Brigitta a szomszédban lakott, mikor átmentem hozzájuk - mesélte Gyárfás -, nyitva volt az ablak, s ő kikönyökölve hallgatta a muzsikát…

Gyárfás a szüleivel a háború alatt egy városszéli házba költözött. Szülei úgy gondolták, hogy itt nagyobb biztonságban lesznek, mint a központ közelében levő régebbi lakásukban. Gyárfás akkoriban olyan 5-6 éves kis lurkó lehetett, hamar összebarátkozott a szomszédság hasonló korú gyerekeivel. Jókat hancúroztak, játszottak az utcákon, tereken. A belvárosi zsúfoltsághoz képest itt tág, levegős környezetnek örvendezhettek. Az utcák szélesek voltak, ökölnyi guvacskővel kirakva, a járdákat lapos kövek borították és nyírott sövény választotta el az úttesttől. A köves út úgy rázta a szekeret, hogy azt hittem menten széthullik, de legalább nem volt sár, hiszen a kikövezetlen utcákon még járni sem lehetett, ha ősszel beállt az esős idő.
Most még javában tombolt a nyár, s az utcákat nem sár, hanem mindent belepő por borította. A gyerek sereg számára jó játék volt rugdosni a port, ami a nyomukban úgy szállt, mit a füst.
- Focizzunk! – kiáltotta egy szőke fiúcska.
- Milyen lasznival? – kérdezte Gyárfás.
- Én hozok egy rongylabdát – lépett közéjük Brigitta, aki ott lakott Gyárfásék szomszédjában.
- Honnan van?
- Én csináltam! – vágta ki büszkén. – Anya szakadt harisnyáját megtömtem ronggyal és összevarrtam. Kihozzam?
Különös kislány volt Brigitta, vagyis Brigi, ahogy a barátai hívták. Együtt hitványkodott a fiúkkal, versenyt futott, fára mászott, verekedett, nem félt a kutyáktól, s együtt lopta az almát a többiekkel. Most meg kiderült, hogy varrni is tud, s nem akármit, hanem rongylabdát, ami igazi kincs a kölyöksereg részére!
Nagy örömmel fogadták, mikor megjelent a szinte gömbölyű rongylabdával.
- Rúgjátok! – kiáltotta és eldobta jó messzire. A gyerekhad, kiabálva, kacagva utána rohant.
A nagy futballozás után még volt erejük távolugrást játszani. Brigi ugrott a legnagyobbat, csak Gyárfás ért a nyomába. Elhagyni azonban ő sem tudta, hiába próbálkozott többször is. Beálltak a vonalhoz egymás mellé és „rajta” kiáltásra elrugaszkodtak. És pontosan egymás mellett éretek földet. Próbálták egyszer, kétszer, többször is, de mindig ez lett az eredmény.
Mindkettőjüket győztesnek kiáltották ki végül és jutalmul kaptak egy-egy koránérő fürt szőlőt.
Brigitta hamar megette az övét, de Gyárfás csak lassan szemelgette.
- Kéred? – kérdezte a lányt, látva, hogy milyen vágyakozva nézi a kezében tartott csemegét.
- Ha nekem adod, megcsókolhatsz!
Gyárfás gyorsan odanyújtotta a megmaradt, fél gerezd szőlőt, Brigi pedig feléje fordította az arcát. A fiú kicsit meglepődött, majd gyorsan egy finom puszit lehelt a leányka pufók pofijára. A kislány perdült és Gyárfást arcon csókolta.
- Most már mi mátkapár vagyunk! – jelentette ki.
- Igen?
- Akik csókot váltanak, azok jegyesek lesznek. Úgy mondják mátkapár.
- És akkor én majd feleségül veszlek! Igaz?
- Jó! Menjünk, mondjuk meg az anyukámnak.
Megmondták. Mosolyogva fogadta a bejelentést.
- Mikor akartok egybekelni?
- Hamarosan!
- Milyen édesek! – jegyezte meg negédesen a kisasztal mellett teázó vendég, két korty között.
Utána átmentek Gyárfás szüleihez. Itt is tudomásul vették a gyerekek elhatározását, csak apuka jegyezte meg, hogy előbb el kell végezni az iskolát.
- Iskola nélkül nem ad össze a pap!
- Akkor előbb elvégezzük a négy osztályt! – jelentette ki Gyérfás önérzetesen.
- Helyes!
Ebéd után Gyárfás átment Brigittához, aki a nyitott ablakba kikönyökölve várt rá és hallgatta a szobája mélyéből jövő muzsikát. A kisfiú is oda könyökölt mellé - kívülről. Megtehette, mert az alacsonyan levő ablak talpa alig ért derékig, s így még csimpaszkodnia sem kellett. Ketten hallgatták az énekesnő fátyolos, rekedtes hangját, bár Gyárfás jobban szerette az édesanyja hangját – a csillogó, kristály tisztát, tele életörömmel, szépséggel. Elhallgatta volna napokig, de anya csak akkor énekelt, ha ketten voltak otthon. Briginek azonban tetszett a dal és az énekesnő.
- Jaj de szép volt! – lelkendezett. – Nagyon szeretem, hallgassuk meg még egyszer – szólott és újra indította a zenét.
- Neked olyan rádiód van, amelyik azt muzsikálja, amit akarsz?
- Ez gramofon, te kis buta!
- Nem is vagyok buta - válaszolta csendesen a fiúka és duzzogva haza cammogott.
Ekkor látta Brigittát utoljára
... a hajnali bombatámadáskor találat érte a szomszéd házat…