Az ő írásaiból fogok hozni ide

A lányom zokogott

A lányom zokogott,
s nem értette, hogy a telefonban
mit is hallhatott .
Nem hitte, hogy az az apja hangja.

Hogy egyáltalán mondhat ilyet az apja
Nem hitte hogy ez a valóság.
Amit idáig hitt az csak álnokság..

Hogy az apja is csak becsapta .
S a szó csupán hazugság mert idáig
mindig csak ezt hajtogatták.
S merte hinni, a hazugság az igazság.

Apás lány lévén, szerette a szülőt,
De ezek szerint nem ismerte a szülét.
33 év kellett ahhoz, hogy megismerje
az apját, azt az apát, kis szinte istenített
Ki valóban a bajban segített.

De felnőttnek kellett ahhoz lenni,
hogy más az apa és más a férj.
S e két fogalom nem egy, s
még csak nem is rokon., .egymáshoz
semmi köze sincs..s ez nem kincs
csupán talmi csillogás

s a zokogás sem mossa le a fájdalmat.
Mit lelkén ütött a tudat.
Hogy becsapták, hogy idáig becsapták
S talán az anyjának igaza lehet?