Vissza-visszatérő álmában Gerő mindig egy erdőben kószált egyedül és nézegette a repdeső madarakat, futkosó mókusokat, legelésző őzeket és hallgatta a csivitelő, cserregő madárhangokat, a harkály kopácsolását, a távoli röfögést, ugatást, s a szél zúgását.

Gerő zavartan nézett körül a szobában, hirtelen nem tudta, hol van. Megrázta a fejét, pislogott néhányat míg rájött, hogy otthon van a szobájában. Eltűnt az erdő, a ház, csak a szobájának a falai vették körül. Álmodott, mint szint minden éjszaka, álmodta visszatérő álmát.
Gerő kissé gátlásos gyerek volt, s később is egyetemista korában irigykedve tekintett jó svádájú kollégáira. A labdajátékokat sem szerette több dioptriás szemüvege miatt, ellenben a matematikában, s a többi reáltárgyakban otthon volt. Festeni szeretett volna, de hiányzott hozzá a kézügyessége, hogy finoman fogalmazzak. Ezért fordult a figyelme a fényképezés felé. Ebben aztán kiteljesedett, sikerült a gátlásaitól is megszabadulnia. Az alapokat hamar megtanulta, s kiegészítette sajátos látásmóddal, így néhány sikert is elkönyvelhetett magának ezen a téren. Lévén, hogy kirándulni szeretett, fotótémái is a természethez igazodtak. Fényképezett fákat, tájat, erdőt, folyót, patakot, állatokat, néha még embereket is, de azok közül inkább az erdőt járókat, erdőlakókat. Képei sokszor olyan különösen mutatták meg a témáit, mintha mindjárt megelevenednének.
Vissza-visszatérő álmában Gerő mindig egy erdőben kószált egyedül és nézegette a repdeső madarakat, futkosó mókusokat, legelésző őzeket és hallgatta a csivitelő, cserregő madárhangokat, a harkály kopácsolását, a távoli röfögést, ugatást, s a szél zúgását. Amint így bámészkodott, a tisztás szélén meglátott a takaros házat, egy nagy körtefa árnyékában. Ablakai kíváncsian tekintettek a világra, ajtaja mintha hívogatta volna a látogatót. A lombok árnyéka sejtelmessé varázsolta a házacska hangulatát. Gerő közelebb lépett és készült bekopogtatni az ajtón, mikor felébredt.
Mindig eddig tartott az álma és hiába próbált visszaaludni a folytatásért, nem sikerült. Nyugtalansággal töltötte el ez az álom és különösen, hogy félbe szakadt, hogy nem tudta mi folytatás. Valami kellemetlen dolog, tragédia, vagy éppen egy örömteli esemény.
Egyik nap a vadész társaság felkérésére ment ki fényképezni a vadetetőhöz, a közeli szálerdőbe, kapná lencsevégre az ott esetleg megjelenő szarvasokat. Amint baktatott a kijelölt hely felé, egyszerre a szemébe ötlik az álomban oly sokszor látott ház.
„Hát, itt vagy?” – kiáltott fel meglepődve Gergő.
Nem ment közelebb, csak messziről járta körbe a házat, mint az óvatos vadak. Mivel semmi mozgást nem tapasztalt közelebb merészkedett, felállította a fényképész állványt és néhány teleobjektíves beállítás után egy sorozatot készítette a házról. Ekkor látta meg, hogy az egyik ablak nyitva van.
„Nocsak, valaki van a házban!” – lepődött meg. – „Vajon mit szólnak, hogy lefényképeztem a házat?”
Tűnődött darab ideig fényképészünk, de hamar elhatározásra jutott és összecsomagolva a masináját, tétovázva megindult a ház felé, kérjen engedélyt a fényképezéshez. Óvatosan bekopogott és belépett a házba. Bent olyan kép tárult elé, mint egy színpadi jelenet. Az előtérben egy asztal állt, mögötte fiatal lány ételt készített a kályhánál, jobbra a szoba mélyéből egy középkorú asszony figyelte. Gerő megbűvölten nézte a jelenetet, majd összeszedte magát, hogy engedélyt kérjen a fényképezéshez.
Nemcsak, hogy megkapta az engedélyt, de meg is kínálták az éppen elkészült pörkölttel.
- Csak egy darab húst teszek a tányérra – szólt a lány, tányért és evőeszközöket téve az asztalra -, s ha ízlik, adok egy rendes adagot.
Gerő nem kérette magát, ketté vágta a húsdarabot és megette.
- Igazán ízletes - dicsérte.
A lány elvette a tányért és bőséges adagot mert bele, odatolta a férfi elé s egy jó karéj friss, puha kenyeret rakott mellé.
- Nézem, milyen ügyesen vágja falatokra a húst! – jegyezte meg a lány anyja.
- Azért csinálom így, hogy a rostokat keresztbe vágjam. Ettől lesz puhább és ízletesebb a falat.
- Ízlik? – kérdezte a lány.
- Nagyon! – lelkendezett Gerő, s a tányért kitörölte egy darab kenyérrel.
- Egészségére!
- Köszönöm, s mivel tartozom a finom ebédért?
- Isten ments, hogy mi ezért pénz kérjünk! Nem tartunk fent kifőzdét. Ez volt az első étel, amit önállóan főztem anya beleszólása nélkül.
- Gratulálok! Kegyed már kész szakácsnő. És még egyszer köszönöm, de megyek dolgomra, vár a masina!
Ez lett a legkedvesebb képe, mely a megyei tárlaton is helyet kapott, egy házat ábrázolt nagy lombos fák árnyékában. A lombok jótékonyan enyhítették az épület szögleteit és merev vonalait. A kiállító teremben egy oszlop mellett kapott helyet. Gerő az oszlop mögé húzódva leste a „műértő közönség” megnyilvánulását.
- Nézd ezt a képet, Lajos! – hallotta egyik látogató hangját. – Egész különös hangulata van. Mintha a nyitott ablakon beleshetnénk az ott lakók életébe.
- Gyere már, Lujza, még sok megnézni való kép van a falakra kirakva!
Gerőt elgondolkoztatták a hallottak. Eszébe idézte a körülményeket, amikor a képet fényképezte, mikor az erdőben bóklászva rátalált a házra.
Arra riadt fel az elmélázásból, hogy hangoskodó tumultus gyűlt a képe köré.
- Mondom, hogy van valaki szobában! - jelentette ki az egyik látogató.
- Gyere ide középre, mellém és nézz mereven a nyitott ablak sötét foltjára.
- Nézzek farkasszemet az ablakkal?
- Igen, igen! Látod már? Mozog valami a szobában.
- Igaaaz! – kiáltotta a megszólított izgatottan. – Alakok mozognak ott bent! Jaj, de izgalmas!
Nem folytathatta, mert a képhez odarohant egy felhevült alak, és standa pityere letépte a falról „boszorkányság, boszorkányság” szavakat kiáltva.
Az emberek rárontottak, de sikerült eliszkolnia, mielőtt meglincselték volna. Pillanatokon belül jött a teremőr és a galéria tulajdonosa, de a támadó eltűnt. Felszedték a földről a kép maradványait, de teljesen használhatatlan lett.
- Hozok holnap egy másolatot – nyugtatta a kedélyeket Gerő. – Megvan még a film.
Azonban ez már nem váltotta ki azt a hatást, mint az eredeti. Amikor lejárt a kiállítás és leszedték a képeket, Gerő egy mappába tette az övét és elballagott, hogy ígéretéhez híven adja át a ház lakónak, a kópiát, de hiába zörgetett, nem nyitottak ajtót. Körbejárta a házat, zörgetett az ablakon is, de semmi eredménye nem volt. Átment a szomszédhoz, aki éppen a kertjébe tett vett.
- A szomszédéket keresem – szólott, miután udvariasan köszönt.
- Keresheti, mert évek óta lakatlan a ház …