BodóKert: Tartalom / Próza / Miből lesz a… keramikus
BodóKert
Ma 2019. augusztus 24, szombat,
Bertalan napja van.
Holnap Lajos napja lesz.


Miből lesz a… keramikus
- 2019 július 21 vasárnap
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 0
Megtekintés: 11


- Nagyapa, hozzám is jönni fog a Mikulás?



- Nagyapa, hozzám is jönni fog a Mikulás?
Ezzel a mondattal kezdődött.
Laci bácsi már egy éve, hogy nyugdíjba vonult, de nagyon nem találta a helyét. Otthon, ami kis házimunka volt, hamar elvégezte. Szépen termett is minden a zöldségesben. A virágos kert a Rózsika néni dolga volt. Abba nem avatkozott bele.
A fészerben felállított egy vegyes műhelyet, ahol ezt, azt megjavítgatott, ha a szükség úgy hozta. Kapát megélezni, konyhakést rendbe tenni, húsőrlőt megigazítani nem volt gond. Apróbb famunkákat is el tudott végezni.
Ez mind azonban nem töltötte ki a napjait.
Kocsmába nem igen járogatott. Elég volt neki negyven éven keresztül a söntésben állni, szívni mások füstjét, hallgatni zagyva beszédeket. Ha megkívánt egy pohár bort, behívta valamelyik barátját, s a lugas alá kitett asztalhoz ülve elszopogattak egy kupa bort a sajátjából.
Unokája kérdése lavinaként indított meg benne valamit. Olyant szeretett volna a kicsinek nyújtani, ami más, mint a megszokott mikulásajándék.
Gyerekkorában, az iskolában foglalkoztak agyaggal. Tanultak korongozni, egyszerűbb formákat létrehozni, agyagot munkához előkészíteni. Innen jött az ötlet. Elment népi szobrász ismerőséhez a szomszéd faluba, aki oktatgatta, hogy a rég elfelejtett ismereteket felszínre hozza.
Itt ügyködött és az ismerős eszközeit, kemencéjét használva, nagy örömére sikerült egy agyag Mikulást készíteni.
A siker nem várt lett, és ez adott ösztönzést, hogy újabb agyagfigurákat gyúrjon. Mikulást, mackót, lovat.
A kis unoka öröme leírhatatlan volt. Laci bácsi könnyes szemmel nézte, ahogy a kicsi Lacika nem tud betelni az új játékokkal, a primitív szobrocskákkal.
A siker lelkesítette, és a korongozást is újra megtanulta. Kemencét épített otthon és a fészerbe igazi fazekas és szobrász műhelyt rendezett be.
Ajándéknak való szobrocskái egyre jobbak lettek, de igazán a korongozás ment jól. Nem szégyellt elmenni ismert fazekasokhoz Korondra, hogy tőlük is tanuljon.
- Jó reggelt! – köszöntem rá a kerítésen keresztül
- Hogy vagy, Laci bátyám? - udvariaskodtam. - A kíváncsiság hozott felétek – folytattam.
- Kerülj beljebb! – hívott kedvesen – biztosan a műhelyemre vagy kíváncsi.
- Hallottam az új mesterségedről, arra vagyok kíváncsi.
- Nem mesterség ez, öcsém, csak szórakozás – szerénykedett - Az unokám kedvéért fogtam hozzá. De gyere, ide a fészerbe rendezkedtem be. Itt van elég helyem is, és senkit nem zavarok a pepecselésemmel, s engem se más.
Igazi fazekasműhely fogadott bent. Középen a korong, agyagtartó edények, a fal mellett a polcokon mindenféle agyagból készített tárgy. Egy része kiégetve, más része éppen száradt. Állat és ember figurák, vázák, kancsók, tálak.
- Tudod, öcsém, ez nem most kezdődött. Bennem volt gyerekkorom óta, csak nem volt rá alkalmam, hogy foglalkozzam ilyen haszontalanságokkal. Volt itt nálunk, az én gyerekkoromban, egy részeges tanító, akinek az agyag volt a mániája. Megtanított minket, gyerekeket a használatára. Mondhatom, nagyon lelkesen tanultuk az agyagmunkát, lelkesebben, mint a számtant.
- A korong használatára is ő tanított? – kérdezősködtem.
- Elhívott Korondról egy igazi fazekas mestert. A korongot is lehozatta szekéren. Egyik reggel, mikor beléptünk az osztályba ott állott a furcsa, sohasem látott szerszám. Körül álltuk, néztük, s észre sem vettük, amikor a tanító úr bejött egy idegen emberrel, csak amikor megszólalt. „Taszítsd meg csak, Jóska az alsó lapot”. A megszólított így is tett és a kerek deszkalapok forogni kezdtek. A felső kisebb, az alsó nagyobb volt. Az idegen ember oda lépett és egy puha agyag darabot feltett a felső korongra, az alsót meg a lábával jobban meghajtotta. És láss csodát: az agyag darabból a szemünk láttára kinőtt egy karcsú váza.
- Bámulatos lehetett.
- Az volt! Még most is hat rám annak az órának minden ámulata.
Eltelt közben egy jó év, mikor újra találkoztunk. Ekkor ő keresett meg.
- Belejöttem a fazekas mesterségbe, - kezdte – de nem vonz a népi kerámia. Nem az én stílusom. Azért jöttem hozzád, hogy adjál valamilyen könyvet, amiben régi, nagyon régi fazekasmesterekről olvashatok.
- Ókori dolgokra gondolsz?
- Igen, igen.
- Tudod-e, hogy a kerámia az athéni Keramaikosz-térről kapta nevét, az ottani fazekasok telepéről. De nem a görögök az elsők, mert már tízezer évvel ezelőtt is készítettek kiégetett agyagedényeket. No, tessék itt vannak a kért könyvek!
- Látogass meg, - szólott, miután átvette a könyveket – nézd meg mennyit fejlődött a műhelyem!
Hétvégén el is látogattam Laci bácsihoz, és meglepetéssel láttam, hogy valóban sokat változott, nem csak a műhely, hanem maga a gazda is. Fél méter magas amfora száradt a polcon.
- Ezt hogy égeted ki? – kotnyeleskedtem.
- Nem az a legnagyobb gondom – válaszolta.
- Hanem?
- Az anyag előkészítése. Szárítás, őrlés, szitálás, keverés – ez rendben van. Ez azonban nem elég. Az agyag, amit kibányászok itt a határban formáláskor a kézhez, és szerszámokhoz tapad, szárításkor és égetéskor görbül, vetemedik és gyakran el is reped, mert ez kövérebb agyag. Összehúzódik a szárítás és égetés alkalmával. Soványító anyagot kell hozzá keverni.
- Mi az?
- A legjobb a kvarc. Ezt is őrölni kell, és pontosan kell tudni, hogy mennyit kell az agyaghoz keverni. Kikísérleteztem arányt. Remélem ezzel az edénnyel nem lesz baj. A szín is részben az adalék anyagnak köszönhető. A vasoxid adja a vöröses színt.
- Sok sikert! – mondtam udvariasan.
- Azért kertem a könyveket, lássam, milyen formájú vázákat, edényeket készítettek az ókorban. És hogy díszítették. Most azt kell megtanulnom, hogyan alkalmazzam a díszítéseket.
Újabb hónapok teletek el a következő találkozásig. Valóban megtanulta a mesterséget. Csodálatos három amforát láttam a ház előtti fedett tornácon. Kiégetve barnásvörösre, feldíszítve mitológiai alakokkal, szalagdísszel, a minták feketére színezve. Csak ámultam, bámultam.
- Laci bátyám, el vagyok ájulva! Gyönyörű dolgot alkottál.
- Azért, tudod, hogy a kicsi Lacika, az unokám nélkül nem lett volna belőlem amatőr fazekas.
- Hogy, hogy?
- Neki akartam különleges mikulásajándékot készíteni.



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 0.9945 másodperc, 0.9525 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 73. Memória használat: 924,680b