vegyem ki a napszámosokat a kertészetből és küldjem őket az erdőbe, seperjék le az ösvényeket.
- Miféle ökörség már ez is? – kérdezte az öreg Gugu bácsi most három éve, mikor előszörre hallotta, mi lesz a dolga. – Csak nem egy Creangă* hős lesz, aki kosárral hordja be a napfényt? Hát nem éppen ilyenek vagyunk mi is? Ki hallott már olyant, hogy a leveleket elseperjék az erdei ösvényről?
- Hé! A parancsot teljesítik, nem vitatják – mondtam röviden, de magamban igazat adtam neki.
Szóval, lesepertetni az ösvényeket. Ezt pénteken. A villában mást kell elvégezni, hogy a kettőt, meg a léhűtőiket ellássuk. Szombaton pedig a sepregetők átalakulnak hajtókká, odahajtják a vadat, hogy lőtávolba kerüljenek. Ezen idő alatt, mi négyen erdészek, a tisztáson ügyködtünk, ahol a lakomát szervezik, és olyasmivel foglalkoztunk, amit ha a feleségeink meglátnák, hogy mi magunk tesszük, menten vagy a válópert adnák be kétszínűség címén: mondván otthon férfi létünkre a házimunkához nem értünk, vagy ránk hagynák a konyhát, ha már úgyis mesterei vagyunk. Röviden: tüzet gyújtottunk a nyárshoz, háztartási dolgoknak fogtunk: fokhagymamártást készítettünk, zöldhagymát pucoltunk, meg ilyenek ... A fokhagymamártás készítésében mesteri rangra tettem szert. Először jól összezúzom sóval, aztán elkeverem ásványvízzel, olyan lesz, hogy olvad el a szádban. A szekusok** karba tett kézzel álldogáltak, általában úgy tesznek, mintha orgyilkosokat keresnének, de hát ki a csuda tudna a kordonokon átjönni, vagy a kerítésen? Annyian nyüzsögtek, mint a nyű, nem volt hogyan átjönni, hacsak nem repülve, vagy sehogy. Idegesítettek ezek a szekusok, mert tették a nagyot, és mert provokáltak. Mind egyre Ceausescu és szekus vicceket meséltek.
- A Brezsnyev esetét ismered?
Vállat vontam, igyekeztem, ne mondjak se bút, se bát. Úgy éreztem, provokált, próbált ingerelni, lássa, vajon a rendszer ellen vagyok-e, vagy éppen az Elvtárs ellen. Semlegességemet jelezte a vállvonogatás. Mégis hajlok arra, hogy ők maguknak is elegük volt már az egész cirkuszból, az Elvtársból általában, akarom mondani. De nem kockáztathatok. Így aztán csöndben maradtam, és hallgattam a viccet.
- Erős, mi?
- Hm...
És zúzom a fokhagymát szorgalmasan ráhajolva a mozsárra, ne lássa a szememet. Nem tudtam, nevessek, vagy ne nevessek, így inkább belebújtam a fokhagymás edénybe. Lett is a mártásomnak sikere, kevertem-kavartam, míg szökött ki a szemem.
Az esemény, amiről mesélni akarok, egyik tavasszal történt. Minden a szokott módon zajlott: sepregetés, hajtás, tűzrakás, készülődés a tisztáson.
- Készüljetek, jön – figyelmeztetett az egyik szekus.
A lövések már egy félórája elhallgattak, de nem ebből tudta meg a szekus a hírt, hanem rádión szóltak. Egyikük jött vizsgálódni: igen, minden rendben van. Egyetlen ellenség sincs a láthatáron – gukkerrel is szétnézett – a tűz készen állt a nyárshoz, az asztalok egyenes sorban, a székek mindkét oldalon, a fehér damasztabroszt lebegteti a szellő – add, Uram, ne fújjon jobban, nehogy felboruljanak a kristály poharak, amiből az Elvtárs a vörösbort kortyolgatja, a tányérok kirakva, és a napfény megcsillan az aranyozott villák nyelén. Minden rendben. Már csak a foghagymamártásos edény hiányzik.
És akkor megtörtént: a mártásos edényt letettem a földre, egy pillanatra, törüljem meg egy kéztörlővel a kezeimet, s hirtelen átfutott rajta egy patkány. Egyik oldalon jött, a másikon ment, a pillanat törtrészéig, ha tartott az egész. Elborzadva emeltem a tekintetemet a szekusra, aki előttem állt. Mi ketten, szemtől szembe, és közöttünk az edény. Amelyen keresztül futott ez az átkozott patkány. Megkövültem. Ő is megkövült. Mind a ketten ugyan annak a jelenetnek voltunk a nézői, egyedüli nézői. Már láttam is magam az állásomból kirúgva, vagy áthelyezve egy hegy tetejére, ahova csak a nap ér fel. Egy szerencsétlen fokhagymamártás miatt? Igen, egy szerencsétlen mártás miatt. Mindennek úgy kell mennie, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a foghagymamártás sem hiányozhat a vadászat utáni lakomáról. Most honnan vegyek itt az erdő kellős közepén fokhagymamártást? Felrémlett előttem a jövő: fekete volt! Azóta látható itt a halántékomon ez a fehér csík. Lesütöttem a szemeimet, és szinte térdre estem az edény előtt. És akkor, hallom a szekus hangját, aki tanúja volt a patkány fürdőjének.
- Hallottad az esetet Jimmy Carterrel?

………………………………………………………………………………………………

* Creangă (1837 – 1889) – román író, a román nemzet legnagyobb mesemondója
** szekus – állambiztonsági tiszt (ÁVO)





Hozzászólás
A fokhagymamártás. Juci márc 09 : 15:36 Válasz erre
Hozzászólás: 2217

Regisztrált: júl 21 : 10:52
A szekusoknak még így is túl jó lett volna!

juci

A fokhagymamártás. bigeszab márc 09 : 21:19 Válasz erre
Hozzászólás: 1485

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Álságos, kétszínű világ volt...

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 0.2362 másodperc, 0.1381 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 45. Memória használat: 994,504b