BodóKert: Tartalom / Novellák / Gomolygás
BodóKert
Ma 2018. szeptember 22, szombat,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.


Gomolygás
- próbaadás -
- 2018 augusztus 10 péntek
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 4
Megtekintés: 31

1
Kiálltam vele a porondra, hogy megbirkózzunk. Sokáig tartott, mert nem tudtam fogást találni rajta, mindig kisiklott a kezeim közül. Próbáltam jobbról-balról, elölről-hátulról, de mindig kitért. Nagy titkok birtokában volt, de nem sikerült feltárnom a titkait.
- Ne akard tudni a titkokat. A tudás veszélyes. A tudás pusztít, rombol. Nem embernek való!
Nem is mondott semmit, hiába győzködtem. Kértem szépen, kértem haragosan, ígértem mindent, amit csak kíván, szidtam, fenyegettem. Semmi nem használt. Szokor* világtalan szemeit lehunyva válaszolgatott a kérdéseimre, de mindig valami általános bölcsességet mondott, semmi használható tényt, amiből kiderülhetne az igazság. Pedig lenne mit mondania – hosszú élete alatt tapasztalt jót is rosszat is, szépet is, csúfat is. Tíz ember sem élt át annyit, mint ő egyedül.
- Emlékezz, Szokor! Emlékezz!
- Nem, nem! Nincs emlékezet! Nincs semmi!
- Nem hiszek neked, Szokor! Az emlékeket nem lehet bezárni a palackba. Olyanok, mint a szellem, amelyik mindig kiszabadul. Beszélj! Mit lát a csukott szemed? Mit lát a fejedben, ott belül?
- Felhőket. Gomolygó, sötét felhőket. A földig ér a felhők lába, és mindent beborit a köd. Semmit sem lehet látni!
Igy birkóztunk a szavakkal, de nem jutottam előbbre sokáig. Mikor már éppen úgy tűnt, hogy nincs számára menekvés, hogy sarokba szorítottam, elővette a dobját, és mind a tíz ujját használva hallkan dobolni kezdett. Elandalított ez a dobolás, ez a zene. Elaludtam úgy látszik, mert előttem is gomolyogni kezdett a köd, hogy nem láttam át rajta, hiába erőlködtem. Aztán megláttam a lovat. Egyre tisztábban látszott, előbb csak a feje, a nyaka, s lassan az egész állat. Nagy, barna szemével engem nézett. Egy újabb ködgomoly eltakarta, de hamarosan kitisztult a kép. Ott ültem a fűben, előttem egy fiatal fiú fogta a ló kötőfékjét és egy pálcikával csapdosta a saját lábát. A lovon egy harcos ült, talán Szokor fiatal kiadásban, vagy valaki, aki nagyon hasonló.
- Somon, felébredt Jos-bola.
- Emeld ide!
A fiú ledobta pálcáját, s lehajolt hozzám, felemelt, és a Somonnak szólított lovas kezébe adott.
Ekkor a köd újból elborított mindent, csak a gomolygó szürkeség volt körülöttem. Elhallgatott a dobszó is és kinyitottam a szememet. Ott ültünk Szokor sátra előtt, ölében a dobbal, s világtalan szemeivel mintha engem fürkészne.
- Mi volt ez? – kérdeztem döbbenten.
- Jos-bola, Jos-bola, most te emlékezz! Te magad!

2

Szemeim csak ködöt láttak. A már ismerős gomolygó ködöt. Hang nem hallatszott, csak köd gomolygott. Valamennyi idő múlva mintha oszlani kezdett volna. Aztán újból összetömörödött, majd kissé oszlott, s igy hullámzott. Sokára kezdett tisztulni és megláttam a lovakat, de azok is mintha ködből volnának. Elváltak, összeolvadtak, eltűntek, s újból megjelentek. Végül csak egy maradt. Közel hajolt hozzám, meleg párát fújt az arcomra, és rám bámult a nagy barna szemével. Belenéztem, de csak a nagy végtelent, a semmit láttam. Ilyen lehetett a mindenség mielőtt alakot öltött volna a világ.
- Felébredtél, Jos-bola? – hallottam egy hangot valahonnan.
Szétnéztem kábán, s alig láttam meg a sarkán ülő alakot mellettem. Még zavar volt bennem, s nem ismertem fel ki az. Inkább visszafordultam a ló felé. Most is rám fújt, s a meleg lehelete elkábított, a gomolygó köd újból elborított mindent. Lovat, embert, eget, földet. A hang téritett magamhoz.
- Ülj fel. Jos-bola! Ülj fel!
Engedve a felszólításnak felültem. Kissé szédelegve úgy maradtam, de lassan kitisztult körülöttem a világ. Felismertem a mellette kucorgó embert is. Somon volt, a lovas, aki elhozott anyám sátrából.
- Mi történt? Hol vagyok?
- Megtámadtak a martalócok, és te a herceg elé ugrattál, a kelevéz pedig a vállad találta el. Leestél a lóról, és idehoztunk a bokor árnyékába.
- Anyám hol van?
- Várja, hogy feléledj.
- Felébredtem! Ismerlek, Somon-bagsi vagy. Tanítottál lóhátról célba lőni.
- Másra is tanítottalak titeket, igaz?
- Hogy kik voltak a nagy magyar királyok, a kun és tatár kánok. És mindig én kaptam a verést a hibákért, a herceg hibáiért is.
- Azért választottak ki téged a sámánok, hogy mindig felfogd a csapásokat. Akkor is, ha pálcától, akkor is, ha kelevéztől származik.
- Mi történt a támadókkal, s kik voltak igazából?
- A katonáink levágták őket, de a vezérük elmenekült. Hogy kik voltak, nem tudni. Ismeretlenek. Ruhájuk, mint a mongoloké, de a fegyverük, s a képük idegen. Ha eszmélsz, mehetünk!
Szikrázott az égbolt, elomlott a fény a sziklákon, fákon, de odébb a völgyekben homály uralkodott. A gomolygó ködök odahúzódtak, és lesben álltak.

3
Gyorsan telt az idő az örökös vándorlás, gyakori hadakozás közben. Minden percemet a herceg mellett töltöttem. Egy jurtában laktam vele, együtt ettem, együtt lovagoltam, s együtt harcoltam vele, ha arra sorkerült. Egymást védve bocsátkoztunk küzdelembe, pedig nem szorult védelemre, hiszen nálam vállasabb, termetesebb és fegyverforgatásban ügyesebb volt. Ki is vette a részét minden csetepatéból, s én meg ott ugráltam körülötte, hogy a váratlan csapásoktól megóvjam, s inkább magam fogjam fel, minthogy neki baja essék.
A Kárpátokon túl sokszor keveredtünk ilyen-olyan fegyveresekkel harcba, de kivágtuk magunkat veszteségek nélkül. Legkeményebb küzdelmünk a Bodza hágónál adódott. Kucsmás, báránybőrbe öltözött fejszések támadtak ránk. Hosszúnyélű fejszéiket igen veszedelmesen forgatták. Számítottunk a támadásra, mikor az előőrseink jelezték az útra döntött fákat. Dühödten, fenyegetően rontottak ki az erdőből, de a nyilaink megállítottak a rohamot. Utána óvatosabban közeledtek, de gyalogosként hátrányba voltak velünk szemben, előreszegzett lándzsáink áthatoltak a báránybundán, s a harcnak hamar vége lett. Aki még életben maradt közülük, elmenekült. Félelmes, legyőzhetetlen hírünket biztosan elvitték, mert több támadás a hegyekben nem ért.
A fejszések marcona, vad alakja sokszor kisértett később az álmaimban. Somon-bagsi úgy magyarázta, hogy bátorságomat erősitik a szellemek ezzel az álommal. Hogy máskor is így hadakozzam, ha szükség lesz rá.
Kunországon áthaladva mindig vigyázni kellett, mert hiába jelentette ki a törzsfőnök, hogy közöttük nincs mitől tartanunk, hiszen testvérek vagyunk, de egész úton úgy kerülgettek a fegyveres lovasok, mint nyájat a csikasz. Néha messziről felénk nyilaztak, de kárt nem tettek senkiben, s a mi válaszunk sem maradt el. A mi nyilaink is éppen olyanok, mint az övékké, ezt belátták, s nem jöttek közelebb. Éjszaka már más a helyzet. A sötétet kihasználva a közelünkbe lopózkodhattak volna, ha nem vigyázunk éberen. Harcosaink felváltva őrködtek, de jól betanított lovainkra is számíthattunk. Hamar megérezték az idegen közeledtét, s horkantással jeleztek, vagy az első lábukkal kapálták a földet.
Ezekre a küzdelmekre jól emlékszem, s az útra a pusztán keresztül, de a hétköznapok, amikor csak mentünk napszám, ködbe borultak bennem. Kivel találkoztak Baján és a herceg, kivel egyezkedtek, tárgyaltak, nem tisztul ki a ködből, ami olyankor körül vesz, ha próbálom megfejteni a múltat. Somon a sámán, - aki most Somon-bagsi Baján parancsára - segít előzni a gomolygó ködöket.
- Jos-bola, emlékezz most te magad! – hallom a hangját.



Hozzászólás
Gomolygás Kulcsar Eva aug 11 : 17:15 Válasz erre
Hozzászólás: 3689


Elsősorban azt üzeni nekem ez a három "felvonás",
hogy a férfiúi személyiséghez és léthez minden időben, és több okból kifolyólag is hozzátartozott a hadviselés.
A leírás stílusa olyan izgalmas, hogy a másik nemhez tartozó létemre is
érdekessé és figyelemre méltóvá lett a dolgok alakulása.

Kedves Szabolcs, köszönet a titokzatos múltba való elvezetésért!


Kulcsár Éva



Gomolygás bigeszab aug 12 : 15:40 Válasz erre
Hozzászólás: 1441

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm, kedves Éva az olvasást és a megjegyzésedet. Az egy készülő történelmi "mozaik" részlete. Azért próbaadás, mert még nem tudom, hova alakul.
Üdv: Szabolcs

bigeszab

Gomolygás Isti aug 13 : 15:56 Válasz erre
Hozzászólás: 1560

Regisztrált: júl 17 : 07:58
Szép míves mondtatok! Gördülékeny gondolatvezetés!
Nagyon olvasmányos! örömmel olvastalak!!!


Gomolygás bigeszab aug 13 : 18:37 Válasz erre
Hozzászólás: 1441

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm!

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 61
legújabb: nagyapó

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!

Isti
okt 31 : 19:44
Nagyon kedves vagy Time.-)))
köszönettel Isti

timetour
okt 30 : 22:29
gratulálok a kislányodnak!

Kulcsar Eva
jún 29 : 14:16
Isten éltesse, BOGLÁRKÁT!

Isti
jún 29 : 14:04
Boldogan értesítlek benneteket hogy Boglárka nevű lányom ma 40 éves!

Isti
máj 06 : 10:42
Anyák napja alkalmából szeretettel köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat! Megköszönve áldásos munkájukat !:)

százszorszép
ápr 29 : 15:28
Jó kis csapat!
Titeket örömmel olvaslak.


nagyapó
ápr 14 : 17:25
Kedves Isti! Kedves mindenki!
Kegyelmekben gazdag áldott ünnepet kívánok.
Feltámadását urunknak, bennünk pedig a Hitnek, Békének, Szeretetnek.

Kulcsar Eva
ápr 14 : 12:10
Köszönet a figyelmességedért, Kedves Isti! Legyen Áldott az ünneped, és Mindenkié!



Oldal létrehozási idő: 4.0017 másodperc, 3.9280 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 78. Memória használat: 988,240b