BodóKert: Tartalom / Novellák / Adósságom
BodóKert
Ma 2019. március 18, hétfő,
Sándor napja van.
Holnap József napja lesz.


Adósságom
- 2018 december 10 hétfő
szerző: nagyapó Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 3
Megtekintés: 51

- A háború idején foghatós, szemrevaló fiatalasszony volt Terus, a szomszédunk asszony lánya. Férje katona volt. A falut ostromolta az orosz, el is foglalta. Az asszonyok, lányok közül aki tudott bújt, szökött előlük. Okkal! A disznóóljuknak volt egy hátsó rekesze. Az öregek oda rejtették a lányukat a martalócok elől.
Jószág már nem volt az ólban, azt más banda elvitte...
Részeg, kegyetlen csürhe tört rájuk. A menyecske megúszhatta volna, de egy semmire való falubeli ember, hogy hajadon lányát mentse, nyomára vezette őket.
Onnan a rejtekből rángatták ki a szerencsétlen párát. Védekezett ő is, meg apja - anyja is de legyűrték őket.
Tízen becstelenítették meg szegényt.

Az adósság


Szorongató érzés.

Az állomás nagyjából olyan, mint akkor volt. A vonat nem pöfékelt fekete füstöt, és amikor sziszegve becsukódtak a kocsik ajtói, nem csattogtak a kerekek. Csendben szinte surranva hagyott magamra a szerelvény.
Egy másik vonatra gondoltam, és beleborzongtam...


Minden megváltozott.

A pálya menti járdán egyedül álltam.
Akkor, régen alaposan körül kellett nézni, ha bármerre indultunk tovább, mert akár a tó felé a strandra, vagy fürdés, ladikázás, horgászás (én többnyire a csaknem eredménytelen pecázás…) után az üdülők felé mentünk valamelyik vágányon kellett átkelni.
Akkor régen többnyire hárman voltunk.
Gábor volt a kiskamasz csapat vezér egyénisége.
Nagyapjának kis családi háza volt a nyaraló telepen. A nagypapa állandó lakos volt itt. Valamikor a háború előtt sok mai házhely a család tulajdona volt. A lakásául is szolgáló telek szomszédságában két emeletes épületet húzatott fel, és szállodát létesített benne.

Másik társunk a falu számkivetettje volt. A helybeli suhancok csúfolódásának örökös tárgya.
- Zabigyerek! Ruszki fattyú! - gúnyolták, még a felnőttek közül is sokan.
Gábor nagyapja hírét vette, hogy mi is csatlakoztunk a gúnyolódó dalkörhöz. A bácsi tekintélyes ember volt itt, és mindig , minden a fülébe jutott.. Unokáját csattanós nyaklevesben részesítette, nekem kilátásba helyezte, hogy hozzájuk többé nem tehetem be a lábamat. Sorba állított mindhármunkat. Bélát átölelte, és maga mellé vonta.
- Ha még egyszer meghallom, összecsomagolsz, és többet nem akarlak itt látni! Ennek a gyereknek az anyjával szörnyűség történt, akarata ellenére fogant borzalmas körülményeket követően. Béla betegen született. Nem csúfolni kell, hanem szeretni, mert kegyetlenül bánt vele az élet, még születése előtt. - korholta unokáját, és engem: olyan emelt hangon, amit se azelőtt, se később soha nem hallottam az öregúrtól.
- Most pedig bocsánatot kértek tőle! - parancsolt ránk.

Engedelmeskedtünk. Soha többé nem gúnyoltuk, sőt, a kínzói közül többeket megvertünk…
Rég volt.
Most egyedül álltam az állomáson. Nem kellett átmennem a síneken. Aluljárón keresztül jutottam ki a kikövezett gyalogútra.

Eltűnt a halvány füstöt pipáló gyárkémény, és a téglagyár épülete is az országút mellől. Az a kémény segítette a tájékozódást, hol kell átmenni az úton, hogy a kis bérelt faházhoz érjek. Hirtelenjében nem tudtam merre van a „tovább”.

Találomra indultam tovább, de megtaláltam az utat, ahogyan több-kevesebb tévelygést követően, az életben máskor, egyéb ügyeim során mindig történt.

A régi ház.

Ribényi Gábor bácsi hajdani szállodájának tömbje vezetett nyomra.
A nagy ház mellett apró kis háznak tűnt a nagyszülői otthon.
Még működött a húzógombos csengő.

Kitárult az ajtó, és apró, töpörödött öregasszony lépett a téglával kövezett utacskára.

- Az uramat – Ribényi Gábort - keresi? Több mint húsz éve meghalt. Pár éve már a fiunk szintén Gábor, is a temetőben van.
- Az unokámat keresi talán? Gábort? Ő az ország másik felén él. Nagyon ritkán jön el.
- Segíthetek? - kérdezte

Elmondtam ki vagyok.
Halványan emlékezett rám. Beengedett, előttem tipegett. Csak a megroggyant kerti lugasig követtem.
- Jó lesz itt Aranka néni! - emlékeztem vissza a nevére.
- Még a nevem is tudja? - először mosolyogta el magát, mióta ide érkeztem.
- Késő ősz van már, megfázhatunk mindketten. Ha ragaszkodik hozzá akkor felveszek valamit, és visszajövök, várjon meg. - botolt tovább.

Nagy, rojtos kendőbe burkolózva került elő. Kérés nélkül, gőzölgő teával, apró süteménnyel teli tálcát hozott.

Mint aki tudja mi szél hozott, kérdést se várva beszélni kezdett.

Másik két unokámat sűrűbben látom.
Mari a harmadik házasságában él. Még mindig szép, mint amikor a maga első szerelme volt. - mosolygott sokat sejtetően.

- Tudott róla? - hökkentem meg
- Ki nem tudta? - futott át egy halvány mosoly az arcán
- Én azt hittem…
- Mind azt hisszük, hogy vannak titkaink. - legyintett

Ami igaz, az igaz! - gondolkodtam. Az a kacér kamaszlány tartotta nekem az első leckét abból, hogy a csalódás, amit egy lány okoz tartósabb, mint az öröm, amit egy másik nyújt… A veranda mellett hervadozott az őszben a rózsatő, amelyről egyszer kaptam egy szál virágot. A melyiknek a tüskéje pár nap múlva – jelképesen - olyan fájó sebet ütött rajtam...


- Péter, az öccse, legkisebb unokám a legsimább életű mind közül. - folytatta gyorsan a néne.
- Művész ember pedig. Szobrász lett. Művei állnak több felé, kis plasztikái, érmei több díjat nyertek, és még fognak ezután.- nézett a jövőbe az öregasszony.
- Róluk – művész félékről - az a vélemény járja, hogy csapodár, züllött életet élnek. Rá ez nem jellemző. Templomi szobra még Rómába is eljutott.

- Kire lehet még kíváncsi? - tért vissza a jelenbe.
- Vincze bácsi, és a felesége? - kérdeztem.
- Róluk is lekésett. - felelte
- Valami távoli rokon örökölte a házukat. Még meg se melegedett az örökségben, el is adta. Úgy át alakította az új tulajdonos, hogy a maradék épület nem mond magának semmit, és Ön se a kacsalábon forgó új épületnek.

Ezt sajnáltam. Vincze bácsiék kertjének végében volt régi szerszámos pajta. Valamikor régen egy tizenhárom éves kisfiú – aki voltam – a szelemen fölé kötözött egy kicsiny keménypapír dobozt. A dobozban egy lepréselt rózsaszál lapult selyempapírba csomagolva. Sokszor megfeledkeztem róla, most szívesen megkerestem volna.

Béla.

- Béláról mit tud, Aranka néni?- kérdeztem.
- Édesanyja még ott él a régi házban. Ha találkozik véle, a fiúról ne kérdezzen!- rázta fejét határozottan.

A tea közben meghűlt annyira, hogy már kortyoltunk belőle jóízűen.
Késő ősz volt, de a Nap még nem vett tudomást a naptár állásáról. Langyos meleg simogatta arcomat.
- Tudja, hogy a születését anyja nem kívánta. Nem hideg szívűségből.
- A párom mikor megrótta magukat a fiúval szembeni kegyetlen viselkedésük miatt, nem mondhatott el mindent. Még gyerekek voltak…

- Nem részletezem a borzalmakat. Még két-három nap múlva is vissza jöttek kínozni szegényt.
- Úgy maradt. Tett ő mindent! Ugrott le a padlásról, ivott mindenféle ajánlott löttyöket, megfürdött a község hírhedt angyalcsinálója által kotyvasztott pocsétában, minden hiába.
- A magzat makacs volt, élni akart. Meg is született.
- Ismerték, idegei megsínylették talán már az anyja méhében, de inkább születése után a lelketlen emberek csúfolkodását.
- Legénnyé serdült, mikor a vonat alá vetette magát!

*

Bekéredzkedtem a Vinczéék átépített házába. A szárnyék helyett szépen átépített gépkocsi tárolót találtam. A rózsámról, dobozomról nem tudtak az új gazdák.

*

Amikor kijöttem a valamikor oly kedves házból, a nyarakat tölthettem, ahol kiskamasz korom olyan szép emlékei tolongtak fájt a szívem.
Ezzel a házzal szemközt lakott akkor régen a nem kívánt barátunk.
Nem kerestem, de az udvaron dolgozgatott a megöregedett édesanya.
Ahogy falun szokás, ráköszöntem.
Vissza köszönt.
Kijött a kerítéshez.
Bemutatkoztam, fiát nem említettem, de mondtam, ki vagyok, és hogy szép nyarakat töltöttem itt.
Alaposan megnézett.
- Talán Gábor régi barátja volt?- révedt rám.
Bólintottam.
Igenlően rázta fejét, párás szemén látszott, hogy visszatért gondolatban ránk, és az elkeseredés miatt magát elpusztító fiára.
Elköszöntem az öregségében, megtörtségében is szép asszonytól.
A fiát érő némely kori csúfolkodásra gondoltam.
Amikor kezet nyújtott, megcsókoltam a munkától ráncos, eres kézfejét.

Úgy éreztem régi adósságot rovok le.




Hozzászólás
Adósságom bigeszab dec 11 : 20:09 Válasz erre
Hozzászólás: 1458

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Szépen fejezted be: "megcsókoltam a munkától ráncos, eres kézfejét.
Úgy éreztem régi adósságot rovok le."
Üdv: Szabolcs

bigeszab

Adósságom nagyapó dec 20 : 19:31 Válasz erre
Hozzászólás: 56

Regisztrált: febr 28 : 07:46
Valós szereplők, megtörtént esemény! Mélyen rögzült élmény. Nem nehéz megírni. Közreadni nehezebb...

BML

Adósságom Isti jan 28 : 10:56 Válasz erre
Hozzászólás: 1580

Regisztrált: júl 17 : 07:58
Mennyi mindent élünk meg az életünk során... Magunk vagy a környezetünk valós eseményei ezek. A kevés szép és egy életen át el nem feledhető, mélyen a lelkünkbe ivódott történések által.Megható történetek, Köszönöm hogy megosztottad velünk!




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti

Kulcsar Eva
dec 18 : 07:48
Köszönjük a jó szót, a tiszteletet. Kívánunk mi is testi-lelki erőt, Áldást, Békességet!

nagyapó
dec 17 : 20:59
Vagyok, avagy csak vagyogatok. Ha jobban leszek, újra aktívabb leszek. Addig is békés Adventet, és Áldott Karácsonyt kivánok!

Isti
okt 31 : 19:44
Nagyon kedves vagy Time.-)))
köszönettel Isti

timetour
okt 30 : 22:29
gratulálok a kislányodnak!

Kulcsar Eva
jún 29 : 14:16
Isten éltesse, BOGLÁRKÁT!


Oldal létrehozási idő: 0.6061 másodperc, 0.5041 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 77. Memória használat: 973,304b