Lóvá tett ló

Amikor megszületett, olyan volt, mint a több kiscsikó: naphosszat szaladgált az anyja mellett, amikor megéhezett, ott volt az édes tej, még kérnie sem kellett, csak a száját nyitotta ki, és minden rendben lett egyszeriben. Pompásan teltek a csikó-napok, az biztos.
Hanem ahogy nagyobbacska lett, minden kezdett megváltozni: apadni indult a tejecske, az anyja egyre inkább nógatta, hogy egye a füvet, a többi csikó sem hagyta békén, bele beleharaptak a testébe, amikor játszadoztak egymással, szóval a szép napoknak lassan vége lett.
- Nem akarok olyan lenni, mint a többi ló! - lázadozott az anyjának esténként, amikor a friss szalmán odabújt anyjához, aki bár nem szívesen, de megtűrte még a kiscsikó magatartást.
- Ne legyél olyan anyámasszony katonája! - biztatgatta ilyenkor az anyja. Valamiért érezte, hogy szülöttje más, mint amilyennek lennie kéne, de azt is tudta, a lóság határait lehetetlen túllépni, aki lónak született, annak lónak kell lennie. Ilyenkor álomba nyalogatta, nem tudott ennél jobbat.
Egyszer aztán másfelé vitte őket az útjuk, soha többé nem látta a lázadó kiscsikót. Aki már nem is volt olyan kicsi, megnőtt, megizmosodott.
Új gazdája versenylónak nézte ki, alapvetően megváltozott az élete.
Szerette ezt az új életformát, még ha időnként zihált a tüdeje, majd meghalt a túlfeszített tempótól, akkor is. Itt megmutathatja, hogy más, mint a többi, csak még erősödnie kell tovább.
Ahogy eljött az első verseny ideje, megnyugodva várta. Szemmel felmérte az ellenfeleit, és máris tudta: győzni fog, csekély erőbedobással is.. Úgy is lett. Már a féltávnál utca hosszan vezetett, és csak a rend kedvéért vágtatott a célig.
Sorra nyerte meg a versenyeket, hamarosan ő lett az érdekeltek körében a beszéd téma. Előbb országosan, később világszerte.
Közben rájött, hogy nem is olyan rossz dolog lónak lenni. A lóápolók sokasága forog állandóan körötte, a legjobb fajta zabot kapja, simogatják és mindenben a kedvét keresik. Neki egy dolga van: versenyt nyerni! Ez pedig nem esik nehezére, sőt jólesik legyőzhetetlennek lenni.
Egyszer aztán másik hajtó ült nyeregbe, valahogy szokatlan volt. Nem úgy irányította, ahogy kellett volna, és el is vesztette a futamot. Óriási meglepetést okozott, nagy pénzek úsztak el. Gazdája rögtön túladott rajta, az új gazda egészen más volt, mint az eddigi.
Még a zabon is spórolt, sorra vesztette el a futamokat.
Utolsó útján, a vágóhíd felé értette meg: nem kellett volna az új hajtóra hallgatni, győzni kell a lóversenyen. De a dilemma feloldhatatlan, legalábbis a ló számára.