BodóKert: Tartalom / Novellák / Akós hordó két lábon jár (a „mi mennyi” folytatása)
BodóKert
Ma 2020. december 1, kedd,
Elza napja van.
Holnap Melinda napja lesz.


Akós hordó két lábon jár (a „mi mennyi” folytatása)
- 2020 november 12 csütörtök
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 2
Megtekintés: 11



Sanyi hat hónapot töltött a kórházban és mikor haza engedték gerinc fűzőt, korszettet kapott, amit még hosszasan kényszerült viselni, de már jöhetett-mehetett, kimozdulhatott a házból. Amint annyira megszokta a mozgást-járkálást és el tudott menni a szomszéd utcáig, a templomba, édesapja kivitte a nagyszülők hegyalji tanyájára. Eleinte alig mert a tanya környékén, a domboldalakon járkálni, egy hét elteltével azonban megjött a bátorsága és messzebbre is elcsatangolt. Egy újabb hét múlva pedig nagyapja kíséretében a szomszéd tanyáig merészkedett. A séta kellemes volt, de a szomszéd csalódást okozott a gyereknek, mert csak két idős ember lakta a tanyát – Jani bácsi és Mariska néni.
- Hozzánk nem jönnek fiatalok – panaszolta a szomszéd néni. – Te, szomszéd szerencsés vagy, hogy hol a fiad, hol az unokád látogat meg. Most meg ez a kis legény itt időzik nálad hétszámra.
- Akkor nincs itt egy gyerek sem?
- Erről beszélek.
- A közelben sem sehol?
- A juhásznak vannak gyermekei, de ő a hegyen túl ütötte fel a tanyáját, s csak hébe-hóba küldi le valamelyik kisbojtárt a sajttal. Két hete volt itt, még van a gomolyából. Kérsz?
- Igen!
Ízlett a friss sajt a gyereknek, a szomszéd néni nem fukarkodott és egy vastag szeletet levágott, hogy vigyék haza.
Visszaérve Sanyika lelkesen magyarázta látogatást, ami csalódással kezdődött, de vidámsággal ért végett. Nyár végén ment csak haza a városba és a szülei nagy örömére felszedett néhány kilót. Ki kellett engedni a fűzőt. Az orvos azt mondta, hogy ha ilyen tempóban „gyarapodik” a gyerek új korszettre lesz szüksége.
- Ha még egy-két kilót hízol és nősz két centit, csináltatni kell másikat – mondta a doktor bácsi. – Jót tett neked az a tanyasi élet. Máskor is engedjenek el oda a szüleid.
A doktorbácsinak mégsem lett igaza a főző cserét illetően, mert a soron következő vizsgálat a vártnál jobb eredményt hozott és Sanyika megszabadult a kellemetlen korszett viselésétől. Így is viselte jó félévig.
A szeptember végre neki is elhozta az iskolát. Nagy esemény volt a gyerek számára. Édesanyja kezét fogva érkezett az iskolához. Az udvaron már rengeteg gyerek nyüzsgött. A tanítók abban igyekeztek, hogy osztályonként gyűjtsék őket egybe és rendezzék sorba az izgő-mozgó apróságokat. Nem ment ez azonban könnyen.
- Rózsika, te már másodikos vagy, menj a másodikosokhoz! – kiáltott rá Matild tanitó néni, aki most az elsősöket kapta, vezesse be őket a szükséges ismeretek világába.
- Igen, de Tibike, az öcsikém…
- Bízd őt rám nyugodtan, nem lesz semmi bántódása.
Egy piros hajszalagos kislány odafutott és megfogta a kisfiú kezét.
- Ne félj, Tibike! Majd én vigyázok rád!
Hamarosan kinyitották az iskola kapuját és ügyesen besorjáztak a kis nebulók. Elsőnek az elsősök és így sorban a többiek is.
Az iskolában Sanyika a többi gyerekkel egyetemben sok új ismeret birtokába jutott. Megtudta például, hogy „hazánk Románia, alkotmányos királyság”, megtanulták a Trăiască Regele című himnuszt, és természetesen, hogy minden alkalommal, mikor belép a tanítónéni az osztályba fel kell állni és úgy köszönteni. Hogy aztán a karácsonyi szünet után már más himnusz járta, meg sem lepte a gyerekeket, annyi változás szakadt az országra. Elűzték a királyt és kikiáltották a köztársaságot.
Lévén egy évvel nagyobb, mint a többiek, eleinte hangadóként tekintettek rá, de visszahúzódó természete miatt nem fogadta el ezt a szerepet. Inkább a tanulás érdekelte és haladt is derekasan. Minden érdekelte, de természetesen a számtanban tűnt ki különösképpen. A tanítója és a társai nem győztek álmélkodni a teljesítményén, gyors válaszain, amit nagyot kacagva adott az alapműveletek feladataira! Sokszor a tárasai azzal szórakoztak, hogy feladatokat adtak fel neki és várták a választ. Ameddig ők leírva a példát buzgólkodtak, addigra ő fejben egyből meg is oldotta.
Édesanyja mind etette volna.
- Egyél, drágám, hogy erősödjél.
Sanyi nem kérette magát, s evett jó étvággyal, sőt mohón – szaftos húsokat, laskát, kenyeret. Az eredmény az lett, hogy év végére meghízott rendesen. Most azért csúfolták a gyerekek mert kövér, azelőtt mert sovány, ügyetlen. Mindig akad valami, amit lehet csúfolni, de ott volt Gyárfás, aki a védelmére kelt és az osztálytársai sem hagyták, hogy a többi gyerek bántsa. Ez azért volt, mert mindig segített nekik a feladatokat megoldani. Osztálytársaiból egész hadsereg verbuválódott, hogy megvédjék Sanyikát. Nem szeretett szaladgálni, hancúrozni, mint a többiek, inkább meghúzódott egy sarkba, vagy a kerítés mellé. Ilyenkor két, három társa ott lebzselt a közelben, nehogy bántsák. A csúfolódók csak messzebbről skandálták a kis rigmust:
Akós hordó két lábon jár – mit kóstál?
Közelebb nem jöttek, ameddig ott látták a „testőröket”.
Érdekesek ezek a gyerek csoportok, osztályok. Olyanok akár egy farkas falka - a gyengét eltiporják, ha nincs védelmezője, de idegennek nem engedik, hogy bántson bár egyet is a csoportból, beleértve azt is, akit különben ők vegzálnak.
Sanyi elemi iskolai évei azzal teltek, hogy a tanító folyton dicsérte a szülőknek, hogy milyen tehetséges gyerek és fogadjanak mellé külön matematikus tanárt, mert nagy tudós lesz belőle. A negyedik osztály után pedig, adják speciális iskolába, ahol külön foglalkoznak a kis zsenikkel. Sanyika apja azonban hallani sem akart arról, hogy kivegye a gyereket a kortársai társaságából.
- A gyerek maradjon gyerek! – mondta dühösen Szekeres Péter. – Nem kis zseni, nem mutogatni való majom! Ha akar matematikával szórakozni, itt vagyok neki én, meg a könyvek.
- Nem szórakozásról beszélek! – fortyant fel a tanító. – Tudományról!
- Kérdezzük meg a gyereket, lám, ő mit mond.
Odahívták, s a tanító kérdezte, akar-e a fővárosba menni egy speciális iskolába?
- Ha Gyárfás is velem jön – válaszolta gondolkodás nélkül.
- Látja, a fiam sem akarja!
Sanyika maradt a helyi iskolában. És haladt szépen osztályról osztályra. Mindenből kitűnő volt, nemcsak matematikából. Eleinte a testneveléssel adódott gond nehézkes mozgása, ügyetlenkedései miatt, de aztán a tornatanár úgy gondolta, hogy a sakk is sport és mivel abból nagyon jól teljesített, megadta a kitűnőt.
Mit, hogy jól teljesített? Egyetlen év alatt iskolabajnok lett.
Hogy behozza a lemaradást, amit betegsége okozott, a hatodik után egy évet ugrott, azaz egy különbözeti vizsga letétele után nem a hetedik, hanem a nyolcadik osztályba lépett. Az érettségit Gyárfással egyszerre tette le.
Közben minden nyarat a hegyen töltött, a nagyszülei tanyáján.
Egyik nyáron még Gyárfást is kivitték a hegyre. Ott töltötte a vakáció néhány napját. Tetszett a látvány, a közeli hegyek, völgyek. A friss hegyi levegő neki is meghozta az étvágyát, igaz, sohasem volt vele baja, de hogy Sanyi milyen lelkesen vette magát az ételekre, elképeztette Gyárfást. A Sanyi gyerek vacsorára képes volt bekebelezni egy egész rántott csirkét két nagy karéj házikenyérrel. Másnap megbeszélték, hogy felmennek a hegyre. Igaz eleinte Sanyi szabódott, de Gyárfás rábeszélte és a fiú félretéve félénkségét nagyokat szuszogva, botladozva, de hősiesen követte barátját.
- Gyere, gyere, ne kényeskedj! – biztatta Gyárfás a lemaradozót.
- Könnyű neked, a tornabajnoknak!
Így évődve haladtak mind fentebb és fentebb, s észre sem vették, hogy felértek a gerincre.
- Hú, hogy elfáradtam! – rogyott le egy lapos kőre Sanyi.
- Hű, micsoda kilátás! – áradozott Gyárfás. – Barátom, azt mondom neked, hogy ha el is fáradtál, mégis felértél. Ez győzelem. Légy büszke magadra!
Sanyi valóban büszkeséget érzett és büszkén nézett szét a hegyről a környező világra, mintha bírtokba akarná venni. Mintha most látná először a tájat, a fákat, a völgyet, a hegyeket – a Földet.



Hozzászólás
Akós hordó két lábon jár (a „mi mennyi” folytatása) Kulcsar Eva nov 21 : 14:59 Válasz erre
Hozzászólás: 3762


Ebben a zeg-zugos, lelki labirintusban, ahová a jó szándékú
otthon maradási ajánlás vezet minket, nagyon jól esik összeülni egy-egy ilyen kedves történettel.
Köszönjük szépen a novella kedves hangulatát, és lendületét.


Kulcsár Éva



Akós hordó két lábon jár (a „mi mennyi” folytatása) bigeszab nov 22 : 10:49 Válasz erre
Hozzászólás: 1545

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm a kedves szavaidat!
Szabolcs

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 2
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti

Isti
dec 28 : 08:20
Boldog névnapot kedves János !

Isti
dec 22 : 15:16
Kedves Nagyapó!
Köszönjük a figyelmességedet! Neked, a kertlakóknak és minden kedves olvasónknak Áldott karácsonyt kívánok Isti

nagyapó
dec 20 : 19:29
Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok minden "kertbarátnak"!

Kulcsar Eva
júl 11 : 07:09

Akkor hát hajrá! Előre a további szépségek alkotása felé!
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kívánok!


Oldal létrehozási idő: 3.4773 másodperc, 3.3394 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 76. Memória használat: 980,416b