BodóKert: Tartalom / Próza / Az álombakom
BodóKert
Ma 2018. augusztus 21, kedd,
Sámuel napja van.
Holnap Menyhért napja lesz.


Az álombakom
novella
- 2018 március 12 hétfő
szerző: nagyapó Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 0
Megtekintés: 37

Hallgatom, csendesen eldúdolt – mindenki által elfeledett - kesergő dalaikat. Róluk kapta nevét a Kuruc-vágás, a Vértes-halál oldal...
Az öreg fák pedig mesélnek róluk annak, aki - mint most én is - ül még kicsit a sötétben, ha nem jön meg a bak. Szélszavú, beszédes lombok alatt. Ma nem jött a bak.
Az idén már nem lőhetem meg!
Majd jövőre! (Vagy soha, és Ő lesz az a bak, akire késő vénségemben, hintaszékben ülve elábrándozhatok: „Sebaj, kenyeres, majd odafenn a vadász-mennyországban, találkozom vele”)

A kunyhó ajtaja szelíden nyikkant, amikor betettem magam mögött. A körtefáról elrúgta magát egy mátyás, és csak a vadföld felett tette hírré felháborító tényt:
Ember. Emberr! Vigyázzatok!
Megszokásból utána küldtem egy-két jókívánságot, inkább derűsen, mintsem haragból.
Róttam az utat a Kuruc-vágás felé. A puska békésen lógott a szíjon, és tele voltam reménnyel a vén bakot illetően.
Ezt a bakot én tettem „öreggé”. Már tavaly-itt nekem juttatta volna a vadászmesteri kegy, nem verődik a fényképezőgéphez a messzelátó-, amikor a puskát elhamarkodottan vállhoz akartam kapni.
- Harangszóval nem lehet a bakot lenyűgözni! - mondta ki a szentenciát Oszkár nevű vadászunk, nekem vadászügyekben tanítómesterem. Rágyújtott, felállt teljes, majd' két méteres magasságában, és egész lényén elömlött az ügyetlenkedésem feletti megvetés.
­*
Jó ideig élcelődött rovásomra a társaság, és névnapomra küldtek egy szájharmonikát, hogy teljesebb legyen a felszerelésem. Csal-sípnak! Tavaly ilyenkor felkapaszkodtunk a magaslesre. - Inkább a sarkon kéne elülni, hátha a horhoson vált át! — próbálkoztam, mert valami megmagyarázhatatlan sejtés furdalt: éreztem, hogy igazam van. Reggel nagy zápor volt, és ilyenkor a vad áthúzódik a falu feletti sűrűkbe. — Gyere csak utánam! Szólt a parancs, és mit tehettem: mentem.
Érdemes volt! Onnan fentről igazán szép látvány volt a bak, amint pontosan ott jött ki, ahol mondtam. A saroknál. A lestől bő fél kilométer-re. Ágyúval szép lőtávolban. Békésen vakargatta a nyakát, biztosan kínozták a kullancsok.
Néma, „nyolc napon túl gyógyuló” pillantással nyugtáztam társam nyakasságát.
Odacserkelésről szó sem eshetett, mert az újulat sűrű, minta drótkefe, cserkészút nincs benne. A szálason át mehetnék, de rossz a szél!
A vadföld alatt osonva pedig lőirányba esne a turistaút...
Ha ott ülnénk..., de mi itt ülünk!

Nem szaporítom a szót. Meglőttünk egy másik, gyenge bakot, de ez nem „az” a bak volt. Az „én” bakom.
Az idén pedig egyedül megyek ki.
A hónapnak lassan vége. Augusztusban ebben az erdőrészben csendnek kell lenni, mert szarvasaink világgá mennek.
Nekem pedig ma kell meglőnöm, mert megyek haza, és visszajönni már nem lesz módom.
Korai volt még az idő, amikor felértem. Meg is izzadtam a melegben. Elkészítettem alkalmi les-helyem egy sűrű mogyoróbokor mellett, és vártam. Bal kézre esett a turistaút, ahol mozgott néha egy-egy magányos vándor, vagy kisebb csapat.
Most nem vadász' voltam, hanem kuruc őr-szem. A század ott bújik meg az út melletti domb oldalán. Itt kell lecsapni a labancra, ma kell erre vinniük Losoncra a zsoldot!
Csak csendes turisták jöttek, akik nem zavartak senkit, és nem is látszottak labancnak... Bár, az egyik, az kis barna, abban a feszes pólóban! Az bizony kapitálisnak látszik innen... Az a csinos lány nem lehet labanc! De nem ám!
Az idő múltával el is maradtak a turisták. Előttem benépesült a vadföld. Nyulak jöttek az erdőszélre, hegyezték kanálfülüket – kölcsönösen ijedeztek a fácánoktól.
Feltűnt egy róka is, ez némi riadalmat okozott fácán- és nyúlkörökben. A komának szép élénk bundája volt, fehér folttal a torkán. Optimista krakélerképe szinte mosolygott a világra.
Néztem a messzelátón, arra gondoltam, hogy télen bezzeg a szomszéd puskás előtt tűnik fel a hajtásban...
Egyszer csak megpördült és szédületes tempóban hagyta el a terepet. Nyomában hatalmas kuvasz vágtatott.
Vívódtam magammal, meglőjem-e.
Győzött a vadgazda bennem, és mikor tájékozódni megtorpant egy pillanatra, utána küldtem a golyót.
A kutya feldőlt. Mire odaértem: nem élt.
Beteg lehetett, oldalát csupaszra marta a rühök miatt. Nyakán még látszott a póráz helye.
*
Az ebadórendelet előtt megbecsült házőrző volt nyilván. Aztán: fel is út – le is út. Alkalmas helyen megáll a gazdi kocsija. Kiszállásra buzdítják a tegnap még családtagként tartott – megunt – jó barátot. Majd csattan az ajtó zárja, és porfelhőt kavarva felbődül a motor, és a szegény állat ottmarad elhagyatva… Pár napig a vele született hűség ott, azon a helyen tartja.
- Etévedtek! De értem jönnek, mert szeretnek engem, ahogy én is őket.- reménykedik.
Napok múlnak. Marja az éhség. A közeli faluban próbál hasznossá lenni, de elűzik. Visszatér oda, ahol magára hagyták. Végül megszerzi élelmét, amit az ember fosztogatásnak minősít. Ápolatlan, loncsos bundájú dúvad immár. Acsarkodva hörögve, morogva rémiszti az erdőn járókat. Az erdőn meglőjük mi, mert pusztítják a vadat, a mezőn a mezőőr; mert ki tudja, nem veszett-e?
A kutya iránt nem volt harag bennem, de a hajdani gazdát illetően kellemetlen kívánságok tolongtak bennem.
– Ide ma már nem jön semmi! – szűrtem le a végkövetkeztetést.
– Talán a nyiladéknál szerencsém lesz – gondoltam. Kedveszegetten átköltöztem egy alkalmasnak tűnő magaslesre. Innen rég nem esett lövés. Az öreg tölgy ágai között szinte elveszett a les.
A nap mind alább csúszott az ég alján. Sárga fénye előbb narancs színt öltött, majd teljesen vörösre változott.
Szarvasok jöttek ki a nyiladékra.
Átváltott egy konda disznó is.
Őz, egy sem.
Az alkony ellopta a színeket, felfénylett egy-két túlbuzgó csillag.
Fogyott a fény, kiürítettem a fegyvert, de nem mentem még.
Úgy éreztem, az erdő lát engem, befogad, nem ró meg, amiért faggatom. Látja az öreg bakot, de még nem adja nekem.
A rókát is látja, aki már elfelejtette a kutyaüldözéses, égzengése délutánt.
És a hatalmas fa, ami a leshelyet tartja, emlékszik rá, hogy régen rongyos ruhájú fringiás embereket látott.
A lovaikat megtanították nesztelenül lépni, hogy senki ne hallja.
Űzött, kisemmizett emberek voltak, akiket nem szántak a hatalmasok. Akik nem ismertek könyörületet, ha váratlanul lecsaptak az úton gyanútlanul vonuló fehér köpenyes, idegen szavú katonákra.
Testükön a sebhelyek törökkel-némettel vívott csatákról mesélhettek volna.
Sorsuk is, ők maguk is hasonlatosakká váltak lassan a farkasokhoz.
Honnan jöttek, rajtuk kívül nem tudta senki; hányan vannak, maguk sem tudták.
– Majd visszajön Thököly. A késmárki sólyom!- biztatgatták egymást a rejtve rakott tüzek körül, és kifényesedett a szemük.
Fel-felsikoltott a töröksíp - egy egész nép jajgatott hangján, dünnyögve szóltak a keserű nóták. A bor elérhető közelségbe hozta a mérhetetlen-távoli, elérhetetlen SZABADSÁGOT.
Rendületlenül hittek a messziről jött vándorok, hióbhíreinek. Meg-megújult az alig parázsló remény.
Tudta-e Thököly? Messze élt a törökök kegyelemkenyerén. Ő is az emlékeiből élt, tudta, hogy nem sólyom ő már, hanem köszvényes, elnehezült öregember. Tán épp' holnap kénytelen ismét alázatoskodni egy alig jelentős muzulmán helytartó előtt: pénzért, kegyelem kenyérért, maga és maroknyi kísérete számára.
A portán már nem nyílnak számára ajtók, nem akar ott már emlékezni arra senki, hogy Magyarország Fejedelme megszólítás járna neki. Rég volt.
*
De ezek a fák a könyörtelenül haladó idő lebegő fátylán keresztül látják ma is a tüzeket, a bujdosókat, ez a föld takarja sírjukat. Mikor felidézem alakjukat, kicsit összébb szorulnak, oda engednek tüzükhöz. Hallgatom, csendesen eldúdolt – mindenki által elfeledett - kesergő dalaikat. Róluk kapta nevét a Kuruc-vágás, a Vértes-halál oldal...
Az öreg fák pedig mesélnek róluk annak, aki - mint most én is - ül még kicsit a sötétben, ha nem jön meg a bak. Szélszavú, beszédes lombok alatt. Ma nem jött a bak.
Az idén már nem lőhetem meg!
Majd jövőre! (Vagy soha, és Ő lesz az a bak, akire késő vénségemben, hintaszékben ülve elábrándozhatok: „Sebaj, kenyeres, majd odafenn a vadász-mennyországban, találkozom vele”)


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 61
legújabb: nagyapó

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!

Isti
okt 31 : 19:44
Nagyon kedves vagy Time.-)))
köszönettel Isti

timetour
okt 30 : 22:29
gratulálok a kislányodnak!

Kulcsar Eva
jún 29 : 14:16
Isten éltesse, BOGLÁRKÁT!

Isti
jún 29 : 14:04
Boldogan értesítlek benneteket hogy Boglárka nevű lányom ma 40 éves!

Isti
máj 06 : 10:42
Anyák napja alkalmából szeretettel köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat! Megköszönve áldásos munkájukat !:)

százszorszép
ápr 29 : 15:28
Jó kis csapat!
Titeket örömmel olvaslak.


nagyapó
ápr 14 : 17:25
Kedves Isti! Kedves mindenki!
Kegyelmekben gazdag áldott ünnepet kívánok.
Feltámadását urunknak, bennünk pedig a Hitnek, Békének, Szeretetnek.

Kulcsar Eva
ápr 14 : 12:10
Köszönet a figyelmességedért, Kedves Isti! Legyen Áldott az ünneped, és Mindenkié!



Oldal létrehozási idő: 3.4943 másodperc, 3.4254 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 73. Memória használat: 959,000b