BodóKert: Tartalom / Novellák / Az adósság
BodóKert
Ma 2021. február 26, péntek,
Edina napja van.
Holnap Ákos, Bátor napja lesz.


Az adósság
Mert ezekben a napokban különös időszerűségű.
- 2021 január 30 szombat
szerző: nagyapó Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 1
Megtekintés: 15

- Ha még egyszer meghallom, összecsomagolsz, és többet nem akarlak itt látni! Ennek a gyereknek az anyjával szörnyűség történt, akarata ellenére fogant borzalmas körülményeket követően. Béla betegen született. Nem csúfolni kell, hanem szeretni, mert kegyetlenül bánt vele az élet, még születése előtt. - korholta unokáját, és engem: olyan emelt hangon, amit se azelőtt, se később soha nem hallottam az öregúrtól.
- Most pedig bocsánatot kértek tőle! - parancsolt ránk.

Az adósság



Szorongató érzés.

Az állomás nagyjából olyan, mint akkor volt. A vonat nem pöfékelt fekete füstöt, és amikor sziszegve becsukódtak a kocsik ajtói, nem csattogtak a kerekek. Csendben szinte surranva hagyott magamra a szerelvény.
Egy másik vonatra gondoltam, és beleborzongtam...


Minden megváltozott.

A pálya menti járdán egyedül álltam.
Akkor, régen alaposan körül kellett nézni, ha bármerre indultunk tovább, mert akár a tó felé a strandra, vagy fürdés, ladikázás, horgászás (én többnyire a csaknem eredménytelen pecázás…) után az üdülők felé mentünk valamelyik vágányon kellett átkelni.
Akkor régen többnyire hárman voltunk.
Gábor volt a kiskamasz csapat vezér egyénisége.
Nagyapjának kis családi háza volt a nyaraló telepen. A nagypapa állandó lakos volt itt. Valamikor a háború előtt sok mai házhely a család tulajdona volt. A lakásául is szolgáló telek szomszédságában két emeletes épületet húzatott fel, és szállodát létesített benne.

Másik társunk a falu számkivetettje volt. A helybeli suhancok csúfolódásának örökös tárgya.
- Zabigyerek! Ruszki fattyú! - gúnyolták, még a felnőttek közül is sokan.
Gábor nagyapja hírét vette, hogy mi is csatlakoztunk a gúnyolódó dalkörhöz. A bácsi tekintélyes ember volt itt, és mindig , minden a fülébe jutott.. Unokáját csattanós nyaklevesben részesítette, nekem kilátásba helyezte, hogy hozzájuk többé nem tehetem be a lábamat. Sorba állított mindhármunkat. Bélát átölelte, és maga mellé vonta.
- Ha még egyszer meghallom, összecsomagolsz, és többet nem akarlak itt látni! Ennek a gyereknek az anyjával szörnyűség történt, akarata ellenére fogant borzalmas körülményeket követően. Béla betegen született. Nem csúfolni kell, hanem szeretni, mert kegyetlenül bánt vele az élet, még születése előtt. - korholta unokáját, és engem: olyan emelt hangon, amit se azelőtt, se később soha nem hallottam az öregúrtól.
- Most pedig bocsánatot kértek tőle! - parancsolt ránk.

Engedelmeskedtünk. Soha többé nem gúnyoltuk, sőt, a kínzói közül többeket megvertünk…
Rég volt.
Most egyedül álltam az állomáson. Nem kellett átmennem a síneken. Aluljárón keresztül jutottam ki a kikövezett gyalogútra.

Eltűnt a halvány füstöt pipáló gyárkémény, és a téglagyár épülete is az országút mellől. Az a kémény segítette a tájékozódást, hol kell átmenni az úton, hogy a kis bérelt faházhoz érjek. Hirtelenjében nem tudtam merre van a „tovább”.

Találomra indultam tovább, de megtaláltam az utat, ahogyan több-kevesebb tévelygést követően, az életben máskor, egyéb ügyeim során mindig történt.

A régi ház.

Ribényi Gábor bácsi hajdani szállodájának tömbje vezetett nyomra.
A nagy ház mellett apró kis háznak tűnt a nagyszülői otthon.
Még működött a húzógombos csengő.

Kitárult az ajtó, és apró, töpörödött öregasszony lépett a téglával kövezett utacskára.

- Az uramat – Ribényi Gábort - keresi? Több mint húsz éve meghalt. Pár éve már a fiunk szintén Gábor, is a temetőben van.
- Az unokámat keresi talán? Gábort? Ő az ország másik felén él. Nagyon ritkán jön el.
- Segíthetek? - kérdezte

Elmondtam ki vagyok.
Halványan emlékezett rám. Beengedett, előttem tipegett. Csak a megroggyant kerti lugasig követtem.
- Jó lesz itt Aranka néni! - emlékeztem vissza a nevére.
- Még a nevem is tudja? - először mosolyogta el magát, mióta ide érkeztem.
- Késő ősz van már, megfázhatunk mindketten. Ha ragaszkodik hozzá akkor felveszek valamit, és visszajövök, várjon meg. - botolt tovább.

Nagy, rojtos kendőbe burkolózva került elő. Kérés nélkül, gőzölgő teával, apró süteménnyel teli tálcát hozott.

Mint aki tudja mi szél hozott, kérdést se várva beszélni kezdett.

Másik két unokámat sűrűbben látom.
Mari a harmadik házasságában él. Még mindig szép, mint amikor a maga első szerelme volt. - mosolygott sokat sejtetően.

- Tudott róla? - hökkentem meg
- Ki nem tudta? - futott át egy halvány mosoly az arcán
- Én azt hittem…
- Mind azt hisszük, hogy vannak titkaink. - legyintett

Ami igaz, az igaz! - gondolkodtam. Az a kacér kamaszlány tartotta nekem az első leckét abból, hogy a csalódás, amit egy lány okoz tartósabb, mint az öröm, amit egy másik nyújt… A veranda mellett hervadozott az őszben a rózsatő, amelyről egyszer kaptam egy szál virágot. A melyiknek a tüskéje pár nap múlva – jelképesen - olyan fájó sebet ütött rajtam...


- Péter, az öccse, legkisebb unokám a legsimább életű mind közül. - folytatta gyorsan a néne.
- Művész ember pedig. Szobrász lett. Művei állnak több felé, kis plasztikái, érmei több díjat nyertek, és még fognak ezután.- nézett a jövőbe az öregasszony.
- Róluk – művész félékről - az a vélemény járja, hogy csapodár, züllött életet élnek. Rá ez nem jellemző. Templomi szobra még Rómába is eljutott.

- Kire lehet még kíváncsi? - tért vissza a jelenbe.
- Vincze bácsi, és a felesége? - kérdeztem.
- Róluk is lekésett. - felelte
- Valami távoli rokon örökölte a házukat. Még meg se melegedett az örökségben, el is adta. Úgy át alakította az új tulajdonos, hogy a maradék épület nem mond magának semmit, és Ön se a kacsalábon forgó új épületnek.

Ezt sajnáltam. Vincze bácsiék kertjének végében volt régi szerszámos pajta. Valamikor régen egy tizenhárom éves kisfiú – aki voltam – a szelemen fölé kötözött egy kicsiny keménypapír dobozt. A dobozban egy lepréselt rózsaszál lapult selyempapírba csomagolva. Sokszor megfeledkeztem róla, most szívesen megkerestem volna.

Béla.

- Béláról mit tud, Aranka néni?- kérdeztem.
- Édesanyja még ott él a régi házban. Ha találkozik véle, a fiúról ne kérdezzen!- rázta fejét határozottan.

A tea közben meghűlt annyira, hogy már kortyoltunk belőle jóízűen.
Késő ősz volt, de a Nap még nem vett tudomást a naptár állásáról. Langyos meleg simogatta arcomat.
- Tudja, hogy a születését anyja nem kívánta. Nem hideg szívűségből.
- A párom mikor megrótta magukat a fiúval szembeni kegyetlen viselkedésük miatt, nem mondhatott el mindent. Még gyerekek voltak…
- A háború idején foghatós, szemrevaló fiatalasszony volt Terus, a szomszédunk asszony lánya. Férje katona volt. A falut ostromolta az orosz, el is foglalta. Az asszonyok, lányok közül aki tudott bújt, szökött előlük. Okkal! A disznóóljuknak volt egy hátsó rekesze. Az öregek oda rejtették a lányukat a martalócok elől.
Jószág már nem volt az ólban, azt más banda elvitte...
Részeg, kegyetlen csürhe tört rájuk. A menyecske megúszhatta volna, de egy semmire való falubeli ember, hogy hajadon lányát mentse, nyomára vezette őket.
Onnan a rejtekből rángatták ki a szerencsétlen párát. Védekezett ő is, meg apja - anyja is de legyűrték őket.
Tízen becstelenítették meg szegényt.
- Nem részletezem a borzalmakat. Még két-három nap múlva is vissza jöttek kínozni szegényt.
- Úgy maradt. Tett ő mindent! Ugrott le a padlásról, ivott mindenféle ajánlott löttyöket, megfürdött a község hírhedt angyalcsinálója által kotyvasztott pocsétában, minden hiába.
- A magzat makacs volt, élni akart. Meg is született.
- Ismerték, idegei megsínylették talán már az anyja méhében, de inkább születése után a lelketlen emberek csúfolkodását.
- Legénnyé serdült, mikor a vonat alá vetette magát!

*

Bekéredzkedtem a Vinczéék átépített házába. A szárnyék helyett szépen átépített gépkocsi tárolót találtam. A rózsámról, dobozomról nem tudtak az új gazdák.

*

Amikor kijöttem a valamikor oly kedves házból, a nyarakat tölthettem, ahol kiskamasz korom olyan szép emlékei tolongtak fájt a szívem.
Ezzel a házzal szemközt lakott akkor régen a nem kívánt barátunk.
Nem kerestem, de az udvaron dolgozgatott a megöregedett édesanya.
Ahogy falun szokás, ráköszöntem.
Vissza köszönt.
Kijött a kerítéshez.
Bemutatkoztam, fiát nem említettem, de mondtam, ki vagyok, és hogy szép nyarakat töltöttem itt.
Alaposan megnézett.
- Talán Gábor régi barátja volt?- révedt rám.
Bólintottam.
Igenlően rázta fejét, párás szemén látszott, hogy visszatért gondolatban ránk, és az elkeseredés miatt magát elpusztító fiára.
Elköszöntem az öregségében, megtörtségében is szép asszonytól.
A fiát érő némely kori csúfolkodásra gondoltam.
Amikor kezet nyújtott, megcsókoltam a munkától ráncos, eres kézfejét.

Úgy éreztem régi adósságot rovok le.



Hozzászólás
Az adósság bigeszab febr 02 : 16:28 Válasz erre
Hozzászólás: 1573

Regisztrált: júl 25 : 09:13

Megrázó történet. Az adósságot, ha leróhatjuk, megnyugszik a lelkünk.

Szabolcs

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 1
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
jan 06 : 19:52
Örömmel látlak kedves Évike

Kulcsar Eva
jan 06 : 16:27
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. " (Pál Korinthusbeliekhez írt I. level e 13. rész)


Isti
dec 30 : 20:03
Egy nyugodtabb kiegyensúlyozottabb új évet kívánok MINDENKINEK Isti:)

Isti
dec 24 : 09:28
Áldott ünnepet kívánok társaimnak és a kedves Olvasóknak Isti:)

nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyászattó l - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)

Kulcsar Eva
jan 04 : 16:54
Szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Kerti Tagnak.

Isti
jan 01 : 14:16
Köszönjük kedves Szabolcs! és viszont kívánjuk! Isti

bigeszab
jan 01 : 09:29
BOLDOG ÚJÉVET, kedves kertlakók!!heart

Isti
dec 27 : 10:53
Kedves János! Nagyon boldog névnapot kívánok a társaim nevében is!

Isti
dec 25 : 10:29
Kedves kert-társak és kedves olvasóink! Áldott ünnepet kívánok és egy új és békés évet sok szeretettel Isti

Isti
jún 10 : 12:03
Nagyon köszönjük drága Évike!
S köszönjük szeretetteljes munkáját mifelénk! Miértünk!
Áldott ünnepet mindenkinek!

Kulcsar Eva
jún 09 : 13:44
Áldott Pünkösdöt kívánok , Kedves BodóKert-i tagjainknak, a ma TÍZ ÉVE megszületett irodalmi portálunkon!

Isti
máj 17 : 09:21
Megtisztelve érzem magamat hogy ehhez a kitartó és kedves csapathoz tartozhatom! Köszönjük az értesítést kedves Évike!

Kulcsar Eva
máj 16 : 08:25
Kedves BodóKerti Tagok! Megfogyva bár, és ki-ki a saját terheit cipelve vagyunk itt még néhányan. Most ezt a kis maroknyi csapatot egy közelgő évfordulóra hívom: 2019. június kilencedikén LESZ TÍZ ÉVES ! ez a kedves kis virtuális hely , ahol sok szépet megtapasztalhattunk !

Isti
ápr 19 : 14:42
Áldott ünnepet kívánok a kert lakóinak és a kedves olvasóinknak Isti

Isti
jan 28 : 18:57
Einsten hagyatékában találták meg Bolyai relativitáselméletét!

klikk

Ha így nem olvasható kiollózom magát a szöveget!!!!


Isti
jan 04 : 11:34
Szeretettel köszöntök MINDENKIT az 2019.-.es évben! Isti


Oldal létrehozási idő: 4.0524 másodperc, 3.9750 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 75. Memória használat: 982,512b