BodóKert: Tartalom / Idegen tollakkal... / Gólyákkal szállni
BodóKert
Ma 2019. december 16, hétfő,
Etelka napja van.
Holnap Lázár napja lesz.


Gólyákkal szállni
- 2014 november 09 vasárnap
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Idegen tollakkal...
Hozzászólás: 3
Megtekintés: 107


Radu Părpăuţă írása, megjelent az Atelier LiterNet oldalán (2014. 09. 29)


A héja hirtelen lecsapott és egy jércét elvitt, a Búbosat.
- Ó, jaj! – csapta össze a kezét nagymama – Éppen a Búbosat!
- Százszor is elmondtam, ne engedd ki őket a kertbe. Hogy a fene essen bele! – mondta nagyapa vérvörös képpel.
Diácska már tudta, hogy nagyapja szavai után mi következik: „Figyelj, mit beszélsz a gyerek füle hallatára”. És tényleg:
- Figyelj, mit beszélsz a gyerek füle hallatára!
Nagyapa azonban csak legyintett, s bement a házba megnézni a Tv-ben a híreket. Ott is csak előbbi szavaival fejezte ki a véleményét: „Hogy a fene essen bele, micsoda tolvajbanda, szétlopkodják az egész országot.”. Ezt pedig nagymama szavai követték.
Erre ellenben már nem figyelt Diácska. A héját éppen nem látta a kislány, csak a kotkodácsoló tyúkokat hallotta, melyek hirtelen elhallgattak, majd a szárnyak csapkodását. Az elszálló ragadozó árnyát mégis meglátta. Elgondolkozott, s tört a fejét, de senkinek nem szólt, hogy mi jár a kobakjában. Kis idő múlva bement a nagyapjához, aki éppen a TV-t püfölte az öklével.
- Megint nincs pép? – érdeklődött.
- Nem pép, hanem kép – javította ki mosolyogva az öreg.
- Nagyapa, a héja fel tud emelni egy kislányt?
- Nem, nem tud.
- De kettő?
- Kettő sem.
- Hát tíz? – kérdezte elérve a legnagyobb számig, amit már ismert.
- Tíz lehet, de tíz héja nem repül együtt. A héja magányos madár és gonosz.
- Gonosz-gonosz?
- Gonooosz! Elrabolja a csirkéket.
- A kislányt is?
- Tudod… Kivájja a szemüket.
Diácska kiment a szobából, alsó ajkát előrenyújtotta, így tett mindig, ha valami baja volt, mint amikor azokat a büdös tablettákat kellett bevennie, mert fájt a torka. Büdösebbek, mint a WC. Kint már nem nyomasztotta a szoba négy fala, s gondolatai szállhattak, ahogy akarta.
Diácska repülni szeretett volna, ez a vágy hozta ki a házból, mintegy álomban. Csakhogy nem voltak szárnyai. Néha még a lovaknak is lehet szárnyuk, látta egy könyvben. Csak az emberek nincs szárnyuk. Az angyaloknak van. Az emberek nem képesek fölmenni a petőre és onnan leugorva elrepülni (Diácska a tető helyet petőt mond, amióta egy Pető nevezetű mester dolgozott a háztetőn, és nagymama a kislányt odaküldte, mondván, menj a Petőhöz és szólj, hogy kész az ebéd). „Leesnek, ha megpróbálják és paff!” – mondta nagyapa. Nagymama ellenben ennél többet tudott, régen tanítónő volt („gyerekeket tanított” – mondta réges-régen anya). Nagymama azt is tudta, hogy azt a szárnyas lovat Pegazusnak hívják. Mint nagyapa öreg, rozsdás kerékpárját. Ha erre a lóra fölülsz, átrepülhetsz a tengeren, s a hegyeken. „A Pegazus olyan, mint a Fehérlófia lova?” „Igen, olyan” – mondta nagymama elcsodálkozva a kislány következtetésén. Diácska arra gondolt, a Szürkét az istállóból majd átvarázsolja. Parazsat könnyen találni. Az üst alatt is szokott lenni, ahol apó a rothadt szilvából főzi a pálinkát. De hol találni varázs kantárt, amit a rossz gebe fejére kell húzni, hogy szárnyas paripává változzon? Diácska kiment az istállóba a Szürkéhez, vitt neki a hűtőszekrényből egy marék Feta sajtot és néhány rúd házi csokit (sőt elhatározta, hogy ezután az összes csokit, amit kap, összegyűjti, hogy a lónak adhassa), de hiába, a Szürke nem változott át Pegazussá.
Még az eresz alatt zsibongó verebek is tudnak repülni. Ha olyan kicsike lenne, mint egy katicabogár, Diácska oda bújhatna a szárnyuk alá. Gondolta, háromszor átfordul a fején, és átváltozik katicabogárrá. Meg is tette, és jól összepiszkolta a ruhácskáját, amiért kikapott nagymamától, de nem lett kisebb semmivel sem. Biztos azért, mert nem tudta a varázsigét, amit a bukfencezés közben kell mondani. Ráadásul nagymama azt mondta, hogy a katicabogarakat felcsipegetik a verebek, és a fiókáiknak viszik, hogy egyék meg. Ekkor arra gondolt Diácska, milyen nehéz lehet a katicabogarak élete! Elkezdte összegyűjteni a katicabogarakat, amiket talált és belerakta egy skatulyába, de nem talált valami sokat.
***
Eljött az ősz. Amikor meglátta az égen gyülekező gólyákat, kicsi szívében remény támadt: velük fog repülni. Attól a naptól fogva ennivalót tett ki nekik esténként a küszöbre: kenyérhajat, kukoricaszemeket, még cukorkát is. Reggelre mind eltűnt. Biztosan éjszaka eljöttek a gólyák, és felcsipegették. Látták, hogy Diácska mennyire szereti őket, még a kedvenc bonbonját, azt az ananászost is kitette. Aztán megkérdezte:
- Nagyapa, aztán Olaszországban vannak-e hegyek?
- Vannak.
- Nagyok?
- Nagyok is, kicsik is.
- Át lehet repülni?
- Repülővel, igen.
- Ha madár lennél?
- A madár… még a tengert is.
- Meleg van arrafelé?
- Olaszországban meleg van – merült ki ezzel nagyapa földrajz tudománya. „Szóval,nem kell fölvennem a meleg sapkámat, s a csíkos gyapjú zoknit sem” – gondolta magában a kislány.
… Reggel aztán Diácska korán megébredt és eszébe jutott minden, amin tegnap rágódott: fel fog mászni a petőre és ott várja meg, amíg a gólyák érte jönnek. Majd szépen megkéri őket, sőt sírni is fog hangosan-hangosan, és akkor majd felveszik.
Kimászott az ágyból, a sötétben felöltözött, zsebre dugott néhány bonbont, jól fog majd az úton. Aztán ott van még, amit a tegnap eldugott a ruhája zsebébe, egy szelet kenyér, meg darabka sajt. Óvatosan kiosont a szobából, fel ne ébressze az öregeket. Kis gondot okozott az előszoba ajtó, amelyik nyikorgott. Tudott azonban egy trükköt, hogy ne csikorogjon, hirtelen kell behúzni. Diácska nagyot szusszant ezután: a padlás következik a zöldre festett vaslétrával, és mind a hat fokával. Dobogó szívvel, jól a létrához tapadva fokról fokra felkapaszkodott. Tudta, nem szabad közben lenézni… Végre itt a padlás! Végig botorkált a sötét padláson egészen a tetőn levő kisablakig. Attól tartott, nehogy pókhálóba keveredjen. A pókoktól nagyon félt! Szerencsére elkerülte a pókhálókat. Kimászott az ablakon és négykézláb mászni kezdett a nedves cserepeken. Megfájdultak a térdei, de összeszorított fogakkal tovább haladt. Eső szemerkélt, de nem fázott. Különben is egy meleg országba tart. Mind fennebb mászott a petőn. Aztán nekivetette a hátát a kéménynek.
Köd volt. Alig látszottak a környező házak. Távolabb csak valami tejszerűség mutatkozott. Félt, hogy nem látja meg a gólyákat. Később jött egy veréb és leszállt éppen a kéményre. Ide-oda forgatta a fejét, s hol az egyik, hol a másik szemével nézett Diácskára. Csipogott egyet, s elrepült. „Elment, hogy szóljon a gólyáknak: itt vár rátok Diácska!” – gondolta örömmel. Erősen elfáradt a kislány: „Behunyom a szememet, s mikor kinyitom, itt lesznek körülöttem a gólyák”…
És Diácska látja ám, hogy egy nagy gólya leszáll a petőre. Verdes néhányat a szárnyaival, megcsóválja a fejét és kiböki:
- Te vagy Diácska? – és nyújtja a szárnyát.
- Én vagyok – válaszol, és két újjal megfogja a gólya szárnyát köszöntésképpen.
- És most az üdvözlés után – mondja a gólya -, repüljünk!
Ezzel a csőrével megragadta a gallérjánál fogva a kislányt, és a levegőbe emelkedett. Diácskánk fájt a nyaka, ahol a gólya megragadta a csőrével:
- Jaj, fáj! És félek! – szólott a kislány.
- Nincs mitől félned.
Újabb gólyák jöttek és megragadták a ruhácskáját. Meg is csípték, és mindene fájt, de tudta, hogy tűrnie kell. Tűrni, tűrni! Diácska lenézett és meglátta a petőt nagyszülei háza felett.
- Nehogy leejtsetek! – rémült meg.
- Nem ejtünk le, nem ejtünk le! – kattogták a csőrükkel.
Diácska lenézve a fehér felhők között meglátta a kanyargós utakat, a szabályos négyszögű kerteket és az apró házakat. Embereket is megpillantott, akkorákat, mint a babái, mind felfele bámultak a kezükkel védve a szemüket. Aztán szépen átrepültek a kéken tündöklő tenger felett… A gólyák fáradtan, nehezen csapkodtak a szárnyikkal. Diácskának zúgtak a fülei, fájt a mellkasa. Valami morajlott, és egy hang hallatszott:
- Jaj, leesik!
Diácska kinyitott a szemét és meglátta nagyapát. Kétrét hajolva, szuszogva mászott a tetőn. Mögötte nagy zajjal hullottak a cserepek. Diácska felállt.
- Ne mozdulj, ne mozdulj! – kiáltotta nagyapa.
- Anyát akarom! – sírta el magát Diácska, megrettenve nagyapja kiáltásától.
- Maradj ott! Ne mozdulj!
- Anyához akarok menni Olaszországba.
- Jól van, na! Haza jön anyukád, haza-haza.
- Miért nem jön már anya Olaszországból?
Sírva fakadt. Nagyapa odament, és a karjaiba kapta. Dohány illata volt, a friss borotválkozásé és a nedves ruháé. Szorosan magához ölelve a kislányt lassan leereszkedet, és megváltozott hangon, mintha galuska lenne torkában szólott.
- Hogy a fene essen bele ebbe a dologba!
Nagymama most nem szidta a szavak miatt. Lent várt a kezeit tördelve, és a potyogtak a könnyei. A kislányt nagyapja öléből, a sajátjába vette. Nagyapa nagyot sóhajtott és remegő hangon így szólott:
- Ez nem mehet így tovább. Este telefonáljunk az anyjának: jöjjön haza.
- Gyerünk befele, megeredt az eső.
Még hüppögve, előretolt alsó ajakkal mindegyre makacsul motyogta:
- Miért nem jön már anya? Miért nem jön már anya?
Aztán, mielőtt bement volna a házba, egy pillantást vetett az égre, de nyomát se látta gólyáknak.




Hozzászólás
Gólyákkal szállni Isti nov 10 : 09:03 Válasz erre
Hozzászólás: 1612

Regisztrált: júl 17 : 07:58
A gyermeki fantázia..


Gólyákkal szállni bigeszab nov 11 : 12:49 Válasz erre
Hozzászólás: 1486

Regisztrált: júl 25 : 09:13
és komoly háttér mozgatja a fantáziát...

bigeszab

Gólyákkal szállni Kulcsar Eva nov 20 : 05:28 Válasz erre
Hozzászólás: 3722


Kiváló összhangban tárulnak elénk a színesen ecsetelt részletek;
a családi háttér, a szokások, a beszélgetések,
és legfőképpen a gyermeki lélek álombeli és valóságbeli rejtélyei.


Kulcsár Éva





Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 0.2202 másodperc, 0.1448 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 48. Memória használat: 992,056b