Ady és Babits

Kaffka Margit egy helyütt, indulása előtti évekre emlékezvén így ir:
"Akkor még Ady nem zúgatta szavát, s Babits sem tűzte verseinek csodás aranyhímét".Minő találó jellemzése ez a két nagyszerű embernek, a magyar irodalom egetverő csúcsai közt is kimagasló szuper-költőnek,mai szóhasználattal élve.
De vajon mit tud a ma embere ezekről a költőkről, tud-e egyáltalán valamit.?
Talán Ady a szerencsésebb ebből a szempontból, ha másért nem, szerelmi lirájáért valami ködlik a ma emberének...A Héja nász az avaron még mai sex-centrikus médiánk által megnyomoritott lelkű magyar embereknek is talán elmond valamit...Valamit, ami nem fogyaszható karosszékben ülve, csiót ropogtatva...
Meg talán forradalmat sürgető alkotásaira is emlékszik a már derékhadba érő nemzedék, a kommunista rezsim nem nagyon tudott mit kezdeni Ady-val, de izzó hevületű forradalmi versei alkalmasnak lászottak az ifjúság manipulálására, a szocialista hazafiság eszméjének propagálására.
Babits épp ellenkezőleg: ő az elrettentő példa volt, a larpurlarizmus élharcosa, a polgári dekadencia megtestesitője...Őt egyenesen nemkivánatos személynek kijáró titulussal látták el, és csak azért tanították, hogy lássa az ifjúság az elrettentő példát: íme a polgári -t.i. reakciós, dekadens irodalom - diszpéldánya, ő az, akit kerülni kell!
Mennyi ostobaságot kellett elszenvedni irodalomtanitás-tanulás cimén a kommunista rezsim propagandája miatt!-csak az Isten tudja megmondani, milyen kár érte a tanuló ifjúságot a pártos tanitási eszeme által...
Kár már ezen filozofálni,aki akarta, megtalálta Adyt és Babits-ot,és aki megtalálta, az sokat nyert az irodalom-látásban, emberségben és műveltségben egyaránt!