BodóKert: Tartalom / Novellák / Bújócska
BodóKert
Ma 2019. december 9, hétfő,
Natália napja van.
Holnap Judit napja lesz.


Bújócska
- 2019 szeptember 20 péntek
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 2
Megtekintés: 48



Csak úgy csillogtak hófehér fogai barna bőrű arcában.


Magdalával a kollégiumi bentlakás folyosóján ismerkedtem meg, mikor összeütköztünk a mosdó ajtajánál. Én szokásomhoz híven rohantam, ő pedig éppen lépett ki – szokásához híven kissé hevesen. Nem sértődött meg, hogy fellöktem, hanem szélesen elmosolyodott. Csak úgy csillogtak hófehér fogai barna bőrű arcában.
Valamilyen bocsánatkérésfélét dadogtam és rohantam tovább. Éppen a professzor előtt értem be az előadó terembe. Szégyelltem volna, ha utána érkezem. Bár az igazat megvallva ez nem ritkán meg is történt. Mindig röstelkedtem, de annyi teendőm van folyton, hogy mindenhová az utolsó percben érkezem.
Másodszor ez egyetemi büfében találkoztunk. Megismert és rám köszönt, felvillantva ragyogó, kissé gúnyos mosolyát. Egy sarokasztalkánál ült a kolleganőivel és vidáman majszolták a vajas zsömléjüket, közben a szemük sarkából felém tekintgettek halkan vihorászva egymás között.
Nem sokat törődtem velük, hanem csak odabólintva, a pulthoz vonultam megvásárolni a reggelire valómat: egy pohár tejet és egy sonkás szendvicset. Ennél többet nem engedhettem meg magamnak. A külföldi diákoknak kijáró tandíj, a drága könyvek és a kollégiumi fizetni valók jól megnyirbálták a pénztárcámat.
Nem panaszként említettem az anyagiakat, mert vidám életet éltünk, annak ellenére, hogy a belföldi társaink elzárkóztak a barátkozás elől.
Reggelenként, ha lejöttem a büfébe, ez a jelenet többször is megismétlődött: Magdala rám mosolyog, bólint, én visszaköszönök, a lányok vihognak, megveszem a reggelimet, és a pult sarkánál állva elfogyasztom.
Azután, az egyik reggel intett, hogy menjek közelebb. Óvatosan közeledtem, de hadonászott, hogy igyekezzek.
- Gyere már! Mutassalak be a kolleganőimnek.
- De előbb nekem mutatkozz be – tette még hozzá.
- Dimitrij! – nyújtottam kezet neki, és a többiek felé is biccentettem – Dimi, a barátaimnak.
- Magdala – mondta a lány -. Engem sodortál el a múltkor a folyosón. Ez a szokásod?
Nem sértődtem meg a csúfondáros szavai miatt, olyan elbűvölő mosollyal kísérte azokat.
A többi lány is megmondta a nevét, de mivel kórusban mondták, egyiket sem, jegyeztem meg. Mind külföldi diákok voltak, mint jómagam is. Voltak közöttünk mongolok, hinduk, koreaiak, ukránok, románok, bolgárok...
- Ezen kacarásztok mindig, ha engem megláttok? – kérdeztem vigyorogva.
Kuncogás volt a válasz.
Leültem az asztalukhoz, és hosszas beszélgetésbe kezdtünk volna, de kellett igyekeznünk az előadásokra. Megbeszéltük, hogy ebédszünetben „ugyan itt...”
Az én előadásaim nagyon elhúzódtak és még a rektori hivatalban is akadt dolgom, úgyhogy jó későn érkeztem a megbeszélt találkozóra. A lányok ott voltak és javában csevegtek, mikor leültem melléjük. Nem vették rossznéven a késésemet, sőt azt hiszem fel sem tűnt nekik.
Furcsa volt tapasztalni, hogy itt, most csak megtűrt személyek vagyunk. Valami olyasmi, mint egy szükséges rossz. Mert ugye pénzt hozunk az egyetemnek, és igyekszünk alkalmazkodni a rendhez, a helyi sokszor érthetetlen és idegen rendhez. Otthon mi voltunk a többség. Mi diktáltuk a feltételeket, alakítottuk ki saját értékrendünket.
Jó adag előítéletet és intoleranciát hoztam én is magammal otthonról.
Mi lenéztük a szomszédjainkat, még ha nem is beszéltünk róla. Ha más vallású volt azért, ha más nyelvet beszélt azért, ha másképp étkezett azért, ha másféle ruhát hordott azért, ha más volt a bőre színe azért…
Most pedig itt ülök teljes egyetértésben a tőlem annyira különböző emberek között. És jól érzem magam közöttük. Közösséget érzek velük...
Egyre gyakrabban találkoztunk vagy előadások előtt, vagy ebédszünetben, vagy vacsora után a menzán.
Valahányszor találkoztunk Magdala arcán mindig megjelent az a csúfondáros mosoly, mellyel első találkozásunkkor fogadott. Eleinte kissé bosszantott, de végül megszoktam és már nem zavart. Különösen miután kezdtünk együtt járni.
Szépen alakuló kapcsolat lett belőle. A bőrszínéről is megfelejtkeztem együttléteink alatt.
Mégsem tartott sokáig az idill.
Nem is a külsőségek, és nem is az ellentétek, hanem éppen ami közös volt bennünk, az tette lehetetlenné a hosszan tartó együttlétet. Az érzékenység, a birtoklási vágy, a mindig mindent akarás!

Végül szétváltunk.
Fájdalmas volt...

Az utóbbi időben többet veszekedtünk, meg vitatkoztunk, mint amit ki lehetett bírni. Pedig, ha nem voltunk együtt, borzasztóan hiányoztunk egymásnak. Leveleket írtunk, üzengettünk. És ha újra találkoztunk, két perc múlva már sértegettük egymást.
Ez így nem mehetett tovább...
Végül is ő oldotta meg a helyzetet, mert összebarátkozott a csoportból egy másik fiúval.
Ezek után már látni sem akartam.

Egyik hétvégén baráti beszélgetésre gyűltünk össze Micike lakásán. Terítéken persze az én „válásom” témája volt. És ahogy a közmondás tartja: „Farkast emlegetnek, s a kert alatt jár”, az ablakon kinézve, megláttam Magdala alakját, ahogy közeledett.
- Gyorsan bújtassatok el, nem akarok vele találkozni.
A fogas mögé álltam be, a kabátok eltakartak. Magdala, vidáman, mosolyogva lépett be:
- Itt van Dimi? Itt kell, legyen! Ide jött...
Senki nem válaszolt. Nem tudták mit mondjanak.
- Hova dugtátok? Hova dugtátok? – és keresgélni kezdett a szobában.
Benézett a sarkokba, a szekrénybe, még a konyhába és kamarába is. Közben nagyokat kacagott, gondolta ez egy jó vicc. Bújócska.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam a rejtekhelyemen. Ő azt hiszi, ez csak egy játék, valami jópofa dolog, én pedig valóban elrejtőzöm előle, hogy ne találkozzunk.
Kiléptem a szoba közepére.
A zajra odanézett és mikor meglátta a tekintetemet, lehervadt arcáról a mosoly, megfordult és elszaladt.
Ott álltam megkövülten és elöntött a veszteség érzése. Megértettem, hogy most már valóban végképp vége köztünk mindennek.


Hozzászólás
Bújócska Isti szept 23 : 18:15 Válasz erre
Hozzászólás: 1612

Regisztrált: júl 17 : 07:58
A diákéveket megszépítő emlékek..


Bújócska bigeszab szept 23 : 19:36 Válasz erre
Hozzászólás: 1486

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Szép volt, rég volt!

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 2
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 1.3852 másodperc, 1.3354 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 76. Memória használat: 956,368b