BodóKert: Tartalom / Novellák / Dana
BodóKert
Ma 2018. december 18, kedd,
Auguszta napja van.
Holnap Viola napja lesz.

Dana
- 2018 november 20 kedd
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 0
Megtekintés: 16



Meddig akarsz itt rostokolni?



1,
A városkapun kívül, a kút mellet üldögélt elárvulva Dana, amikor egy kisebb karaván megállt az állatokat megitatni, és megpihenni a déli forróságban.
A lány elveszítette a társait, testvéreit, nagybátyját, a szolgáikat, mindent. Bolgárországból indultak, s bejárták a tengermelléki tartományokat. Kelmékkel és fűszerekkel kereskedtek, s néha rabszolgákkal is, mint a többi kereskedő. Konstantinápoly felé vették az irányt, s már alig egynapi járóföldre voltak a várostól, amikor rablók támadtak rájuk. Védekeztek, de a túlerővel nem bírtak, és aki élve megúszta a csatát, elhurcolták. A kiszabadított rabszolgák a támadókkal tartottak. Dana egy tamariszkuszbokor alá bújva menekült meg. Szerencséjére nem vették észre. Ott lapult ameddig elmúlt a harci zaj, és csak naplemente után merészelt előbújni.
Egész éjszaka vánszorogva a főváros felé igyekezett, de a kútnál nem bírt tovább menni.
Zárc, a szolga figyelt fel rá. A kásás tálacskájával a kezében leült melléje, de látva sóvár tekintetét oda nyújtotta neki.
- Egyél!
- Mi történik ott? – kérdezte Somon-bagsi .
- Madárkát találtam, s megetettem.
- Lássam a madárkádat! – lépett oda Dénes deák is. – Ki vagy, te madárka?
A leányka elmondta az utolsó napok történeteit, keserveit. Elmondta, hogy már három napja időzik itt a kút védelmében. Ameddig itt van, baja nem eshet, mert a kút ősi törvénye szerint, ezen a helyen tilos mindán viszály, s ezt még a legvadabb haramiák is tiszteletben tartják. A megálló utasok egy kis ételt is nyújtottak neki, még egy köpenyt is adtak neki, éjszakánként ne fázzon.
- Meddig akarsz itt rostokolni? Hova szándékozol menni? Merre veszed az irányt?
Dana elmondta, hogy az apját akarja a városban felkeresni. Ezért is csatlakozott a nagybátyja karavánjához. A Mikhael császár szolgálatában áll, mint udvari ékszerész. Hívta a lányát, lakjon vele, itt szép élet várna rá. Most nem tudta, mi lesz.
- Nehéz lesz megtalálni édesapádat. Mi most jöttünk a városból, megtapasztaltuk, mi megy ott. Baksis, ajándékok, ismerősök nélkül be nem jutsz a palotába!
Tanakodtak, hogy mit is kellene tenni.
- Gyere velünk, visszaviszünk Bolgárországba, hiszen mi a szomszédba tartunk. Vidin nincs messze tőlünk Kunországtól, ahogy a szomszédjaink nevezik. Jártam ott többszőr – folytatta Dénes deák -, ismerősre is akadtam. Signor Bartolomeo velencei kereskedővel. Ügyes, derék ember volt, és a Signoria bizalmát is bírta.
- Ismerem Signor Bartolomeot. Többször is felkereste Mihail bácsikámat az otthonunkba, kereskedőtársak voltak.
Jos-bola felajánlotta, hogy magukkal viszik Bolgárországba, akár Vidin városáig is. Dana azonban egyre csak azt hangoztatta, hogy meg akarja találni az apját. Így aztán mást gondoltak. Visszamennek a városba, hogy segítsenek megkeresni az ékszerészt.
Ugyanabba a fogadóban szálltak meg, a gazda csak nagyot nézett. Mondták, mi az újabb gondjuk, hogy a lány apját keresik.
- Menjetek el a templomba, ami itt van az utca végén, és keressétek Gregorios atyát. Ő lehet, segít nektek megtalálni az ékszerészt.
Megtalálták a templomot. Nagyobb volt, mint amilyent elképzeltek. A város szegénynegyedében állott éles ellentétben a környező nyomorúságos házakkal. Korán érkeztek, még tartott a reggeli istentisztelet, a nap első szertartása. Megvárták, amíg a hívek eltávoztak, s akkor odamentek a paphoz.
- Jó keresztények vagytok? – kérdezte szigorúan meghallgatva kérésüket.
Bizonytalan bólogatás volt a válasz.
- Vess, lám keresztet!
A deák megtette, mire a pap dühösen kiabálni kezdett.
- Takarodj innen, ördög fattya! Pápista kutya!
Megrettenve néztek egymásra, Dana azonban feltalálta magát – látva, hogy Dénes balról jobbra veti a keresztet, odafutott a Gregorios atyához és kezet csókolt neki, s utána sűrűn vetette a keresztet a keleti szokás szerint.
- Kirié eleiszon! Uram, irgalmazz! – ismételgette közben.
A pap megenyhült. Ígérte aztán, hogy a lánynak segítségére lesz, de csereben őkelme is kér ám valamit.
- Nincs nekünk, se pénzünk, se vagyonunk!
- Nem is ilyesmiről van szó, gyermekeim – szólott immár barátságos hangon.
- Mondd, atyám, akkor mit kívánsz? – tudakolta Dénes deák.
- Térjetek meg! Vegyetek fel az igaz hitet!
Megértettek ebből a szóból, hogy itt, ebben a városban csak úgy érhetnek el bámét is, ha áttérnek Gregorios atya hitére. Azért ez nem ment éppen simán, de az atya nagy odaadással segíttet. Oktatta őket a hittételekre, a szertartásrendre, s minden tudnivalóra, amit egy igazhitű keresztény számára fontos.
A keresztelés szertartása után az atya közbenjárt a patriarchánál, hogy kegyeskedjen őket meghallgatni.

2,
A keresztelés bonyolult szertartása Dana számára nem volt idegen, hiszen otthon, a hazájában így zajlott a keresztelő. Minden elment volna, csak a vízbe merülést nehezményezték a férfiak. Dana lévén ortodox keresztény lett mindhármuk kereszt anyja.
- Felelősség hárult rád, lányom azzal, hogy ezen férfiakat a keresztény egyház kebelébe bevezetted, további életvitelüket is a hit útján terelgetned kötelességed – szólott Danához és megáldotta.
A szent keresztségben nevük is keresztény név lett: Jos-bola a Josef nevet, a deák a Dionisios, Somon-bagsi pedig a Simion nevet kapta.
Ezután az esemény után néhány napra Gregorios atya elkísérté friss híveit a kegyes patriarchához. Óriási meglepetés érte őket. A főpapi rezidencia folyosóján Dana édesapja jött velük szembe.
- Apa!
- Dana!
Nagy öröm, alig akartak elszakadni egymástól. A lánynak aztán eszébe jutottak a társai.
- Apa, ezek az emberek segítettek, hogy rád akadjak – mutatott rájuk.
A férfi kezeit a mellén keresztbe téve meghajolt feléjük. Jos-bola és társai hasonlóan tettek. Nem maradt azonba idejük a bővebb üdvözlésre, mert egy szekretárius jelezte, hogy Teodosios, a kegyes patriarcha várja a kérelmezőket.
A színes ablaküvegek sejtelmes fénnyel vonták be a termet, ahová bevezették a társaságot. A főpap díszes öltözéke is elkápráztatta őket. Fején királyi koronára emlékeztető föveg, vállán vörös palást, mellén araszos aranykereszt. Minden darabot dús aranyszállal hímzett ékesített.
- Tudunk rólatok – szólalt meg, amint térdre hullottak előtte, és megcsókolták palástja szegélyét. – Örvendünk, hogy az igaz hit malasztját szívetekbe fogadtátok. Most menjetek békében.
Aztán a szekretáriushoz fordult.
- Kirill testvérem lásd el a szükséges tudnivalókkal híveinket.
Kirill testvér pontosan elvégezte, amivel a Teodosios patriarcha megbízta. Felszerelt egy karavánt tevékkel, lovakkal, öszvérekkel, és útnak indított kilenc papot és egy püspököt, hogy terítse az igaz hitre Tok-temür országának népeit. Kis csapat katona kísérje útjukat védelmül a rablótámadások ellen.

3,
Dana elmesélte édesapjának tragikus kalandját a karaván támadásától Jos-bola és társai megjelenéséig, miután kellően kiörvendezték magukat.
Szofron mester, Dana édesapja pedig elmondta a lányának, hogy ő itt jó körülmények között él: van szép háza, szolgái, a császár kegyét élvezi, mégis üres az élete, mióta szeretett feleségét elveszítette.
- Tudod, kislányom, amióta édesanyádat a járvány elvitte, egyedül élek. Ott a nagy ház, de nincs aki élettel betöltse. Maradj itt velem, s légy a ház úrnője! Vagy…
- Maradnék is mennék is. Húz haza a szívem, de melletted is szívesen maradnék. különösen, hogy szóltál a katonáról, aki a zsiványokat üldözi. Vigyél hozzá, mondjam el, mit láttam.
A katona – testőr parancsnok a palotában – nagy figyelemmel hallgatta Dana elbeszélését, aki érdekes dolgokat mondott. Ameddig a tamariszkusz bokorban lapult, ijedten figyelte, mi történik.
- Váratlanul jelentek meg a semmiből. Az egyik hajcsár kardot rántott, de őt egyből levágták, a többieket, mind összekötözték, és egykettőre elhurcolták. Azt hittem meghalok a félelemtől. Szükségemet végezni bújtam a bokor tövébe. Ez mentette meg az életem. Nem láttak meg.
- Még mire emlékszel?
- Állatokat, s mindent elvittek.
- Másra nem emlékszel?
- Hát, valami volt még, ami nem kellett volna… - összeráncolt homlokkal gondolkozott, majd megrázta a fejét. – Nem emlékszem. Nem. Pedig valami nyugtalanit. Ránk támadtak, az embereket gyorsan elhurcolták, aztán mindent összeszedtek. Voltak szolgáik, teherhordáik, akik a fegyveresek parancsára végezték a dolgukat. Parancs! Ez az! A parancsnok.
- Mi van a parancsnokkal?
- A vezetőnk volt!

4,
A rabszolgapiacon nagy forgalom, jövés-menés uralkodott. Egy lefátyolozott fiatal nő és két kisérője ráérősen, jobbra-balra figyelve lépegettek. Mögöttük ballagott egykedvűen a szolgájuk. Az eladásra kínált rabszolgákat nézegették, mintha valakit keresnének. Kerestek is.
A fiatal nő maga Dana volt, a kisérők pedig az édesapja és ismerőse a testőr kapitány kereskedőnek öltözve. Lehetségesnek gondolták, hogy a rablók azért hurcolták el az embereket, hogy eladják őket. Most azt remélték, megpillantják valamelyiküket. Le-fel sétáltak, de nem mertek nagyon feltűnően nézelődni, csak lopva, nehogy gyanút keltsenek.
- Az ott az oszlop mellett! – szólt izgatottan a lány. – Ott egyedül, külön a csoporttól. A fivérem!
- Látom! – jelezte az édesapja -. Maradj nyugton! – fogta meg a könyökét.
- Majd én odamegyek. Engem nem ismer – mondta a kapitány.
- Te gyere velem – szólott oda a szolgának. – Ti pedig menjetek ki a piacról, a városfalhoz. Odamegyünk mi is, és ígérem, hozom a fiút is.
Rövid alku után megvette a fiatalember a kereskedőtől, majd a szolgától elküldte, keresse meg a többieket, ő majd később csatlakozik.
- Menjetek hozzánk. Ott találkozunk, ha itt végeztem.
Nagy örömmel találkoztak össze a családtagok. Ezalatt a testőrkapitány igyekezett kifürkészni, honnan került az ifjú ide a rabszolgapiacra.

5,
Karabeg szemlélődve guggolt a barlang előtt. Körülötte a tisztáson félkörben álltak a sátrak, s előtte tűz lobogott, felette nagy kondérban főtt az étel, s egy asszony ügyködött körülötte. A sátrak előtt is készült az étel. A tisztáson nyüzsgött az élet, mint akármelyik száláson – férfiak heverésztek az árnyékban, gyermekek rohangáltak, asszonyok fecsegtek, s főzték a vacsorát.
Az erdőszélen egy fegyveres jelent meg. Szakállas, turbános férfit kisért. Karabeg intett, jöjjenek közelebb.
- Mondd, Dilerik mit végeztél?
- Vevőre akadt a fiú. Egy gazdag efendi vette meg. Arannyal fizetett.
- Gazdag efendi? Mást nem akart?
- Honnan tudod, mirza , hogy akart még valamit?
- Másképp nem siettél volna hozzám.
- Azt kérdezte, vannak-e még nálad ilyen nemes emberek, akiktől váltságdíjat remélhetsz.
- Mit mondtál neki?
- Hogy megérdeklődöm. Akkor azt monda, hogy ismer egy csuhást, aki közvetíteni szokott.
- Vidd el neki a leveleket, amiket a foglyok írtak a rokonaiknak. Küldjék a váltságdíjat!

6,
Az ékszerész elég gazdag volt ahhoz, hogy rokonait váltságdíj fejében kiváltsa, de kapitány a rablókat akarta kézre keríteni. Úgy gondolta, hogy követi a szerzetest, aki megkeresi a fogva tartókat vagy fogva tartottokat. A kiszemel pap kerekperec megtagadta a közreműködést, és eltűnt a kapitány szeme elől a bazár forgatagában.
- Vissza fog jönni – vigasztalta az ékszerész. – A megegyezés elmaradt, s anélkül nincs üzlet. Én csak tudom!
- A levelek nála maradtak!
- Semmit sem ér velük, mert csak nekem van pénzem, hogy kiváltsam őket.
Eltelt néhány nap, s egy késő este a szerzetes beosont a palotába, és megjelent az ékszerész előtt.
- Hogy kerültél ide? – lepődött meg a hátgazda.
- Nem fontos. Érdekel még a tieid sorsa?
- Milyen beszéd ez?
- Gyanakvó! Gyanakvó, mert nem szeretem társadat, az a kereskedőt, és vele nem tárgyalok, csak egyedül veled.
- Mi a baj a kerekedővel?
- Nem őszinte a szeme. Olyan, mint a kígyóé, amely prédára les.
- Miket beszélsz? Nekem jó emberem. És gazdag. Senkinek nem tartozik. Nálunk negusztoroknál a vagyon számit legelőbb.
- Ez a különbség közöttünk! Nálunk a becsület számit.

7,
A karaván indulása késett. Várták, hogy kiszabadulnak-e valahogy a haramiák karmai közzé került foglyok. Nagyon bíztak az ékszerész gazdagságában, bár az sem végtelen. Első alkalommal egy fiatalembert, Dana fivérét sikerült kiváltani.
A kapitány abban reménykedett, hogy az emberei titokban kileshetik a papot, amint a rablókhoz igyekszik. Nem vezetett sikerre a kísérletük, éppen úgy elvesztették a nyomát, mint nemrég maga az ékszerész. Úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Valóban az történt, hogy a városból kivezető sokféle alagutak egyikén át hagyta el Konstantinápolyt. A fiút pedig a hegyekből a tengerpartra vitte, és hajóval vitte a városba. Senki sem látta, mikor lépett partra, csak amikor a palota kapuján kopogtatott, ismerték fel.
- Michael, Michael! – ölelte át rabságból szabadult fiát az ékszerész Theofilosz.
Napokig mesélte átélt kalandjait, szenvedéseit. A testőrkapitány nagy érdeklődéssel hallgatta az elbeszélést. És kérdezett, kérdezett. Minden részlet érdekelte. A lényeget, hogy merre van a rablók fészke, nem tudta megvilágosítani.
- Éjnek éjjelén vezettek át az erdőn, hegynek fel, hegynek le. Reggelre a tengerparton találtam magamat, egy halászfaluban. Feltettek egy vitorlásra, s kifutottak velem a nyílt tengerre, hogy sehol partot nem láttam. Meg aztán olyan beteg lettem a tengeren, hogy azt hittem menten meghalok. Reggelre kelve mégis csak megérkeztünk valahova, feltűnt a part. Estére értük el a kikötőt.
- Hol száltál hajóra, hol van az a halászfalu?
- De hát, nem tudom!
- Jól van, jól! Mondd tovább!
- A vitorlás besiklott a többi halászhajó közzé, és egy kis lélekvesztőbe szállítottak át. A kis sajka ügyesen lavírozott a hajók között, majd kitett a mólóra, és sorsomra hagyott.
- Hogy jutottál el ide a palotába?
- Kérdezz, hogy megtaláld az utad – tanította nagyapám. Kérdezősködtem halászoktól, utcai árusoktól, még egy alabárdos katonától is.


8,
A karaván indulásra készen állt. Megszabadultak haramiák fogságából a bolgár kereskedők. A később megszabadulók egy barlangra emlékeztek, ahol végig vezették őket, bekötött szemmel, de a hangok visszhangja miatt érezték, hogy csak barlangban vezethet az útjuk.
Karabeg, a rablóvezér asszony miatt került hurokra. Megtetszett neki egyik egyiptomi táncosnő, egy núbiai, amikor titokban a városba jött. Karcsú, formás, tüzes – nem csoda, hogy az álruhás Karabeg tüzet fogott és saját szolgájának adva ki magát jó pénzért megvásárolta.
- Hogy hívnak, szép leány? – lépett oda a núbiai táncosnőhöz, miután befejezték a táncot.
A haramia vezér kolduló barátnak öltözve járta a várost. A lányhoz is ilyen álöltözetben közeledett.
- Menj innen! – kiáltozott a núbiai lány. – Nem akarok papot látni!
- Mondd meg a neved, lányom!
- Zulla, de nem vagyok a lányod és most már menj, menj!- toppantot a lábával.
Micsoda szilaj kanca! – gondolta magában Karabeg.
- Megyek már, megyek, de megveszlek a gazdámnak az egyiptomitól! – szólott, s ellépet a lány közeléből.
Egy idő múlva visszajött, hozta a lány gazdáját magával, s egy tekercset a fóliánssal, melyben az állt, hogy:
„Hunszu egyiptomi ceremóniamester Zulla nevű rabszolgáját Karabeg emír tulajdonába adja”.
A szerzetesnek öltözött rablóvezér nem sokat teketóriázott, hanem összekötötte a lány kezeit egy szíjjal. A szíj másik végét a csuklójára kötözte, és indult a városon végig. A lány meglepődve látta, hogy nem a paloták felé mennek, hanem a falakmenti sikátorok irányába. A fogdmegeknek is feltűnt a furcsaság, hogy egy pap arrafelé vezeti a lányt. Le is csaptak rájuk, s összekötözve elhurcolták.
Dana az álszerzetesben felismerte a karaván vezetőt, akiről kiderült, hogy nem más, mint a keresett rablóvezér.
A titkos barlangra is ráakadtak, amely a zsiványtanyára vezetett. Rengeteg zsákmányra leltek. Jutott belőle a katonáknak, a kapitánynak is, és maradt elegendő a császárnak – kincsek, fegyverek, kelmék, és rengeteg rabolt holmi. Az elfogott férfiakat nőket eladták a szmirnai rabszolgapiacon. Még Theofilosz is kárpótlást kapott veszteségeiért – megkapta a rabszolgalányt, Zullát, hogy édesítse meg az estéit.

9,
Jos-bola az indulás előtti napon Somon-bagsihoz fordult.
- Bagsi, kérdezd meg Danát, jön-e velünk, a karavánnal?
- Kérdezd meg te magad! Te szeretnéd, hogy jöjjön.
Megkérdezte.
- Ha apám elenged! – válaszolta, s Jos-bola szívében tavaszi dalok pendültek.
Theofilosz, az ékszerész kicsit kérette magát, de végül elengedte a lányát. Még az nap Gregorios atya összeadta őket, s imigyen, mint férj-feleség indulhatott Jos-bola és dana a hazafelé vezető útra.

10,
Gyorsan telt az idő Jos-bola és Dana számára, pedig a tevék lassan cammogtak. A szerelem ködében teltek a napjaik, s éjjeik.


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 61
legújabb: nagyapó

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!

Isti
okt 31 : 19:44
Nagyon kedves vagy Time.-)))
köszönettel Isti

timetour
okt 30 : 22:29
gratulálok a kislányodnak!

Kulcsar Eva
jún 29 : 14:16
Isten éltesse, BOGLÁRKÁT!

Isti
jún 29 : 14:04
Boldogan értesítlek benneteket hogy Boglárka nevű lányom ma 40 éves!

Isti
máj 06 : 10:42
Anyák napja alkalmából szeretettel köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat! Megköszönve áldásos munkájukat !:)

százszorszép
ápr 29 : 15:28
Jó kis csapat!
Titeket örömmel olvaslak.


nagyapó
ápr 14 : 17:25
Kedves Isti! Kedves mindenki!
Kegyelmekben gazdag áldott ünnepet kívánok.
Feltámadását urunknak, bennünk pedig a Hitnek, Békének, Szeretetnek.

Kulcsar Eva
ápr 14 : 12:10
Köszönet a figyelmességedért, Kedves Isti! Legyen Áldott az ünneped, és Mindenkié!



Oldal létrehozási idő: 4.0754 másodperc, 4.0055 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 74. Memória használat: 995,544b