Istennek angyala, ülj mellém ide. Ide erre a pamlagra. Egyedül vagyok… mint mindig.
.Maradj ma itt velem. S üljünk csendesen, hisz szavak nélkül is értjük mi egymást.
A csend sokszor többet mond minden szónál.
Lehunyom a szemeimet , s látlak, látlak ahogy a fehér ruhád mellettem elterül. Nézel rám, s
mosolyogni készülsz. Mosolyogni, hogy erőt adj, hogy fogd a kezemet, s félelmemet
eltaszítsd. Bölcs szemeid megnyugtatóak, Sugaruk gyógyító .Lelkem simogatják. Erőt
próbálnak adni, hogy képes legyek megint felállni
,Felállni onnan ahová megint letaszítottak.
Felállni a földről, hinni megint.
Karod felém nyúl, emel fel , fel hisz önmagamtól már ez nem megy .Akarok én hinni! De
erőm már fogy, s hitem sem mindig elég, ahhoz a lélekben megélt feladathoz, mit megint
meg kellett hogy éljek, s ki is kellett, hogy bírjak. Hallgatom a neszeket .Az emberek ma
mulatni akarnak.. Szilveszter napja vagyon. Azt hisszük az örömé, a mulatozásé, a felejtésé,
és a hité, hogy jobb lesz. Jobb és szebb év vár ránk. Reménykedünk, s talán és is, hogy
imánkat meghallgatja a Teremtő .Mi kevesek , mi az őrzők. A remény őrei.
Istennek angyala! Mutasd az utat, s nem csak nekem, minden embernek a világon, hogy
megtaláljuk a helyes utat. Azt az utat, melyen mi emberek megtaláljuk a békét, biztonságot, a
szeretetet, önmagunkhoz, egymáshoz, s a NAGY ALKOTÓHOZ!