BodóKert: Tartalom / Novellák / A vadászrész
BodóKert
Ma 2018. április 19, csütörtök,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz.


A vadászrész
novella
- 2018 január 24 szerda
szerző: nagyapó Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 3
Megtekintés: 61

Két hajtásban a puskámat se sütöttem el. Nem húzott rám csak legalább egy árva, életúnt kakas, a többieknek is csak gyéren szólt a puskája.- dohogtam magamban.
Fogyott az út előttem, már közel volt a város. Egy töretlen kukoricás mellett haladtam el.
Váratlanul egy kakas kelt előttem balról. Áthúzott előttem félmagasan. Lassítottam, bár nem kellett tartanom tőle, hogy elütöm. Elég magasra tornászta fel magát.

Ugyanúgy, mint egyszer, nagyon-nagyon régen egy másik kakas, egy hajdani kukoricás szélén.
Öreg barátom, tanító mesterem mellett mentem a hóban.

A vadászat végén szépen sorba raktuk a lőtt fácánt. Minden tízediket kissé előre húztunk. Hamar készen lettünk. Rövid volt a sor, kicsi, szegény lett a teríték.
Végét járta abban az évben a vadász idény, még két vasárnapi vadászat volt az ütemtervben, de a vadászmester nagyon gondterhelt volt, , ha valamelyikünk jólértesült-bennfenntesként rákérdezett :
Tényleg kihagyjuk a jövő vasárnapot?
Fenét hagyjuk!
Ki terjeszti ezt? -mérgedt fel, mire a kíváncsi társunk behúzott nyakkal kotródott el. Álltunk hát a hitvány­ka teríték felett, sóhajtoztunk, de az elhunyt kakasok ettől nem lettek többen!
Ebből a kompetencia is csak szűken jön ki-kesergett a tag­ság.
Az bizony igaz – bólogattam búsan. Anti bácsinak ma nem viszek fácánt pedig szerettem volna.- döbrűködtem csak úgy bajszom alatt.
Félig--meddig meg is ígértem neki a héten, amikor arra járva mind-kettőnknek váratlanul, ötletszerűen felugrottam hozzá.

Munkámmal kapcsolatban tárgyaltam egy idegen vállalat irodájában. Amikor kiléptem az épületből, a szél egyszerien kikapta kezemből a nehéz kapu esetlen fogóját. A színehagyott rézkorong az építész büszkesége lehetett, de rossz fogás esett rajta. Szemem-szám tele lett szúrós hókristályokkal. Nagy nehezen megtaláltam hóbuckának álcázott kocsimat. Lekotortam róla havat nagyjából. Be is indult a motor, de csúszott az út, lökdösött a szél, mint a veszedelem. Éreztem, fáradt, ingerült vagyok. Dühített a for­galom, majd amikor egy sietős gyalogost az utolsó pillanatban vettem észre, betelt a pohár.
Innom kell egy jó erős kávét!- gondoltam. Kipislogtam az újra behavazott szélvédőn: hol is vagyok,’s merre lehet, egy presszó ahol felfrissíthetem magam.
Ha itt balra fordulok, majd a második sarkon jobbra, akkor kijutok a….
Nem jutottam ki, balra fordultam, utána a második utcánál jött egy "Tilos behajtani” tábla, azután útjavitás miatt csak egyenesen lehetett haladni, majd elgurultam egy presszó előtt, ám ott nem lehetett megállni. Amikor jobbra bekanyarodtam akkor hirtelen ismerős lett az utca. Gyerekkori emlékek rohantak meg.
Anti bácsi. Itt lakik a közelben. Mi lehet vele? Régen láttam.
Anti bácsi apám régi barátja. Agglegény, akit sűrűen irigyeltek apám. valamint házas barátai, ha zajosabb családi eseményre volt náluk kilátás.
Mint amikor az ulti csata elhúzódott olyannyira, hogy az otthon maradt feleségek mérges jelenetei voltak várhatóak.
Anti te vagy a világ legboldogabb embere!- sóhajtott fel a mindig vidám Feri bácsi.
Felállott az asztaltól. Vérlázítóan fölényes, mellékes mozdulattal zsebre vágta nyereségét,
(ezt nem hagyta volna ki, a világ minden kincséért sem.) felhörpintette maradék borát.Rosszul leplezett szorongással megnézte óráját. Jelentéktelen kis tételben játszottak. Nem cseréltek gazdát nálunk, kártyán elvesztegetett birtokok, de a veszteség az veszteség, a nyereség pedig bosszantó, ha tőlünk nyerik el. Az órája kegyetlenül vigyorogta a képébe, hogy jó másfél órája otthon kellene lennie.
Anti bácsi erre nem mondott semmit, hanem egy kissé megrándult a szája széle, biccentett.
Úgy van.- mondta.
Az én életem csupa móka, dal, kacagás, merő egy verőfény.
Feri bácsi katona volt a háborúban, később hadifogoly. Mikor hazatért, otthonuk helyén foghíj-telek várta. Asszonya, gyerekei helyett három sír várta a temetőben… Nem nősült újra soha.

*
Miközben kabátját felöltötte magára, apámhoz fordult
Ha ideadod a gyereket - nézett rám - elvinném vasárnap vadászni
Azt, hogy akarok-e menni, egy pillanatig se kellett kérdez­ni, ez természetes volt. Apám először valami hirtelenjében kitalált családi összejövetelre hivatkozva nem akart elengedni, de látva elkönnyesülő szemem, "megtört“.elengedett
Anti bácsi már szombaton este megjelent értem. Vasárnap még így is igen korán kellett kelni. Akkor még spártaiabb volt az élet. Autója csak keveseknek volt. Ő se tartozott a büszke kocsi tulajdonosok közé. Az első reggeli busszal indultunk a pályaudvarra. Jó órai zötyögés után kiszálltunk a pállott kocsiból a hó szagú télbe.

*

Anti bácsi oltogatta belém a vadászszenvedélyt. Kezdetben csak trappoltam mellette a hóban. Ahol nagyon magas volt a szűz hó, ott "udvariasan" előre engedtem. Amikor az aggatékot a derekamra csatolhattam, úgy éreztem lovaggá ütöttek. A har­madik hajtásban már tudtam, hogy a szép, csillogó tollú kakasok ménkű nehezek tudnak lenni. Anti bácsi övéről négy-öt ma­dár lógott, én egy-két darabbal botladoztam izzadva, mégis iszonyú büszkén.
Hadd szokja!- bólintottak az öregek
Add át nekem is!- nyúzták atyjukat a sorstárs gyerekek
Amikor ma körülnézek, néha nem értem: hová lettek a gyerekek? Kölyökkoromban vasárnaponként megszokott dolog volt a vadászaton az apját kísérő gyerek.
Értettük a szót. Hajtásban az "udvar van nálad!"- kiáltásra felfejlődtünk, ha elméláztunk, vagy seb­zett fácán után futva lemaradtunk valami horpadásban. Körvadászaton - akkor még volt ilyen /!/ - magunktól kizártuk a zsákost.
Néha persze megbokrosodtunk. Fiatal csikók voltunk betöretlenek, ezt az idősebbek be is számították, amikor elhoztak.
Ha hibáztunk megszidtak. Ha ügyesek voltunk, jutalmaztak. Feleslegesen nem fegyelmeztek. Főleg: nem éreztük megtűrtnek ma­gunkat. Akinek nem volt gyereke, az se húzta a száját, ha megláttak a gyülekezőnél bennünket. Talán ők még jobban tudták az ősi törvényt: hogy a tudást át kell adni, vagy csak egyszerűen emberebbek voltak.
A mi társaságunkban mondtak már olyat vadásznak, hogy: Kicsi még ez a gyerek. Ne hozd máskor el! Az a gyerek sokkal nagyobb, erősebb alkatú volt, mint én, amikor először voltam vadászaton.
Észrevétlen cseperedtünk lábatlankodó gyerekből leendő vadászokká.
Még gyerekfővel meglőttem egy-okát óvatlan szarkát. Akkor még nem tiltotta a törvény, ha olykor egy-két lövést apánk oldalán, az ő puskájával el-elsütöttünk.

*

Az inasévek alatt kiderült vadásznak születtünk- e? Felnőtt korunkra elsajátítottuk az alapvető ismereteket.
Bizony az óta sok tél elmúlt, én se vagyok már gyerek, hanem fáradt autós, aki szemmel láthatóan nem tud két behavazott kocsi, meg egy magasra feltornyozott hó prizma közé beállni. Úgy ötödszörre mégis sikerült. Egy édességboltban vettem egy csomag kávét.
Az ismerős házba érve megálltam öreg barátom ajtaja előtt.
Csengetésemre egy darabig semmi nem történt. Már éppen el akartam menni, amikor valami kaparászás után csattant a zár, majd feltárult az ajtó.
-Szervusz, fiam- ismert rám hajdani mentorom. Bizony nagyon meglátszottak rajta az évek.
Elmondtam a szokásos udvariassági köröket. Hogy már régen készülök hozzá, hogy talán nem zavarom. Körül nézegettem a szobában, amíg kivonult kávét főzni.
Azt nem mondom, hogy piszkos volt a lakás, de a női kéz hiánya szembetűnt.
A vázák, a képek keretén - az egyiken én vol­tam látható hatévesen kihullott tejfoggal - és a trófeákon por szürkéllett. Sárgára fakult a régi függöny, s hajdani "vadász-pótapám" kopottas ingén a kézelő kicsit rojtos volt, amint elém tette a kávét
- Vasárnapra várom apádat. Összejövünk egy kicsit. Már kevesen vagyunk a régi baráti körből… - mondta, miközben saját kávéját kevergette.
- Nem mégy vadászni?- kérdeztem
Nem.-felelte vontatottan, aztán hirtelen, mintegy magának közbevágva:
'Azért persze kijárok még! Nem olyan gyakran, mint régen, de járok…
Csend ült közénk.
Ugyanoda jársz? – kérdeztem, inkább csendoszlatónak szánva.
-Nem, az a társaság előbb társult egy másikkal, később átszabták a területét. Egy sebtében kinevezett nagyságot fel kellett venni. „Leszóltak” érte. Egy lapos lövése később megsebzett valakit: fel is függesztették a vadászati jogot, majd feloszlatták a társaságot. Már nyugdíjas voltam, amikor a jelenlegi társasághoz cseréltem tagságot egy or­vossal. Ott vásárolt praxist, körorvos lett a községben.
Ahol most vadászom, oda többet kell utazni, messzebb van. A vadászházat nehéz kifűteni,nekem pedig szaggat a derekam.

Ezt a társaságot magam is ismerem, egyszer vadásztam ott. Nem éreztem jól magam, ott idegenü1 érzi magát Anti bácsi is bizonyosan.
Azon a vadásznapon kétszer is körül sziszegett az alacsony sörétraj. Két tisztán lőtt kakasomat "adoptálta" a szomszéd.". Sűrűvérű, veres arcú helybéli „vállalkozó” volt.
Egy kakast - szárnyazott volt - némi fogócska után elkapott, csizma sarokkal ölt meg.
A két kakasomért cserében - kárpótlásul - "ajándéko­zott" nekem egy tyúkot, amit ő lőtt.
Felburrant a kukoricában, pukkant a lövés, le is esett. Parádés módon! Csak éppen ezen a vadászaton nem volt szabad tyúkot lőni…
Fiatal meg a vendég. Nem kell megszidni. - mondta megbocsátóan a második szomszédnak. A szom­széd mindent látott. Amikor egy dűlőútnál megálltunk puskássort ki igazítani, elnézést kért társa nevében a vadászmester jelenlétében.
Elnéztem. De ide több meghívást nem fogadtam el.

*
Megfőtt a kávé.
Anti bácsi. - szólítottam meg a gőzölgő csésze felett
Gyere el velem vasárnap vadászni.
Apám csak délután jön.
Korán jövünk, a vadászatot délig terveztük, időben. hazahozlak.
Némi. szabadkozás után ráállt a dologra. Mindent megbeszéltünk, elköszöntem. Lenn az utcán örömmel állapítottam meg, hogy az idő javult. Sárgán villogó lámpáikkal kocogtak, szabadították meg az úttestet a hóekék.
Teltek a munkanapok. Egy délelőtt megcsörrent asz­talomon a telefon.
Megfáztam fiam. Ne haragudj, nem megyek.
A hangja nem volt náthás. A naptárra néztem, vasárnap huszon­negyedike nyugdíját huszonhatodikán viszi a postás.
A patron da­rabja 94 forint. Nem erőltettem, hogy ne hozzam zavarba.
Megbeszéltünk egy másik időpontot.
Elhatároztam, hogy vadászat után meglepem őket. Útba ejtem őket. viszek neki egy kakast. Együtt leszünk hármasban, este pedig hazaviszem apámat. Nekem is hiányzott a két öreg…

*

Most pedig itt állok! A „vadászjuss” összesen egy kakas.
Egy kakast ígértem a nagynénémnek. Ő szokott kisegíteni hó végén, ha váratlan kiadásom támad, és megszorulok.
Akár azt is mondhatnám: rendszeresen ő a bankárom…
Másik kakast a szomszédomnak ígértem. A kocsim maholnap „nagylány” - tizennégy - éves, ha elromlik, ügyetlenkedek körülötte, míg megszán a gépészmérnök szomszéd.
Lejön az emeletről, hívás nélkül. Meghúz itt egy csavart, állít valamit egy rejtelmes fontosságú bizgentyűn amott. A megviselt masina, keze nyomán jár, mint az új.
Ha vidékre szólít a munkám ő, a felesége, vagy valamelyik lánya locsolja a virágaimat. A rendszeresen a mosogatóban felejtett edényt is ők mosogatják el.
A harmadik kakast „Valakinek” ígértem. Barna haja van, igézően mélytüzű sötétbarna szemei…
Csillog, mikor erdei kalandjaimat mesélem.
Három jelölt, egy kakas! Kinek adjam? Nagynéném megérdemli! .
A szomszédék ugyancsak.
„Valaki”, hhhhűű! Esetleg nálam sütné meg. Sürögne a parányi konyhában. Esetleg nem is itthon, hanem fenn a kis erdei tanyám konyhájában.
Gyertyákat gyújtanék a vacsorához. vörösbort ihatnánk a sülthöz, pincehidegen.
Szikrázna a bíbor fény. A kályhában pattogva égne a tűz. Melege levarázsolná a felesleges holmit rólunk...
Kellemesen telne az este.
Anti bácsinak meg viszek máskor fácánt. Vagy ha eljön a következő megbeszélt időpontban vadászni, majd lő magának.
Miért is nem tudott annyi összejönni, hogy legalább kettőt kaptunk volna!- haragosan tapostam a pedált.
Mitől esett volna több kakas? Két hajtásban a puskámat se sütöttem el. Nem húzott rám csak legalább egy árva, életúnt kakas, a többieknek is csak gyéren szólt a puskája.- dohogtam magamban.
Fogyott az út előttem, már közel volt a város. Egy töretlen kukoricás mellett haladtam el.
Váratlanul egy kakas kelt előttem balról. Áthúzott előttem félmagasan. Lassítottam, bár nem kellett tartanom tőle, hogy elütöm. Elég magasra tornászta fel magát.

Ugyanúgy, mint egyszer, nagyon-nagyon régen egy másik kakas, egy hajdani kukoricás szélén.
Öreg barátom, tanító mesterem mellett mentem a hóban.
Félbalról érkezett a kakas. Kellően magasan repült.
Fogd, gyerek!- nyomta kezembe a puskát Anti bácsi.
Függőleges a cső! Nem léniázol! Kifordulsz, kibiztosítod, elébe fogsz kéthossznyit, meglövöd!- hallottam, követtem az utasítást.
Meglőttem a kakast. A dicsőségtől jobban szédültem, mint a túl lazán szorított, nehéz tizenkettes puska rúgásától.
A fácán összekapta szárnyait, leesett. A sorból ketten is kiáltották:
Szép volt.
Bizony szép volt. Sokszor újraéltem a pillanatot. Most szinte oly elevenen, mintha ebben a másodpercben történt volna. Pedig régen volt… Az első volt
Döntöttem.
Öreg mesterem háza előtt álltam meg.
A szomszéd, a nagynéném, továbbá „Valaki”: várhatnak.



Hozzászólás
A vadászrész Kulcsar Eva jan 25 : 07:44 Válasz erre
Hozzászólás: 3659


Laikus ember részére mindenképp csupa rácsodálkozás a vadászfegyelemmel
és a vadászélményekkel való ismerkedés, de hogy még egy érdekes, új szóval is szembesülhettem, az külön eredmény: "döbrűködtem".

TISZTELETTEL KÖSZÖNJÜK A KÖZZÉTÉTELT!


Kulcsár Éva



A vadászrész nagyapó jan 29 : 09:52 Válasz erre
Hozzászólás: 54

Regisztrált: febr 28 : 07:46
Kedves Éva!
Ezeket a szavakat valóban csak az hallhatja/tanulhatja meg, aki sokat jár vidéken. Köszönöm, hogy megütötte a füledet. Ősi kifejezések, amik azt fogják meg, aki nagyon szereti népét, hazája szellemének fenntartóit: a magyar parasztot! A nyelvünk "magvai" ezek a már-már elfeledett kifejezések. Az aszfalton, a kocsi szélvédőjén kikiabálva, lehullanak, elhalnak.
Nyelvezetem kialakulásában a természet fényképezés, vadászat sokat segített.
Csodálatos képfestő kifejezéseket lehet ott, két hajtás között hallani:
Egyik társunknak nem ment egyik alkalommal. Sokat lőtt, keveset talált. Rossz kedve kiült arcára.
Barátja, aki mellettem állt, hozzám fordult, lehalkított hangon: - "Úgy néz a terítékre ez Jóska, mint a gyújtogató a vizes szalmára..."

BML

A vadászrész Isti febr 01 : 16:17 Válasz erre
Hozzászólás: 1528

Regisztrált: júl 17 : 07:58
Elmesélő/elbeszélő stílusod mindig élvezetes!




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 61
legújabb: nagyapó

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!

Isti
okt 31 : 19:44
Nagyon kedves vagy Time.-)))
köszönettel Isti

timetour
okt 30 : 22:29
gratulálok a kislányodnak!

Kulcsar Eva
jún 29 : 14:16
Isten éltesse, BOGLÁRKÁT!

Isti
jún 29 : 14:04
Boldogan értesítlek benneteket hogy Boglárka nevű lányom ma 40 éves!

Isti
máj 06 : 10:42
Anyák napja alkalmából szeretettel köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat! Megköszönve áldásos munkájukat !:)

százszorszép
ápr 29 : 15:28
Jó kis csapat!
Titeket örömmel olvaslak.


nagyapó
ápr 14 : 17:25
Kedves Isti! Kedves mindenki!
Kegyelmekben gazdag áldott ünnepet kívánok.
Feltámadását urunknak, bennünk pedig a Hitnek, Békének, Szeretetnek.

Kulcsar Eva
ápr 14 : 12:10
Köszönet a figyelmességedért, Kedves Isti! Legyen Áldott az ünneped, és Mindenkié!


Isti
ápr 14 : 11:28
Áldott ünnepeket kívánok a Kert lakóinak és a kedves olvasóknak sok szertettel.

Isti
ápr 03 : 19:16
Viszont kívánjuk kedves Évike!

Kulcsar Eva
márc 29 : 05:09
Mindenkinek kívánok kellemes, szép tavaszi napot!

Kulcsar Eva
márc 25 : 11:06
Isten éltesse az Irénkéket névnapjukon!

Kulcsar Eva
márc 21 : 07:43
Éljenek a Benedekek, várjuk tőlük a meleget...

Kulcsar Eva
márc 02 : 15:25
JÓ ÉJT, MINDENKINEK!!!

Kulcsar Eva
jan 23 : 10:20
Kedves vagy, Isti! Legyen Áldás a mindennapjaidon!

Isti
jan 22 : 15:03
utólagosan is megköszönjük Évike egész éves áldásos tevékenységét !.-)


Oldal létrehozási idő: 3.3897 másodperc, 3.3134 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 77. Memória használat: 1,017,920b