A különalvás

A különalvásról szóló disszertációmban csak futólag érintem a témát, nem bontom ki a dolog széles dimenzióját még csak érintőlegesen sem.
Itt pusztán a megszokottól eltérő módozatokról ejtek néhány szót: kvázi a konzervatív szokásrendszert szempontjából.
Ha az elválás került szóba, régebben ezt úgy kifejezték: ágytól és asztaltól váltak el. Szóval, külön ettek és külön aludtak.
A különalvásnak lehet technikai, gyakorlati oka is: ha az egyik fél otthon is/ dolgozik, és a munkájához hozzátartozik a tv nézés, zenehallgatás vagy másmilyen zavaróinger, logikus, hogy ha erre van mód, a másik fél külön szobában alszik. Az más kérdés, hogy mi történik a munka befejeztével.
Kedvenc kocsmában van egy ipse, aki szinte minden nap előhozza, hangosan, hogy lehetőleg mindenki hallja, hogy ő és a felesége külön szobában alszanak, mintegy kihangsúlyozva a nagyméretű házat, ahol laknak. A különalvás itt státusz szimbólumként szerepel.
Az okokként szerepelhetnek időszakos állapotok is: terhesség, betegség, sérülés, nehogy a másik alvás közben sérülést okozzon. A motiváció azonban megmarad: csak múljék el minél előbb ez a keserű pohár!
Persze vannak objektív körülmények is: ma még Magyarországon a lakások számottevő része egyszobás, tehát az együtt alvás kényszerű körülmény. Akik nyomorban élnek, egyetlen szoba az életterük.
Választhatóság esetében a családi perpatvar szokott a különalváshoz vezetni: az asszonyka gyakorolja általában a másik szobába költözést, ideiglenesen. Aztán jön a kibékülés, a visszaköltözés. Különösen a házasság kezdeti időszakában szokott az ilyen karambol bekövetkezni.
Ahogy múlnak az évek, csiszolódnak a felek. Sajnos nem ritka az olyanfajta megszokás, hogy a férj dolga végeztével befordul a fal felé, és az asszonynak marad a sóhajtozás egy gyengédebb társ után. Aki persze soha nem jön.
Csak az igazán jómódúaknál dukál a külön hálószoba minden családtagnak. Az ilyen családokban nem ritka az elidegenedés egymástól. Valamit valamiért.
Újabban téma lett a népszaporulat kérdése.
Jaj annak a társadalomnak, amelyik nem képes szaporodni, önmagát újratermelni. Előbb utóbb vége lesz, mint a botnak.