BodóKert: Tartalom / Novellák / Lakatlan
BodóKert
Ma 2025. április 19, szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz.

Lakatlan
- 2023 április 06 csütörtök
szerző: bigeszab Szerzők listája
kategória: Könyvtár > Próza > Novellák
Hozzászólás: 4
Megtekintés: 221



Vissza-visszatérő álmában Gerő mindig egy erdőben kószált egyedül és nézegette a repdeső madarakat, futkosó mókusokat, legelésző őzeket és hallgatta a csivitelő, cserregő madárhangokat, a harkály kopácsolását, a távoli röfögést, ugatást, s a szél zúgását.

Gerő zavartan nézett körül a szobában, hirtelen nem tudta, hol van. Megrázta a fejét, pislogott néhányat míg rájött, hogy otthon van a szobájában. Eltűnt az erdő, a ház, csak a szobájának a falai vették körül. Álmodott, mint szint minden éjszaka, álmodta visszatérő álmát.
Gerő kissé gátlásos gyerek volt, s később is egyetemista korában irigykedve tekintett jó svádájú kollégáira. A labdajátékokat sem szerette több dioptriás szemüvege miatt, ellenben a matematikában, s a többi reáltárgyakban otthon volt. Festeni szeretett volna, de hiányzott hozzá a kézügyessége, hogy finoman fogalmazzak. Ezért fordult a figyelme a fényképezés felé. Ebben aztán kiteljesedett, sikerült a gátlásaitól is megszabadulnia. Az alapokat hamar megtanulta, s kiegészítette sajátos látásmóddal, így néhány sikert is elkönyvelhetett magának ezen a téren. Lévén, hogy kirándulni szeretett, fotótémái is a természethez igazodtak. Fényképezett fákat, tájat, erdőt, folyót, patakot, állatokat, néha még embereket is, de azok közül inkább az erdőt járókat, erdőlakókat. Képei sokszor olyan különösen mutatták meg a témáit, mintha mindjárt megelevenednének.
Vissza-visszatérő álmában Gerő mindig egy erdőben kószált egyedül és nézegette a repdeső madarakat, futkosó mókusokat, legelésző őzeket és hallgatta a csivitelő, cserregő madárhangokat, a harkály kopácsolását, a távoli röfögést, ugatást, s a szél zúgását. Amint így bámészkodott, a tisztás szélén meglátott a takaros házat, egy nagy körtefa árnyékában. Ablakai kíváncsian tekintettek a világra, ajtaja mintha hívogatta volna a látogatót. A lombok árnyéka sejtelmessé varázsolta a házacska hangulatát. Gerő közelebb lépett és készült bekopogtatni az ajtón, mikor felébredt.
Mindig eddig tartott az álma és hiába próbált visszaaludni a folytatásért, nem sikerült. Nyugtalansággal töltötte el ez az álom és különösen, hogy félbe szakadt, hogy nem tudta mi folytatás. Valami kellemetlen dolog, tragédia, vagy éppen egy örömteli esemény.
Egyik nap a vadész társaság felkérésére ment ki fényképezni a vadetetőhöz, a közeli szálerdőbe, kapná lencsevégre az ott esetleg megjelenő szarvasokat. Amint baktatott a kijelölt hely felé, egyszerre a szemébe ötlik az álomban oly sokszor látott ház.
„Hát, itt vagy?” – kiáltott fel meglepődve Gergő.
Nem ment közelebb, csak messziről járta körbe a házat, mint az óvatos vadak. Mivel semmi mozgást nem tapasztalt közelebb merészkedett, felállította a fényképész állványt és néhány teleobjektíves beállítás után egy sorozatot készítette a házról. Ekkor látta meg, hogy az egyik ablak nyitva van.
„Nocsak, valaki van a házban!” – lepődött meg. – „Vajon mit szólnak, hogy lefényképeztem a házat?”
Tűnődött darab ideig fényképészünk, de hamar elhatározásra jutott és összecsomagolva a masináját, tétovázva megindult a ház felé, kérjen engedélyt a fényképezéshez. Óvatosan bekopogott és belépett a házba. Bent olyan kép tárult elé, mint egy színpadi jelenet. Az előtérben egy asztal állt, mögötte fiatal lány ételt készített a kályhánál, jobbra a szoba mélyéből egy középkorú asszony figyelte. Gerő megbűvölten nézte a jelenetet, majd összeszedte magát, hogy engedélyt kérjen a fényképezéshez.
Nemcsak, hogy megkapta az engedélyt, de meg is kínálták az éppen elkészült pörkölttel.
- Csak egy darab húst teszek a tányérra – szólt a lány, tányért és evőeszközöket téve az asztalra -, s ha ízlik, adok egy rendes adagot.
Gerő nem kérette magát, ketté vágta a húsdarabot és megette.
- Igazán ízletes - dicsérte.
A lány elvette a tányért és bőséges adagot mert bele, odatolta a férfi elé s egy jó karéj friss, puha kenyeret rakott mellé.
- Nézem, milyen ügyesen vágja falatokra a húst! – jegyezte meg a lány anyja.
- Azért csinálom így, hogy a rostokat keresztbe vágjam. Ettől lesz puhább és ízletesebb a falat.
- Ízlik? – kérdezte a lány.
- Nagyon! – lelkendezett Gerő, s a tányért kitörölte egy darab kenyérrel.
- Egészségére!
- Köszönöm, s mivel tartozom a finom ebédért?
- Isten ments, hogy mi ezért pénz kérjünk! Nem tartunk fent kifőzdét. Ez volt az első étel, amit önállóan főztem anya beleszólása nélkül.
- Gratulálok! Kegyed már kész szakácsnő. És még egyszer köszönöm, de megyek dolgomra, vár a masina!
Ez lett a legkedvesebb képe, mely a megyei tárlaton is helyet kapott, egy házat ábrázolt nagy lombos fák árnyékában. A lombok jótékonyan enyhítették az épület szögleteit és merev vonalait. A kiállító teremben egy oszlop mellett kapott helyet. Gerő az oszlop mögé húzódva leste a „műértő közönség” megnyilvánulását.
- Nézd ezt a képet, Lajos! – hallotta egyik látogató hangját. – Egész különös hangulata van. Mintha a nyitott ablakon beleshetnénk az ott lakók életébe.
- Gyere már, Lujza, még sok megnézni való kép van a falakra kirakva!
Gerőt elgondolkoztatták a hallottak. Eszébe idézte a körülményeket, amikor a képet fényképezte, mikor az erdőben bóklászva rátalált a házra.
Arra riadt fel az elmélázásból, hogy hangoskodó tumultus gyűlt a képe köré.
- Mondom, hogy van valaki szobában! - jelentette ki az egyik látogató.
- Gyere ide középre, mellém és nézz mereven a nyitott ablak sötét foltjára.
- Nézzek farkasszemet az ablakkal?
- Igen, igen! Látod már? Mozog valami a szobában.
- Igaaaz! – kiáltotta a megszólított izgatottan. – Alakok mozognak ott bent! Jaj, de izgalmas!
Nem folytathatta, mert a képhez odarohant egy felhevült alak, és standa pityere letépte a falról „boszorkányság, boszorkányság” szavakat kiáltva.
Az emberek rárontottak, de sikerült eliszkolnia, mielőtt meglincselték volna. Pillanatokon belül jött a teremőr és a galéria tulajdonosa, de a támadó eltűnt. Felszedték a földről a kép maradványait, de teljesen használhatatlan lett.
- Hozok holnap egy másolatot – nyugtatta a kedélyeket Gerő. – Megvan még a film.
Azonban ez már nem váltotta ki azt a hatást, mint az eredeti. Amikor lejárt a kiállítás és leszedték a képeket, Gerő egy mappába tette az övét és elballagott, hogy ígéretéhez híven adja át a ház lakónak, a kópiát, de hiába zörgetett, nem nyitottak ajtót. Körbejárta a házat, zörgetett az ablakon is, de semmi eredménye nem volt. Átment a szomszédhoz, aki éppen a kertjébe tett vett.
- A szomszédéket keresem – szólott, miután udvariasan köszönt.
- Keresheti, mert évek óta lakatlan a ház …




Hozzászólás
Lakatlan Kulcsar Eva ápr 11 : 09:04 Válasz erre
Hozzászólás: 3962


Különösen bensőséges hangulatú írás,
tele finom árnyaltokkal mind a külsőségek, mind a lelkiek terén.
Örömmel látom itt, ebben a kedves "Bodókerti" miliőben.
Tisztelettel köszönöm, kedves Szabolcs!


Kulcsár Éva



Lakatlan bigeszab ápr 16 : 20:19 Válasz erre
Hozzászólás: 1670

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm az értékelésedet, kedves Éva!

bigeszab

Lakatlan Isti ápr 18 : 11:50 Válasz erre
Hozzászólás: 1901

Regisztrált: júl 17 : 07:58
A fantázia csodás játéka ez az írás! Köszönöm hogy olvashattam!


Lakatlan bigeszab ápr 25 : 10:22 Válasz erre
Hozzászólás: 1670

Regisztrált: júl 25 : 09:13
Köszönöm, hogy olvastad!!!

bigeszab



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Online
Vendégek: 7
Tagok: 0

Tagok: 62
legújabb: ZsóFia

Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Isti
dec 20 : 10:33
Áldott karácsonyt kívánok minden kedves társamnak és az olvasóinknak Isti

Kulcsar Eva
dec 13 : 19:07
Tisztelettel és szeretettel kívánok meghitt Adventi időszakot és Áldott Karácsonyt!

Kulcsar Eva
jan 11 : 10:50
Tisztelettel kívánok egy Áldott, boldog Új Évet!

Kulcsar Eva
dec 27 : 17:42
Áldott, békés és boldog
ünnepi időszakot kívánok
a megcsappant létszámú "Kertünk hűséges Lakóinak"

Kulcsar Eva
dec 29 : 04:35
Múló évünk immár búcsút integet, az eljövendő hozzon jó egészséget, békét és szeretetet!

Isti
dec 25 : 18:52
Áldott ünnepeket és egy békés új évet kívánok mindenkinek .Isti

Isti
aug 05 : 09:46
Egy verset tettem fel és a gép többszörösen másolta(( törölni meg nem tudom,(((( vagy be tudok jönni az oldalra, vagy nem(((

Kulcsar Eva
aug 03 : 19:44
Remélem, be tudtok jelentkezni, bár kissé szokatlan jelenség fogad. Ha gondok lesznek, akkor a főadminisztrátor segítségét kérjük.

Kulcsar Eva
aug 03 : 19:43
Remélem, be tudtok jelentkezni, bár kissé szokatlan jelenség fogad. Ha gondok lesznek, akkor a főadminisztrátor segítségét kérjük.

Kulcsar Eva
jún 23 : 09:36

Isti
jún 22 : 17:24
Köszönjük a lehetőséget Jánosnak, hogy mi is kb 10 éve itt írhatunk, alkothatunk! az Ő kertjében! Isti

Kulcsar Eva
jún 12 : 10:16
A "BodóKert" létrehozásának időpontja: 2009 jún 09 volt. Immár, TIZENKÉT ÉVE! Tisztelet, köszönet és szeretettel teli emlékezet BODÓ JÁNOS-nak érte.

Isti
jan 06 : 19:52
Örömmel látlak kedves Évike

Kulcsar Eva
jan 06 : 16:27
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. " (Pál Korinthusbeliekhez írt I. level e 13. rész)


Isti
dec 30 : 20:03
Egy nyugodtabb kiegyensúlyozottabb új évet kívánok MINDENKINEK Isti:)

Isti
dec 24 : 09:28
Áldott ünnepet kívánok társaimnak és a kedves Olvasóknak Isti:)

nagyapó
szept 01 : 18:59
"asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!"

Igen! Írni, írni, és írni!:!

Kulcsar Eva
szept 01 : 13:23
Igazak a szavaid, timetour.

timetour
aug 31 : 22:37
asszem, úgy tudjuk őrizni emlékét, ha írunk sokat még Ide, tartozunk neki ezzel!

timetour
aug 31 : 22:12
sajnálom, rég jártam erre.
de emlékét őrizzék a kertlakók, szeretném!

Isti
máj 21 : 10:55
Drága János! Köszönünk mindent,Azt is hogy itt lehettünk eme csodás kertben ,ahol gond nélkül alkothattunk, é s álmodhattuk az álmainkat ! Te fogtad össze ezt a kis de értékes kis közösséget! Álmod szép álmokat Isten kebelén!

Kulcsar Eva
máj 20 : 17:30
Tisztelettel közlöm a kedves BodóKerti tagokkal, hogy Bodó János, a web oldal megálmodója és hűséges résztvevője 2020. február 21-én elhunyt. Őrizzük meg az emlékét hozzá illő diszkrécióval, és nagy-nagy szeretettel!

Isti
ápr 10 : 08:22
Csendes, DE szép húsvéti készülődést kívánok kedves társak és kedves olvasóink!
Isti

Isti
márc 08 : 15:34
Fájdalommal telt szívvel olvasom soraidat! kedves nagyapó !Istenben reménykedve kívánok neked mielőbbi felépülést! Isti

nagyapó
márc 07 : 22:44
Rég jártam itt, és máshol - igaz barátok között - is régen.
Nagy utat jártam...
Belgyógyásza ttól - urológián át - onkológiáig.
Nagy és nehéz út.:)


Oldal létrehozási idő: 2.2921 másodperc, 2.2650 lekérdezési idő. Adatbázis lekérdezés: 78. Memória használat: 938,880b