BodóKert: Tartalom / Próza / Baján emlékezik
BodóKert
Ma 2019. november 14, csütörtök,
Aliz napja van.
Holnap Albert, Lipót napja lesz.


Baján emlékezik
- 2019 október 14 hétfő
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza
Hozzászólás: 1
Megtekintés: 16



- Már annyi földet bejártunk, két holdtölte is eltelt, amióta vándorlunk, s még mind megyünk! Te meg hallgatsz. A napok némán lépnek egymás nyomába, híreket sem hallunk. Mi lehet az otthon maradottakkal? Mi lehet otthon?
- Most az a dolgunk, hogy tovább haladjunk. Menjünk a számunkra kijelölt úton. Mindig tovább. Mindig előre! Ami hátra maradt, az már nincs. Az otthonunk sem! Felejtsd el!
- Nem tehetem, nekem a szülőföldem!



- Már annyi földet bejártunk, két holdtölte is eltelt, amióta vándorlunk, s még mind megyünk! Te meg hallgatsz. A napok némán lépnek egymás nyomába, híreket sem hallunk. Mi lehet az otthon maradottakkal? Mi lehet otthon?
- Most az a dolgunk, hogy tovább haladjunk. Menjünk a számunkra kijelölt úton. Mindig tovább. Mindig előre! Ami hátra maradt, az már nincs. Az otthonunk sem! Felejtsd el!
- Nem tehetem, nekem a szülőföldem!


I
Baján, Tihamér és Miklós bán előre lovagoltak. Csak az előőrsök haladtak előttük és a fürkészek.
- Most elmondhatod, mi történt, és miért menekülünk? – fordult Tihamér herceg az anyja felé.
Baján elkomolyodva hallgatott egy ideig, csak nézett maga elé szótlanul. A többiek is előre szegzett tekintettel csöndben lovagoltak. Csak a paták dobbanása hallatszott a keményre tapodott talajon.
- Nagyon nagy baj esett! – szólalt meg végül. - Megölték a királyt! Apádat!
A herceg nem szólt semmit, az iramot sem csökkentette. Várta a folytatást fegyelmezetten, ami egy meglett embernek is dicséretére válnék, nem hogy egy tíz esztendős legénykének.
- Rég acsarkodnak rá kint is bent is. A német, a pápa, Velence. Mind el akarják pusztítani az országot, és találnak elég csatlóst az urak, a hatalmasságok körében. Félnek ettől az országtól, ettől a néptől. Nem csak tőlünk, a magyaroktól is. Hiába, hogy felvették a kereszténységet, mások, mint a többi körülöttük élő népek. Ezért félnek.
- Annyira, hogy megölték?
- Lászlót gyermekként koronázták királlyá. Annyi idős volt, mint te most. Helyette az anyja uralkodott, meg a bárók, a hatalmaskodó főurak. Tova tizenötévesen kapta meg a teljes királyi hatalmat. Megkísérelte helyre állitani a rendet, visszaszerezni a királyi birtokokat, az elorzott tartományokat, rendezni a viszonyokat. Nagy akarat feszült benne, hogy ezt végig vigye, s újra erős, gazdag ország legyen a Magyarország, Árpád öröksége. Lassan-lassan javult a helyzet, sikeres háborút folytatott a csehek ellen, megzabolázta a belföldi lázadókat, akikkel lehetett kiegyezett. És akkor megjelent az országrontó pápai követ. Mindent elrontott, mindent tönkretett, amit eddig sikerült megmenteni. A király hiába tett eleget minden követelésnek, Fülöp püspök nem volt megelégedve, elővette a kun ügyet és az erkölcstelen élet ostorozását. Azt elnézte, hogy a főpapok mind ágyasokat tartanak, hogy részegeskednek, harácsolnak, hatalmaskodnak, gyilkolnak. Lászlónak pedig felrótta ugyanezeket a bűnöket, közben hazugságokat terjesztett róla, s ebben első segítsége a pápa által kinevezett érsek volt és az irigy főurak. Legjobban az fájt nekik, hogy engem magához vett.
A sebes vizű folyó mentén húzódó széles csapáson könnyen haladtak a lovasok, s a szekerek is. A csapást sok ezer állat lába verte keményre, ahogy ott hajtották őket télen föl a havasba, nyáron le a völgybe, a síkságra. Komor hegyek árnyéka zárta le a látóhatárt, amerre haladtak.

II
- Apámról beszélj, az emberről!
„Olyan vagy, mint a felkelő hold a fák felett, melynek selymes, ezüstfénye beragyogja a tájat – Édua! ”
- mondta nekem, mikor meglátott.
Gyűrűt küldött, úgy kért ki a kántól, apámtól. De én már évek óta kun földön éltem apám akaratából, aki politikai céljaiból nyugati herceg arájának szánt. Egyik leányát egy orosz fejedelemhez adta férjhez. Most nyugatfelé kacsintgatott. A magyarok gyermek királyát szemelte ki nekem. Hallottam róla a fogolyraboktól, akiket a portyákon ejtettek a kunok. Tőle is jöttek „érdeklődők” – kereskedők, papok, vándorok, komédiások. Közöttük még képíró mester is akadt. Nem mondták, de tudom, engem figyeltek, s otthon jelentették uruknak. Hogy mit jelentettek, nem tudható, de rövidesen a király képében kérők jelentek meg. A kánhoz, küldték őket, ő dönthetett csak sorsom felől.
„Királynőmmé teszem!” – üzente apámnak. Vittek, mentem, félúton elémbe jött. A puszta királynője lettem. A kőháziaknak maradt Erzsébet.
- Apámat mondd!
- Fiam, te is jól emlékszel rá! Láttalak sokszor, amint mutattad neki, miket tanultál az elmúlt időben. Lovagoltál előtte, mutattad az erődet, ügyességedet a viadal-játékokban. Büszke volt rád. Uralkodónak akart nevelni, a sámánok országot jósoltak neked.
- A te szavaidat akarom hallani!
- Egyenes ember volt és büszke. Igazi nagyúr, aki megbecsülte a bátorságot. Híveit megjutalmazta, különösen azokat, akik bátran harcoltak a betörő mongolok ellen. A legkülönb ember volt messze földön. Hozzánk, s hozzám menekült, mikor megbántották. Megszégyenítettek, kiátkozták, mert féltették a saját hatalmukat. A pápát is ellene hangolták a sok hazugsággal, amit ráhordtak. És most halott…

III
Már napok óta vándoroltak az erdővel borított hegyek között. Emberrel is alig találkoztak, legfeljebb fadöntőkkel, vagy gyűjtögetőkkel. Maguk is rászorultak a gyűjtögetésre, ha élni, enni akartak. Igaz, az erdő eltartotta őket – lehetett halászni-vadászni, hamar akadt őz, vadmalac, vagy a zsombékon vízimadár, a folyókban pedig hal bőviben.
Baján, asszony létére is úgy tűrte a fáradtságot, mint akármelyik harcedzett férfi, de a mellette lovagló Tok-temür is derekasan helyt állt, pedig még csak 11 tavaszt ért meg.
- Apámról beszélj még!
- Mikor a sámánok úgy döntöttek, hogy alkalmas vagyok az asszonyi életre, elküldtek a magyarok országába, hogy a király felesége legyek, ahogy azt már kiskoromban elhatározták. Díszes kísérettel érkeztem a Tiszaparti szállásra. Ott már állt egy nagy jurta virágokkal díszítve, tetejére tűzve a négyszögletes zászló, mely a kán házához való tartozásomat jelezte.
Megálltam a tisztás szélén, velem szembe a tér másik végén megjelent a magyarok királya kísérőivel körülvéve. Díszes kísérete megfelelt a király gazdagságának. De az én kíséretem sem maradt el tőle semmiben. Mongol és kun nemesekből állott, mindegyik nemzettségének jelképeivel. Nem hiányzott a főpap sem, ami azt jelentette, hogy keresztények vagyunk mind. Tudtuk, hogy az ország területére nem léphetünk, ha nem vagyunk megkeresztelve.
A király ott hagyva kisérőit elindult felém gyönyörű hollófekete lován. Másfajta ló volt ez, mint a mi zömök pusztai lovaink - vékonylábú, nemes fejű, büszke tartású, mint a lovasa. Én is megindultam, s a tér közepén találkoztunk. Vállas alakja, hollószín haja, villogó tekintete elbűvölt. Mellén csillogott az arany napkorong jelezve, hogy első a kunok kötött.
Egymás szemébe nézve köröztünk egymás körül, közben szóltak a dobok, s mi csak keringünk, keringtünk. A dobok egyre hangosabban, egyre gyorsabban szóltak. Mi is egyre gyorsabban köröztünk egymás körül.
Egyszerre félbeszakadt a dobolás. Csend lett, a lovak is megálltak, s mi tovább is egymás szemébe mélyedtünk. Sokáig tartott a csend. A szívem úgy dobogott, majd kiugrott a helyéről. Szinte már elviselhetetlen lett a csend, mikor megszólalt egy halk citerahang, és hozzánk lépett egy fiatal sámán, megfogta a lovaink kantárját, és a nagy jurta elé vezetett. Ott megállottunk, a pap megáldott, majd a sámán folytatta a ceremóniát.
A Végtelen Kék Éghez fordult, a Földhöz, a Szélhez, a Vízhez, hogy segítsék életünket, egyesülésünket.
Akkor megfogta László a kezemet és egyetlen szó nélkül bevitt a sátorba. Újra megszólaltak a dobok és a citera. A fiatalok, de még egyes felnőttek is énekelni, táncolni kezdtek a téren a jurta előtt. Kacagás, ének, kiabálás töltötte be tisztást, de mi nem hallottunk semmit belőle. Süketté tett a szerelem a külvilág iránt.
Egy év múlva megszülettél te!


Hozzászólás
Baján emlékezik bigeszab okt 14 : 20:10 Válasz erre
Hozzászólás: 1485

Regisztrált: júl 25 : 09:13
A mellékelt kép: IV. László (Kun dictus) arcmása a Kiskun kapitányság jegyzőkönyvében

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!

Isti
júl 09 : 18:41
S MI köszönjük meg Évike áldásos munkáját,ami minket is
érdemben segített! eme igen hosszú időn át!

Kulcsar Eva
júl 06 : 14:54
Köszönöm szépen.

timetour
júl 04 : 17:28
a te érdemed is, Éva!

Kulcsar Eva
jún 10 : 11:44
Kilenc éves a BodóKert!
Minden kitartó Tagunknak szívbéli köszönet!

Isti
máj 05 : 11:37
Nagy szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat s reményeim szerint a dédiket is.-))) a kert nevében !

Kulcsar Eva
ápr 30 : 07:09
Köszönjük az üdvözletet,
értékeljük a jöttödet.

Isti
ápr 21 : 19:34
Örülök hogy jelentkeztél kedves Tyme!

timetour
ápr 18 : 21:57
üdvözlettel a Kertlakóknak!

Isti
ápr 01 : 12:55
Áldott ünnepeket a kert lakóinak és a kedves olvasóknak!

nagyapó
jan 24 : 20:12
A vadászrészhez: Legyetek szívesek, hogy az elbénáskodott első feltöltést töröljétek. Nem tudom, hogyan sikerült rosszul feltennem... Ebben amúgy nagyon ügyes vagyok...

Kulcsar Eva
dec 31 : 18:11

B Ú É K !!!

Isti
dec 31 : 11:11
Köszönjük a kedvességedet drága Évike! NEKED, a kertlakóknak s a kedves olvasóknak békés új évet!:)

Kulcsar Eva
dec 27 : 05:06
Jöjjön hát az Ó-év vége,
legyen köztünk öröm, s béke!

Isti
dec 22 : 18:53
Áldott Karácsonyt, békés új évet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak sok szeretettel Isti


Oldal létrehozási idő: 1.2986 másodperc, 1.1918 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 74. Memória használat: 980,448b