BodóKert: Tartalom / Tallózó / Párkányi Raab PéterMagyar művészeti maffia
BodóKert
Ma 2019. július 18, csütörtök,
Frigyes napja van.
Holnap Emília napja lesz.


Párkányi Raab PéterMagyar művészeti maffia
A világban a művészet irányított.
- 2014 szeptember 05 péntek
szerző: Isti Szerzők listája
kategória: Tallózó
Hozzászólás: 3
Megtekintés: 131

Párkányi Raab Péter – 2014.09.05. 05:45







Néhány évtizedenként a „trendet” meg kell újítani, hogy a művészetet és művészeket kézben tartó üzletemberek az érdeklődést fenn tudják tartani. Ők a közvetítőszerepet betöltő művészettörténészeikkel az elmúlt évtizedekben a mélypontra jutottak. Ideológiájuk a semmi művészete lett, és a művészet halálát hirdetik. Művészeik nem hoznak létre életműveket; előadásokat tartanak, díjakra, ösztöndíjakra, státuszokra hajtanak.


Tanárokként pontosan látják, kik azok, akik a későbbiekben veszélyesek lehetnek rájuk. Egyszerű a dolguk: ezeket a diákokat, pályakezdőket kizárják a pályázatokból, kiállítási lehetőségekből. Nálunk ezt az ideológiát képviselő kör a rendszerváltáskor került hatalomra. A békés átmenetben a biztonság kedvéért csináltak egy álforradalmat a Képzőművészeti Főiskolán. Bár akkor bekerült néhány, a szobrászatot szerető művész is, ők azonban egyre jobban kiszorulni látszanak. Az új oktatási rendszerben két új vonal kapott hangsúlyt: a konceptuális művészet és az intermédia.

Ma a művészeti élet két táborra egyszerűsíthető: a tárgyat létrehozó művészekre és az ezt tagadókra, akik tagadják a műtárgyak létjogosultságát. Önmagukban nem léteznek, szükségük van ránk, alkotni vágyókra, hiszen a mi műveinket, hitvallásunkat tagadják. Övék a rombolás, a semmi művészete. Kik ők, honnan a technikájuk, honnan a minta?

A rendszerváltás óta ez a szűk csapat a megmondó. Létrehozta saját esztétikáját, államvizsgarendszerét, kiképezte elméleti tanárait és a művészettörténészeit – a kapcsolattartókat a médiával-, a művészek irányítóit.


A hatalomátvételkor volt olyan tanár, „azóta valami Kossuth-díjas”, akinek diplomája sem volt. (Valami Kossuth-díjas = életmű nélküli, pedigrére hajtó művész.) Van, aki érettségivel, más művészdiploma nélkül lett megmondója, kikből áll majd a jövő művészgenerációja. Kijelentették: mi most már bent vagyunk a főiskolán, mi mondjuk meg, ki végezheti el. És röhögtek! Kijelentették, hogy a figurális művészetnek nincs helye az oktatásban, és nincs helye Magyarországon. Ennek szellemében választották ki, hogy kik azok a diákok, akik a „hátvédeik” lesznek. Cserébe díjakkal, ösztöndíjakkal honorálták őket.

A rendszerváltásnak lett egy vesztes oldala: azok, akik 1989-ben már a főiskolát járták és valamilyen fokig már képzettek voltak. Vagy részt vettek az írástudók árulásában, vagy halálra ítélték őket. Ők a halálra ítélt generáció. Ezeket az alkotókat szépen kizárták, kiszorították mindenhonnan. Ma már kiállítási lehetőségük sincs. Ezt meg lehetett csinálni a liberalizmus és a demokrácia jegyében. És azok csinálták, akik a liberalizmus szószólói.


Létrejött a liberális világban a totális szabadság és tolerancia. Egy dolgot nem lehet: szabadon alkotni. Ha megpróbálod, földbe döngölnek.


Ezek az emberek ezt az országot csak használják. Nem érzik magukénak, könnyen játszanak vele. Külföldön végezték iskoláikat, onnan hozták a módszert, külföldről kapják a támogatást. Itthon csak halásznak. A megosztás és uralkodás elvén. A területüket körbejelölték. A módszereik egyre durvábbak lesznek. Ma már belefér, hogy „valami Kossuth-díjas” oktassa a téren a kordonbontókat, és hogy hamis tábla elé álljon ahelyett, hogy felvilágosítsa a tüntetőket: nem igaz, ami a táblájukon van. Belefér a módszereikbe, a néphülyítésbe és agymosásba.

Állok a téren, építjük a szobrot. Olvasom a sajtóban a tudatos művészettörténészi félreértelmezéseket. És eszembe jut Madáchtól Michelangelo panasza: „Engedjétek, hogy véssek rá holmi díszt. Nem engedték…” Ez már a falanszter? Honnan tudta Madách, amit mi nem? Egyszerű a válasz: művelt volt. Ismerte az 1837-ben elhunyt utópista szocialista műveit, így az általa „megálmodott” falansztert. Fourier művei hatottak a marxizmusra, hogy egy kis ugrással megérkezzünk az irányított elvtársi ideológiához.

Elérkeztünk az elvtárshoz, aki létrehozta a kortársat és az általuk kívánt egységet. Azt a „tökéletes” makarenkói közösséget, amely önmagából veti ki a vele együtt gondolkodni nem hajlandót. Azokat a művészeket, akiknek működése és hitvallása egyéni, belülről irányított. A kortárs a kommunista pártok megerősödésével létrehozta a számukra tökéletes zsűrirendszert. A legkisebb faluban is, ahol működött egy kultúrház, megalkotta a kurátort.

Jelenleg egy ilyen típusú kurátorrendszer működik Magyarországon, köszönhetően a rendszerváltás utáni oktatási és kultúrpolitikának. A rendszerváltozás óta mindig a legkisebb, ötszázalékos párt hajtott az oktatásra és a művészetre, és az esetek nagy többségében meg is szerezte. „Az agy azé, aki megműveli.” Ez a társaság a rendszerváltozás óta hatalmon van. Kényelmes dolguk volt, a művészet másoknak túl kis falat. Úgy tűnt, senkinek nem érdeke odafigyelni rá. Egy magára és a kultúrájára valamit is adó országnak mindig kell, hogy legyen pénzügyi kerete a művészetre. Így létrejött a tökéletes vállalkozás. Az első feladat az volt, hogy a nézőket kizárják a művészeti életből. (Az elmúlt években olyan kiállítások voltak láthatók Magyarországon ennek a körnek a szervezésében, hogy az épelméjű és józan gondolkodású nézők kifordultak a kiállítótermekből.) Ha ma egy civilt megszólítanak a képzőművészettel kapcsolatban, rögtön elnézést kér: nem ért a képzőművészethez. Éppen ez volt a művészetirányítók célja. És íme, létrejött bizonyos kör számára egy teljesen szabad terület. Állami pénzeket lehívó, leválthatatlan társaság. Kezdetben, 1989-ben a figurális művészetet zárták ki. Ma már üldözik a más területeken dolgozó, de tárgykészítő műfajokat is. A csapat működése a virtuális világra irányul. Itt már semmi sem az, aminek látszik. És ami a legfontosabb lett: azoknak a képzése, akik nyilatkoznak. Megalkotni saját szószólóikat, a művészettörténészeket. A rendszerváltozás óta eltelt huszonöt év, és ez a csoport kitermelt egy így gondolkodó generációt. Túlképzés volt művészekben és művészettörténészekben is. Egy egész hadsereg várja, hogy nyilatkozhasson, elemezhessen ennek a körnek a szájíze szerint.

Magyarázza a tömegnek (nagyjából tizenöt fő), hogyan kell kordont bontani. Ő nem bont. Kezében nincs szerszám, sosem volt. Előadásokat tart. Ebből él. És interjúkat ad. Úgy tűnik, ma már minden belefér, csak a módszerek egyre durvábbak. Neki belefér, hogy párhuzamot vonjon a volt Harmadik Birodalom feje és Magyarország mai miniszterelnöke között. Hát így dolgoznak a mai Magyarország 21. századelejének művészeti irányítói.

Közben eltűnik egy generáció. Amelyet kizártak és halálraítéltek a művészetmegmondók és kurátoraik. Tehetséges alkotók. Akik saját útjukat járják, csendben dolgoznak. Nem tudnak összeállni, érdekeiket képviselni. (A csoportba verődés a középszerűek tudománya.) Várják a bemutatkozás lehetőségét huszonöt éve, a szabad demokráciában, liberális világban.

Ők a legszabadabbnak tartott világ, a művészet legmegfélemlítettebb egyénei. A kortársak egy része az ő szidalmazásukra építette létét. A kortárs szót bitorlók ezen alkotók nélkül nem léteznének. Kiválasztanak egy komoly teljesítményt, amit földbe döngölnek, és a saját jelentéktelenségüket emelik magasba, mint tettet, mint a legmagasabb művészetet. Ezek az emberek önmagukban nem léteznek, nincs egyéni teljesítményük.
A Heti Válasznak adtam interjút, Nem holokauszt emlékmű címmel. Ennek kapcsán megszólított a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

Tisztelt Rektor úr! Úgy gondolom, hogy ön egy nagyszerű rektor, és remekül végzi a dolgát, ezt mutatja, hogy szeretne pontosítani néhány kérdést. Nos, azok az alkotók, tanárok, akiket ön felsorolt, remek művészek és tudomásom szerint jó oktatók. De nagyjából, amikor ők a személyek - beleértve a tanszékvezetőt is - felsorolásának végére ért, annak a névsornak is a végére lett (plusz még két-három fő), amelynek szereplői abban az egyenlőtlen harcban, amely az ideológiagyártók és a tárgykészítők között zajlik, részt vesznek.

Tisztelt Rektor úr! Önnek van egy nagy feladata! Az, hogy a demokratikus világban demokratikus művészképzést hozzon létre, egyensúlyt az iskolájukban. Ugyanez a feladat vár a művészetet irányító kurátorokra, művészettörténészekre is. Engedjék vissza a kiállítótermekbe azokat a művészeket, akik hisznek az elmúlt két-háromezer év művészetében, és a letűnt nagy művészettörténeti korok értékeit felhasználva, ezeket továbbépítve, nem pedig tagadva mennének tovább. Őket ma tradicionális művészeknek titulálják, és elvették tőlük még a jogot is a kortárs szó használatától. Nos, ezek a művészek nem tradicionálisnak tartják magukat, hiszen mai értékeket és gondolatokat képviselnek és közölnek. Csak teszik mindezt építve, szeretettel, nem pedig rombolva, gyűlölködve. És az egyik legnagyobb feladat, hogy visszaadják a kiállítótermeket a nézőknek.

A mai magyar kortárs kurátorrendszer a globális művészetet hirdeti. Kiépítette külfölddel az együttműködését, kapcsolatrendszerét. Átjárás van egy társaság részére a határok között, állami támogatásból. Ez eddig lehet jó. Nekik mindenképpen jó. A gond csak az: a globális művészetnek nincs szüksége Magyarországra.

Ez a szakma belterjes. Ebbe vagy beleszületsz vagy benősülhetsz. Ritka és szerencsés csillagzat alatt kell születni, hogy ez a csapat befogadjon. A művészképzés óriási. A kirekesztés hatalmas. A nagy összetartozó család eszközei kemények. A középszerű összefog, módszerei kegyetlenek. Ma már megszokott, hogy olyan nevek, mint Csontváry vagy Kondor nem férnek bele az általuk írt 20. századi magyar művészetbe. A tehetségek veszélyesek rájuk. Ebben a szakmában megszokottá vált, hogy a negyvenesek közül sokan őrületbe, öngyilkosságba menekülnek. Ha nagyon fájdalmas és látványos a veszteség, egy posztumusz Munkácsy-díjat kiizzadnak magukból. Nem az a baj, hogy ez egy nagy család. Nem az a baj, hogy a jelenleg legballiberálisabbnak mondható „valami Kossuth-díjas” és a legjobboldalinak tartott művészettörténész este baráti társaságukban söröskorsó mellett beszélik meg egy szobor sorsát. A baj az, hogy az ő hatalmuk védelmében megint sikerült 9,6 millió embert külföld felé lefasisztázniuk.

Tisztelt Hölgyek és Urak! Mi ez a veszélyes játék, amibe önök belekezdtek? Hol a határ? És mi a jövő? Így kell, hogy elképzeljük a jövőben megemlékezéseinket, ünnepeinket? Most ez következik, hogy lelocsoljuk, ledöntjük egymás szobrait, képeit? Hogy megzavarjuk egymás kiállításait?

Ha Magyarországon a művészeti életben és oktatásban nem lesz változás, egy dolog történhet: tizenöt év múlva nem lesz magyarul érző és gondolkodó művész. Lesznek magyarul beszélő, külföldön sikereket elérő művészek, akik külföldön elismeréseket, díjakat fognak kapni. A munkáikat azonban nem fogjuk szeretni, hiszen ezek Magyarország-ellenesek, a magyar kultúra és magyartörténelem-ellenesek lesznek. A globális művészet nem akar tudni Magyarország almájáról. A globális világ azonban már belekóstolt, ízlik neki. Kérdés, visszabillen-e kezünkbe az ország almája? Vagy megtartja magának a globális világ, de még mielőtt csutkáig rágja, lecsavarja-e róla a kettős keresztet? Vagy eltűnik teljesen, mintha sosem lett volna, akár az áthazudott művészettörténeti elemzésekben.
- See more at: klikk

Hozzászólás
Párkányi Raab PéterMagyar művészeti maffia bigeszab szept 10 : 10:15 Válasz erre
Hozzászólás: 1473

Regisztrált: júl 25 : 09:13
A hozzászólások is érdekesek, amik az eredeti alatt olvashatók!!!

bigeszab

Párkányi Raab PéterMagyar művészeti maffia Kulcsar Eva szept 11 : 07:54 Válasz erre
Hozzászólás: 3716


Köszönettel vesszük ezt a komoly, elgondolkodtató,
sok ismeretet felsorakoztató írást.
Tovább forgathatjuk magunkban, közösségi beszélgetéseinkben
minden adandó alkalommal és helyen, hogy mit jövendölünk
és majd mit tapasztalunk "Magyarország almájáról".
Egyéni gondolatokba remélhetőleg szabadon vihetjük be
szubjektív hozzáállásunkat, és megtapasztalásainkat.


Kulcsár Éva



Párkányi Raab PéterMagyar művészeti maffia Isti szept 13 : 11:46 Válasz erre
Hozzászólás: 1598

Regisztrált: júl 17 : 07:58
Köszönöm a hozzászólásaitokat kedves Évike és Szabolcs!
s valóban a cikkhez szólók vélemény is érdekes!




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 8
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 0.1278 másodperc, 0.0863 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 48. Memória használat: 971,712b