BodóKert: Tartalom / Novellák / Álmokról
BodóKert
Ma 2019. május 27, hétfő,
Hella napja van.
Holnap Emil, Csanád napja lesz.


Álmokról
Pornó - ki tudja, hányadik rész
- 2011 június 28 kedd
szerző: timetour Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 3
Megtekintés: 415

mer mialatt be tdtam jutni, elfelejtettem
ide se szabad, oda se, ez egy vicc, bocs

- Öcsém! Már azt hittem, valami baj lehet veled! Hiányoltunk ám a reggelinél. De látom, nincs már semmi gond, sőt. Hát jól le vagy amortizálva, és ne is tagadd! Elmeséled majd? - és rákacsintott, őt meg nagyon zavarta a bizalmaskodás.
- Már arra gondoltam, adok neked néhány olyan újságot, olyan színes magazinokat, szóval tudod nna, hát pornót, nekem mindig használnak bevetés előtt. Csak hát most épp magamnak is szükségem van rájuk, mert tudod, kedves öcsém, én se tétlenkedtem ám! - folytatta, és annyira önelégült volt a mosolya. (Na és kit érdekelsz?)
Az ebédnél ültek, az asszony egyelőre sehol.
A férfi meg csak folytatta, és nem volt kímélet. Elmondta, mennyi kávét kellett eddig meginnia a presszós lánynál, (tudod öcsém, cél szentesíti az eszközt), és elmondta, hogy az a lány milyen pocsék kávét főz, hihetetlen, de ő mindig csak dicsérte, a kávé meg egyre csak pocsékabb lett, de ő csak itta, csak egyre dicsérte, dicsérgette csak, és mondtamég: naponta három-négy kávénál jár már, utána meg marokszám szedi utána a szódabikarbónát. Ő meg unta, tapintatlannak, gusztustalannak tartotta ezt, és nem tudta elejét venni, valamilyen megoldáson törte a fejét, de más nem jutott eszébe: tán beszélgetőtársára kéne önteni az asztalra készített gondos-kancsó vizet…
Épp csak szürkült, ahogy aznap hajnalban az üdülőhöz ért. Leült a partra, nézte a vizet, jól esett a kellemes borzongás. Szerette, ahogy hajnalban, a tóról felszálló pára összeolvad kedves csönddel, összebújnak, óvják, vigyázgatják, szeretgetik egymást, aztán kedves csönd bújik a tóhoz, szerelmeskednek gátlástalanul, szemérmetlenül, végül csak megzavarja őket huncut szél, megcirógatja a tó sima tükrét, aki ettől megborzong, de ez olyan igazán kellemes borzongás, jól esik ám csapodár tónak nagyon, csalja csalódott csöndet kedves széllel, dédelgetik, szeretgetik egymást… lustán kotyognak a hullámok a csónakok alatt, a nap meg egyre lustábban kel, sugarai nem győznek már elbánni a fűszálak hegyén csillogó, élni vágyó, életet adni kívánó harmatcseppekkel. De messze volt még az ősz nagyon…
Kivilágosodott már, hogy felment, fáradt volt nagyon, átaludta a délelőttöt, álmodni akart. (Különben is meg kellett javítania a csónakot, a tegnap éjszakai baleset után.)
Az utóbbi pár napban mindig ugyanazt az álmot álmodta, és szerette álmodni nagyon. Mert álmában minden éjjel a folyón evezett fölfelé. A lusta, méltóságteljesen hömpölygő folyót sűrű esőerdők övezték, és ő mindig betért a folyó mellékágaiba. Itt még lustább, még sárgább volt a víz, a fák a folyó fölé borultak, óvták a fénytől, lehet inkább elirigyelték tőle azt, mindenesetre eltakarták az eget, ő gyönyörködött, sose látott színes-tollú madarakban, ők is rácsodálkoztak, ember sose járhatott még erre, egyszer lehajtott egy orchideát dajkáló ágat, hogy közelebbről bámulhassa életét, színeit - megfogadta, az életbe sose próbálja ezt többé, óvatosabb lesz eztán, van még célja, vigyáznia kell magára nagyon, mer van még célja - mert akkor onnan tekergőző zöld halál csapott kézfeje felé, ettől fogva aztán jobban vigyázott, ezt megúszta, nézett körül, tarka pillangók röpködtek, kergetőztek, hogy aztán fáradtan, lustán, szeretetet, szerelmet kívánva, megpihenjenek magányos, vágyódó virágok ezerszín, csalogató szirmain, (kiverte a veríték), korhadt fák törzsei alól meg mindenféle különös lények másztak elő, és megborzadt ettől.
Csorgott róla a víz, ahogy evezett, mindig csak fölfelé. Várta az éjszakát. Várta nagyon. Kávét főzött, jó erőset, nem fázott, mégis borzongott, erősen lehorgonyozta a csónakot, hallgatta a dzsungel hangjait - voltak köztük olyan jó éjt kívánók, aztán menekülésre figyelmeztetők, meg vadászatra hívók, és szerelmet kívánók… Maga volt.
Lassan feketébe öltözött a csönd, próbálta legyőzni a dzsungel neszeit, lassan sikerült neki állomba ringatta őket, csak öklömnyi kajmán szemek világítottak lámpásként, ahogy kíváncsin figyelték a betolakodó csónakost.
Aludni akart már, várta őt. Tudta, álmában eljön majd, eddig is eljött minden éjjel. Ő meg vágyott rá nagyon. És kedves éjjeli látogató mindig kérdezte csak: „hogy szeresselek, hogy jó legyen neked”? Neki meg akkor mindig olyan kiszáradt szokott lenni a torka, mondta csak: „Kicsi! Kicsim! Szeretném, ha úgy szerethetnélek, ahogy jó neked.” És együtt aludtak jó pár napja, minden éjjel.
Csak hát reggel, ahogy felébredt, mindig maga volt. Maga volt csak, magára maradt, megint csak maga lett, egyedül. És olyan hihetetlen, mindenre pontosan emlékezett, ami az éjszaka történt. Lehetetlennek tűnt, hogy csak álmodta volna. Apró jeleket keresett rögeszmésen minden reggel: egy szöszke tündér-hajhajszálat, akár kicsi, leszakított ruhafoszlányt… mindegy, akármit, bármilyen bizonyosságot adó kicsi üzenettel megelégedett volna, de soha semmit sem talált. Illetve a mellkasán egy reggel észrevett néhány kicsi karcolást, lehettek akár karmolások, olyan kedves, bújós, olyan kapkodós-kapaszkodós, eszeveszett, őrült szeretkezések nyomait, de rájött, csak a lusta, nagy folyó kis mellékága fölé hajló pálmalevelek karcolhatták meg valójában, mikor éjszakai szállást keresve evezett fölfelé. Csalódott lett ettől. Ettől a felismeréstől, nagyon. Mert csak tündérmosolyára emlékezett, de nem volt bizonyítéka semmi sem.
És előző éjjel karmok kaparásztak a csónak peremén, álkapocs csattant előttük, fenyegetőn, az asszony felsikoltott, ő meg akkor puskájával beleduplázott a két szem közé, nem szívesen tette ugyan, de rákényszerült erre, tisztázniuk kellett végre az erőviszonyokat. És aznap éjjel először, a parton kellett aludniuk…
Hát felébredt, felébredt az álomból, aztán az álombéli ébredésből is, szóval mindenből, az üdülő ablaka félig lehúzott spalettáin betolakodott csak a karistoló, tapintatlan fény, behallatszott a strandolók zsivaja, mindegy, fel kellett kelnie, az órájára pillantott tizenegy óra is elmúlt, hogy felébredt, felébredt mindenből, álomból, álom után, gyógyszert oldott pohár vízben, jól esett annak keserűsége, végre, végig gondolta dolgait. Lucskos volt, verejtékes. (Jó, de legalább a csónakot sikerült megjavítania. Sajnos minden készlete elázott.)
Gyorsan levetkőzött, a padlóra hajigálta a levetett ruhát („szerencséjére” nem volt, aki figyelmeztesse arra, milyen rendetlen, meg arra se, hogy „ruhástul” aludt el, „mekkora szerencse”), szóval lehajigált magáról mindent, és végigcsapatta magát a zuhany hideg vizével. Jólesett a jéghideg víz nagyon, gondolatai tisztultak, fejfájása is múlóban volt már, megtörölközött, a tükörbe nézve, némi szomorúsággal állapította meg: borotválkozni is kéne (úgy nézett ki, mintha a dzsungelből bújt volna elő), mindegy: ha kell, hát kell, de közben meg is éhezett, sietnie kellett, nehogy lekéssen az ebédről, ugyanis megéhezett nagyon, és a tükörbe nézve figyelmes lett mellkasán az apró pici karmolások nyomaira…
/folytatom, csak nem biztos/

Hozzászólás
Álmokról timetour jún 28 : 21:26 Válasz erre
Hozzászólás: 698

Regisztrált: aug 22 : 20:15
klikk





Álmokról Kulcsar Eva jún 29 : 07:45 Válasz erre
Hozzászólás: 3716

"...... egyszer lehajtott egy orchideát dajkáló ágat, hogy közelebbről bámulhassa életét, színeit - megfogadta, az életbe sose próbálja ezt többé, óvatosabb lesz ...."

Az egész írás minden mondata színes, elbűvölő, gazdag,
és hogy ezt a mondatot emeltem ki, azt valami belső sugallatra tettem. Örülök ennek a szépségekben dúsan burjánzó résznek. Azért, ha lehet; folytasd TIME!


Kulcsár Éva



Álmokról timetour júl 03 : 22:26 Válasz erre
Hozzászólás: 698

Regisztrált: aug 22 : 20:15
Köszönöm, hogy olvastál Kedves Éva.




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!


Oldal létrehozási idő: 0.4910 másodperc, 0.4492 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 77. Memória használat: 959,624b