Még az álomtól mámorosan oldalogtam oda, az istálló ajtajához, és nagyokat szökve igyekeztem elérni a kilincset. Mikor végre sikerült, az ajtó egy nyikkanással kinyílott s betódult a friss levegő. Bizony jó friss levegő volt, sőt mondhatnám hideg. Ezek a késő őszi hajnalok már elég hidegek lettek, ahogy a napot kezdett mutatkozni a hegy mögött, s még a hóharmat is megütte a fűszálakat. De nem volt mit tenni, nekem ki kellett jönnöm, s mentem is a ház mögé. Mire a dolgom elvégeztem felébredtem egészen, s indultam körbe járni az udvart, a kertet figyelmesen vizslatva, nem mutatkozik-e valahol valami, vagy valaki, aki nem ide való. Ahogy járom a körutam, hirtelen nagy fény önti el a világot – kibukkant a nap a Fekete hegy takarásából. Látom aztán hogy résnyire megnyílik a ház ajtaja, s kiszökik rajta Cirmos. Kényesen kapkodja a lábait, úgy látszik, neki se ízlik a reggeli torna Azért szaporázik a pajta felé, s egyszerre neki is iramodik. Vajon mit vett észre olyasmit, amit én nem? Az aprónép a mániája, biztos közülük pillantott meg vagy egyet. Hogy ezt meggondoltam, le is vettem a gondomat róla, s indultam szokásos körutamra tovább. Először a majorság-udvar felé igyekeztem. Kukuri már rég ébren volt, hallottam, ahogy kotyog a tyúkoknak, különben ma reggel is ő költött fel a hajnali kiabálásával. Valami motoszkálásra lettem figyelmes az ól sarkánál, s látom ám, amint egy megtermett patkány, a széthullott gabonaszemeket keresgéli. Bár irtózom a rusnya állattól, de azért elriasztottam onnét, s az vitte is az irháját, még porzott belé az út. Hanem amint a csirkés udvaron kívül került, csak ott termett Cirmos, mintha a semmiből tűnt volna elő. Nyakon is csípte a beste férget, hogy az csak egyet nyikkant, s már el is szállt belőle a lélek. Cirmos pedig, akár egy rongybubát, feldobta a levegőbe, had lám elinalna-e a patkány, de az nem mozdult többet. Ekkor a macska a szájába vette, s odavitte a ház elé, éppen a küszöb mellé. Oda letette és nagy peckesen, mint aki jól végezte a dolgát, elmasírozott a csűr mögé.