BodóKert: Tartalom / Próza / ÉVSZAKOK BESZÉLGETÉSE . rész
BodóKert
Ma 2019. augusztus 24, szombat,
Bertalan napja van.
Holnap Lajos napja lesz.


ÉVSZAKOK BESZÉLGETÉSE . rész
Tél-Tavasz
- 2015 május 10 vasárnap
szerző: timetour Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 0
Megtekintés: 79

- Nincs mit szépíteni, a te időd hamarosan lejár. Tavasz szemtelenül fiatal, no meg pimaszul gyönyörű is volt; szeme szürke, szertelen haja szőke, amúgy nemigen engedelmeskedett soha, semmilyen fésűnek, néha kontyba tűzte, hogy asszonyosabbnak látszódjék, szerfelett hiú volt erre, hogy mindenki lássa(!), szerették volna annyian(!), arcán még nem bújtak elő a szokásos szeplők, (majd fognak, tudjuk jól, mindannyian),aztán próbálták szeretni annyian, igazából, amúgy, még nem volt még olyan „igazi dolga” senkivel, szerették, szeretett, de vágyott már valamilyen igazi együttlétre, az ismeretlenre, szerelemre vágyott összes zsigereivel, és a fiatalok pimasz magabiztosságával gondolta: igazán megérett már a találkozásra.
Az öregember sértődött, szánalmas fintort vágva összegörnyedt:
- Szeretnék maradni! Nézd! A pocsolyákat reggelente jég fedi, összes erkélyeken, csatornák összes ereszein tartják még magukat jégcsapjaim! Hideg hajnalokon az emberek meg fázón toporognak reménytelen buszmegállókban, kesztyű sapka van rajtuk, ujjaik gémberedettek, nem szívesen bújnak ki a kesztyűből, amikor jegyet lyukasztanak, vagy fel kell mutatniuk szűk Időre szabott, drága bérleteiket.
- Na ja! De tudod, a te jégcsapjaid megfáztak már, régóta náthásak, délelőtt, ahogy kisüt a nap, az orruk azonnal csöpögni kezd, a városokba meg az utak szélére kotort mocskos, kormos hókupacok is elolvadnak, csatornák fuldokolnak, nem győzik elnyelni a sok szennyet; mindez a te műved, mindenütt csak undorító pocsolyák, buszok, autók fröcskölik le a mérges, felháborodottan ugráló járókelőket, és az emberek meg szegények, cipőjük lukas, beázik, ahogy lábujjhegyen próbálnak átkelni az út (Idejük) másik oldalára. Már csak erdők, dombok fénytől óvott, eldugott hajlatain tartják még magukat, maradék végváraidként, az Idővel dacoló, utolsó, tiszta hófoltjaid. Mit süketelsz itt nekem, vénember?
- Emlékszem, akkor, sokan vártak, annyira vártak! A gyerekek! Aztán egy éjszaka leesett a hó, halkan jött, váratlanul, mint szomorú asszonyok édes könnyei, betakart mindent: falvakat, alvó városokat, szántókat, csöndben megbúvó nádasokat… mindent betakartam akkor. Volt másnap öröm, szánkózás, gyerek kacaj, csilingelés. Meg ünnepvárás, frissen sült kalács, fenyő, gyertyák, csillagszóró illata? Emlékszel?
- Honnan emlékeznék? Még meg se születtem akkor. Azok a fenyőfák rég szemétre kerültek már.
- Az emberek mind hálátlanok.
- Nem hinném, csak siet velük az Idő. Lassan elteszik a télikabátokat, úriasszonyok naftalinba, tisztítóba viszik, szegényebbek pár huncutul elbújt, kicsi nyomor fémpénz, no meg dohánymorzsák után kutatnak zsebükben. Azokat mentik ki az Idő elől, foszlott zsebükből, otthontalanok meg tovább hurcolják szánalmas rongyaik magukkal, vigyázva, mert jól tudják: lesznek még csípős reggelek.
- Fázom, nagyon szeretnék kicsit bújni!
- Jó lett volna keringőzni veled féltékeny, nyakamba bújó hópelyheid között. Meg jó lett volna felosonni szánalmas albérletedbe, hozzád bújni, érezni forralt bor illatát, nézni, ablakból hirtelen támadt, hóesést, amit te húztál elő varázsköpenyedből.
(Bújnék hozzád, tudom, taníthatnál, meg én is, annyi minden jóra, de én nem akarom, félek, a végén még megszeretlek majd, de te MEG FOGSZ HALNI (!) alig pár napod van hátra, jobb, ha megbántalak, elküldelek.)
- Féltelek! Úgy vigyáználak!
- Nem kell vigyáznod! Tudok én vigyázni magamra! Kellenék ugye? „Na ja”, friss hús. Aztán? Megmondom, mi lenne utána: lelépnél, itt hagynál. És a gyerekeid, a gyerekeink, a közös gyerekeink (!), azokra sem gondoltál?
- A gyerekeinkről rég gondoskodtam már, jóval megismerkedésünk előtt, még elmúlt évben; betakartam Őket, jó meleg paplannal, összebújva, egymást melegítve alszanak még, lassan ideje felébredniük.
- Az ébredésük lesz halálod.
- És? Zavar ez Téged, netán?
- Sohase látod őket, ahogy felcseperednek majd, ahogy tanulnak majd írni, olvasni, zenélni, mosolyogni, nevetni, szeretkezni, szeretni, csalódni, nem látják majd, ahogy megöregedsz, nem mosolyoghatják meg összes szánalmas, öreges rigolyáid… Sose nézhettek össze, azon a téren, abba a kávézóba, bámulva, ahogy édes asszonyok szoknyáját fellebbenti pajkos, huncut szél. Sose mondhatják: „apa, ez húú, igazán!”
- És, zavar ez Téged, netán?
- Kicsit zavarna ez az egész, tudod, akár zavarhatna is „netán”. Sose ültünk abba a kávézóba, sose tartottál esernyőt séta közben városban. Mindig szerencsétlen voltál.
- Kávéztam Veled! Most leginkább magam kávézom, tudod, szívem, meg aztán az én évszakomban nagyon hideg van, nagyon hideg vagyok (én, a tél), de felfelé a téren abba a kis boltba (ott rég, ahol éjjel agyon késelték azt az eladó asszonyt, minden volt akkor csak csupa vér), reggelente szoktam ott kérni kávét, szánalmas műanyag pohárba, szánalmas műanyag villával keverhetem, (kanaluk nem mindig van) pocsék kávéjuk, de adok borravalót. És ez valami! Ez valami állandóság, kapaszkodok belé ezerrel. „Na” szóval, levetem a kesztyűm, fizetek, felveszem a kesztyűm, viszem a kávét, vigyázva, cseppje se vesszen kárba a szánalmas löttynek, megérkezek a térre, leveszem a kesztyűm, melegít még a pohár, vigyázva leteszem az egyik idolra (ha fúj a szél – megesik, hogy fagyos, dermesztő szelet fújok – akkor nem engedem el azt a poharat, ma szerencsére szabadnapot adtam a szélnek, a lötty kellemes az ujjaimnak, melegít, kavargatom benne a cukrot, reménytelenül, megiszom aztán, gusztustalan módon próbálom műanyagpohárból kinyalogatni a benn rekedt cukrot, világért se vesszen kárba (!), köröttem mindenki siet, majd mindenki ismerős, fiatal pár kézen fogva, hamarosan köszönnek el (estig), asszony gyerekeivel, iskolai fontos dolgokkal telecuccolva, (kezében hátitáska, hátizsák, meg szatyor), a kisebbik gyerek ráadásul, még egy hangszert is cipel, nyűgösek, korai még a reggel, ismerős, morc öregember hátizsákkal, mindig siet, meg… Mert mindenki siet (!) - én ráérek, van időm elég, öreg vagyok, meg gusztustalan. De ez is kaland! Keresek műanyag pohárnak szemetest, az utolsó végigszítt cigarettát eltaposom, kezdődik a nap. Ez is kaland!
- „Na ja”. Hát ez hosszú, szánalmas monológ volt, gondolom, az utolsó. Tényleg! Szoktál magadba beszélni? Veszekedni náthás, csöpögő, cserbenhagyó jégcsapjaiddal? Meg szoktál felfelé a téren gesztikulálni, szoktál félhangosan beszélni, veszekedni az Idővel, meg elmúlt szerelmeddel, az Ősszel? Őt se kaphattad meg, ezt is elszúrtad. Különben, úgyis hideg lenne nálad! És az utóbbi napokban, délelőttönként belázasodsz, már 5 celsius fokot mutat a hőmérőd. Nem veszélyes ez? Szedsz ellene valamit? Tán kéne.
- Na ja, emlékeket. Ok, most ne zavarj, vagy csak zavarj, ha felhívnál, nagyon szeretném, zenét hallgatok most.
- Hihi! Kiskarácsony, nagykarácsony?
- Stones: „Sister morphine”
- Szánalmas, vén majom!

(Sajnállak elküldeni, de, tudod, Tél szívem, de elválaszt minket az Idő! És ellene nincs mit tennünk! És ő se tehet róla, mint, ahogy mi sem; te, se, de én se! Sajnálom, édesem, drágám, szánalmas vagy kicsim, tudod, annyira sajnálom, de most már csak kicsit! Utazom most, csomagolok, sajnos, rengeteg fontosabb dolgom, van, mint te!)


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 0.9786 másodperc, 0.9336 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 73. Memória használat: 927,736b