Az állattartás hosszú árnyéka
Ez a címe az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kiadott jelentésnek.

Az állattartás hosszú árnyéka
Ez a címe az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kiadott jelentésnek.
Miről is van szó?
Azt állítják, hogy az állattenyésztés több üvegházhatáskeltő gázt termel, mint a szállító ipar, ha az általuk termelt CO2 mennyiségét hasonlítjuk össze (18% illetve 13,5%), továbbá, hogy az emberi tevékenységből származó CO2 9%-ért felelős. Még azt is állítják, hogy az emberi tevékenységből keletkező metán 37%-ért felelős az állattenyésztés. A metán felmelegedés keltő hatása 23-szor akkora, mint a CO2-é. Főleg a kérődzők emésztőrendszere termel metánt!
A megnövekedett jólétben az emberek minden évben egyre több húst és tejterméket fogyasztanak. Az előrejelzés szerint a globális húsfogyasztás 2050-re több mint duplájára nő, az 1999/2001-es 229 millió tonnáról 465 millió tonnára, míg a tejtermelés várhatóan 580-ról 1043 millió tonnára emelkedik.
A világméretű állattartó ágazat bármelyik egyéb mezőgazdasági ágazatnál gyorsabban nő. Nagyjából 1,3 milliárd embernek nyújt megélhetést, és kb. 40 %-l járul hozzá a világ mezőgazdasági termeléséhez. A fejlődő országokban sok szegény gazda számára az állatállomány a megújuló energia forrása is, és fontos forrása a veteményeikhez használt szervestrágyának.
Most az állatállomány használja a Föld teljes szárazföldi felszínének 30%-át, többnyire állandó legelőként, de szintén magában foglalja a teljes művelhető földterület 33%-át, amit az állatoknak szánt takarmány termelésére használnak. Ez az erdőirtás fő hajtóereje, amint új legelők létrehozása miatt eltüntetik az erdőket, különösen Dél-Amerikában, ahol például az Amazonas erdőinek kb. 70%-át alakították át legeltetésre - jegyzi meg a jelentés.
Ugyanakkor a csordák széles körben járnak a föld leromlásával; a legelők nagyjából 20%-át tekintik leromlottnak a túllegeltetés, összetömörödés, és erózió miatt. Ez a szám még magasabb a száraz területeken, ahol a nem megfelelő intézkedések, és az állatállomány nem kielégítő kezelése hozzájárul a sivatag gyorsuló terjedéséhez.
Az állattartás az egyik legveszélyesebb ágazat a Föld egyre szűkösebb víztartalékaira nézve, többek közt hozzájárul a vízszennyezéshez. Legfőbb szennyező tényezők az állati hulladék, antibiotikumok és hormonok, a bőrgyárakban használt vegyszerek, és a takarmánynövényekre kijuttatott műtrágyák és peszticidek. A széleskörű túllegeltetés megzavarja a víz körforgását, csökkentve a talaj feletti és alatti vízkészletek újratöltődését. Jelentős mennyiség vonódik ki a takarmánytermeléshez.
Bár minden nagyarányú élelmiszertermelés, még az organikus élelmeké is, hatással van a környezetre, világos, hogy a vörös húsról tételezik fel a legnagyobb negatív környezeti hatást. A legfőbb vád, hogy a legeltetéses állattartás talajerózióhoz és sivatagosodáshoz vezet. Ez igen messze van az igazságtól. Valójában, a legeltetett marha segíthet visszaállítani a környezetet, ha értelmesen és felelősen élnek vele – jeleni ki Chris Kresser.
Allan Savory Ted egyik előadásában azt állítja, hogy a legeltetéses állattartás a hiedelmekkel ellentétben segít visszafordítani a sivatagosodást, ha a legeltetést gondosan végzik. Odáig megy, hogy azt mondja, a legeltetés a legjobb módszer a használhatatlan területek visszahódítására. Éveket töltött Afrikában a különféle legeltetési módszerek tanulmányozásával, és figyelemre méltó eredményekre jutott. Előadásában bemutat olyan földekről készült képeket, amelyek korábban terméketlenek voltak, s az intenzív legeltetés révén termővé váltak.
Persze, hogy állításai meglehetősen vitathatók és nincs egyértelmű álláspont a tekintetben, hogy az állattartás romboló vagy építő hatású-e a földre nézve. Némely vizsgálat alátámasztja Savory állítását, pl. egy vizsgálat megállapította, hogy a legeltetés növeli a talaj víztartalmát. Más vizsgálatok nem találták hasznosnak a mégoly intenzív legeltetést sem, mások meg károsnak ítélték. De ez nem meglepő, hiszen amni hasznos lehet Afrikában, nem biztos, hogy beválik bárhol a világon. Az éghajlat, a föld minősége, a növények fajtáik eltérők, és az állattartás is különböző, így, ami sikeres az egyik vidéken, nem feltétlen jó máshol. Ami a jó hír Savory előadása nyomán, az az, hogy az állattartás nem feltétlen káros, sőt előnyös is lehet, ha felelősséggel művelik. De persze, azt sem mondhatjuk, hogy az állattartás mindig segít. A lényeg hogy találni olyan gazdát, aki tudja úgy folytatni az állattartást, hogy az segítsen a földet megőrizni.
Van-e a környezetre gyakorolt hatásában különbség a legeltetéses és istállós állattartás között? Vitatott kérdés. Sok kutató szerint a legeltetéses állattartás messze rosszabb a környezetre nézve. Mint mondják, azért, mert a legeltetés esetén sokkal tovább tart, míg az állat felnő, mint az istállós tartásban, vagyis sokkal több erőforrást emésztenek fel életük során, nagyobb terhet rakva a környezetre. A legeltetett kérődzők több metánt is termelnek, mint a koncentrátumon tartottak, mert táplálékuk több rostot tartalmaz.
Igaz, a legtöbb kutató nem veszi figyelembe a tágabb kontextust. Mint említettem, a legeltetett marhák széndioxidot vonnak ki a környezetből, míg az istállóban tartottak le vannak választva a természetes szén ciklusról. A legeltetett marha szintén gazdaságosabb a vízfelhasználás szempontjából. Továbbá, fontos megfontolni a nagyüzemi tartás más környezeti kockázatait is, gondolva itt pl. a trágyára, az antibiotikum és a rovarirtó használatra. Az összképet tekintve a legeltetett állattartás messze környezetbarátabb. Ezért a legjobb, ha tehetjük, a legeltetett marha húsát választani.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kérődzők, különösen a legeltetett fajta, közel nem olyan káros a környezetre, mint azt a média és a közgondolkodás tartja. Nem használnak fel mértéktelenül vizet, s bár termelnek metánt, de széndioxidot távolítanak el a környezetből a legelés révén, és megfelelő módszerrel, több széndioxidot vonnak ki, mint amennyit termelnek. S bár a felelőtlen legeltetés elsivatagosodáshoz vezethet bizonyos körülmények közt, megfelelő módszerekkel az állattartás növelheti a föld egészségét.
Fontos volna megbízható gazdától legeltetett állat húsát venni, mert a felelősen legeltetett állat jobb a környezetnek, mint a nagyüzemileg tenyésztett állatok, arról nem is beszélve, hogy az állatnak is boldogabb az élete. De nézzük a dolgot megfelelő nézőpontból. A vörös hús talán nem a legkörnyezetbarátabb élelmiszer, de kétlem, hogy a legrosszabb volna. De még ha olyan ártalmas is volna, mint azt mondják, ne feledjük, hogy a táplálkozás nem az egyetlen olyan aktivitásunk, ami hatással van a környezetünkre. Persze, az állattartás sok metánt termel. De tudja-e, mi termel még egy csomó metánt? A szeméttelepek, az elárasztott területek, a rizsföldek. Az élelempazarlás ugyancsak komoly probléma. Kutatók becslése szerint a friss víz felhasználás 25% és évi 300 millió hordó olaj a pocsékba ment élelmiszerekre megy el.
Ami inkább érinti a lényeget, az állattartás - az autókhoz hasonlóan - emberi találmány és komfort, nem része az ember előtti koroknak, és az állatállomány által kilélegzett CO2 nem természetesebb, mint az, ami az autó kipufogójából származik. Továbbá, míg idővel létezhet egy egyensúly az állatok által kilélegzett, és a növények által fotoszintézissel megkötött CO2 között, ez az egyensúly sosem volt statikus. Ma tízmilliárdokkal nagyobb állatállomány lélegez ki CO2-t, mint az iparosodás előtti korban, míg a Föld fotoszintetikus kapacitása (a képessége, hogy növényi masszában megkötve a szenet eltávolítsa a légkörből) az erdőirtás miatt meredeken csökkent. Közben, persze, még több szenet juttatunk a levegőbe a fosszilis üzemanyagok égetésével, még jobban elárasztva a szénmegkötő rendszert.
Átfogó és rendszerszemléletű megközelítésre van szükség. A fogyasztói szokások formálásának eszközei között helyet kaphat a célzott adóztatás, de a kiegyensúlyozott társadalmi vita sem hiányozhat. Nem létezik olyan rendszer, mely követhető lenne minden ország számára. Bár szinte minden emberi társadalomban fogyasztanak húst, a húsfogyasztás a kultúrákba mélyen rögzült szerepe mindenütt más és más.
Megkérdezhetjük, mekkora mennyiség az, amit vörös húsokból és feldolgozott hústermékekből egészséges. Azt állítják a téma korifeusai, hogy nagyon kevés (!), akár saját, akár bolygónk egészségét tekintjük. De miképpen hozhatjuk ezt egyensúlyba azzal a vágyunkkal, hogy azt együk, ami jól esik, és a létszükségletünket az életfeltételek fenntartásával, hogy biztosítva legyen a föld embermilliárdok számára.
Az adatok eredete: ENSZ, Kresser Institute, a Lancet és a Nature folyóiratok.
Püspökladány 2018. 12. 15.
Bige Szabolcs Csaba