Három magyar kutató kapta az "agykutatás Nobel-díjának" is nevezhető Agy-Díjat (The Brain Prize), melyet a dániai Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány első ízben ad át május 2-án Koppenhágában. Az egymillió euróval járó új díjat a memória-folyamatokban kulcsszerepet játszó agyi ideghálózatok feltárásáért Somogyi Péternek, Freund Tamásnak és Buzsáki Györgynek ítélték oda.


- Folyik a pezsgő az intézetben, mindenki ünnepel és lázban ég - válaszolta gratulációnkra Freund Tamás akadémikus, az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetének 51 éves igazgatója, aki a három díjazott közül egyetlenként dolgozik idehaza. (Somogyi Péter 61 éves, magyar/brit állampolgár, az Orvosi Kutatások Tanácsa (MRC) Anatómiai Neurofarmakológia Intézetének igazgatója és a Neurobiológia Professzora az Oxfordi Egyetemen, Buzsáki György pedig, aki ugyancsak 61 éves, magyar-amerikai állampolgár, a Newark-i Rutgers Egyetem Molekuláris- és Viselkedés-Idegtudományi Központjának professzora az USA New Jersey államában)
A díj összege alig valamivel marad el a jelenleg mintegy egymillió százharminc ezer euróval járó Nobel-Díjtól, így önkéntelen az összehasonlítás, már csak azért is, mert a norvégok néhány éve matematikusok számára alapított Ábel-díja is ilyen vonatkozásban szerepel a hírekben.
- A skandinávok úgy látszik, ilyen nagyszerű módon kívánják támogatni a tudományt, s a dánok választása vélhetően azért esett az agykutatásra, mert díjat kiosztó alapítvány mögött egy nagy dániai gyógyszergyár áll, amelyik különösképpen a központi idegrendszeri betegségek ellenes szerek kutatására összpontosít.
Freund Tamás azért is nagyon boldog, mert ez a megosztott díj három olyan magyar kutató munkásságát ismeri el, akik 25-30 éve dolgoznak együtt, publikálnak közösen és gondolkoznak hasonlóan, annak ellenére, hogy más-más országban élnek.
- Valószínűleg ez is tetszhetett meg a díjbizottság tagjainak, mert tudom, hogy a szabályok értelmében külön-külön kellett, hogy felterjesszenek bennünket. A világból mindenhonnan felkértek neves kollégákat a jelölésre, nekem vannak is sejtéseim, hogy engem ki terjesztett fel. Vélhetően megnézték, hogy az adott kutató szakterületén kinek vannak még jelentős eredményei és így fonódhattak össze a szálak.
Freund professzor jólesően nyugtázta, hogy a díj révén nemcsak a mai magyar tudományt és a híres hazai agykutatási iskolát állítja pozitív fénybe ez az elismerés, de végre pozitív előjellel is Magyarországra irányíthatja a nemzetközi figyelmet. Ezt igazolja az indoklásban szereplő mondat is, miszerint "ezek a tudósok a kiemelkedően magas színvonalon művelt magyar tudományt szimbolizálják, amely a nehézségekkel és akadályokkal teli hosszabb történelmi periódusok után is megőrizte kiválóságát".
Ez voltaképpen nem egy nagy felfedezésért járó, hanem életmű díj - hangsúlyozza Freund Tamás, hiszen mindhárom díjazott, mind elméleti, mind kísérletesen kiemelkedő színvonalú kutatásaikkal évtizedek óta az agykéreg folyamatainak megértésén fáradozik, s különösen annak legősibb területe, az agy halántéklebenyének középvonalában található hippokampusz állt figyelmük középpontjában. Ez az agyterület a tanulás és emlékezés szempontjából kulcsfontosságú struktúra, de ide köthető a szorongás és az epilepszia gyökere, sőt az Alzheimer-kóros lerakódások is itt kezdődnek. Az utóbbi években pedig nagy előrelépés történt e régió működésének vizsgálatában.
Óhatatlan kérdés, nem lehetséges, hogy az Agy-Díj előszobája egy későbbi Nobel-Díjnak?
- Szerintem mi ezzel ellőttük a puskaporunkat - válaszolja Freund Tamás, aki szerint a két díj vélhetően kiüti egymást. - Nem hiszem hogy az "agykutatók Nobel-díjának" megalapítása után elsőként elnyert kitüntetést még megfejelnék egy Nobel-Díjjal. Ezt azonban a neves kutató nem sajnálja, hiszen ennek a díjnak a presztízse a következő években talán még az Ábel-Díjét is meghaladhatja.