Gondoskodás
Öcsike a járdaszélen ugrál. Egyszer csak lecsusszan a lába, és szinte elesik. Szerencsére az anyukája fogta a kezét, és így megúszta, csak egy kicsit rándult meg a lába.
- Kisfiam, vigyázz, még összepiszkolod a cipődet! – szólt rá megróvólag anyuka.

~
Születésnapi vacsora
Születésnapi vacsora tíz családtag és tíz barát részére. Váratlanul befut tizenöt angol szociális-munkás – segélyt hoznak valakiknek három autóval. Mind megették a születésnapi vacsorát.
Nekünk nem maradt.
~
A két testvér
Ha Mózsinak azt mondtam: „Ímé, most vettem ezt a lájbit magamnak, mit szólasz hezzá? Ha szűk lesz, Lajosnak adom!”
„Adjad inkább nékem!” – válaszolta.
Ha Lajosnak mondtam, hogy neki adom, azt válaszolta: „Add inkább Mózsinak. Neki jobban talál.”
~
Út a gerincig
Az udvaron ténfergő gyermekhez fordulok, úgy látom, a menedékház-gondnokának a fiacskája – lehet úgy 8 éves forma.
Kérdezem tőle:
- Meddig tart az út fel a gerincig?
- Nekem három óra, de maguknak…?
~
Ettél-e?
Ángyomasszony Erika nem azt kérdezte, mikor hozza érkeztünk, hogy „mit hoztál?” hanem azt: „ettél-e? Melegítem a pityókalevest!”
~
Megér százat
- Tessék nekem eladni azokat a vázákat!
- Mennyit adsz értük?
- Ötvenet darabjáért.
- De fiam – szólt közbe anya -, azok megérnek egyenként legalább százat!
Így biztatott engem a drága! Neki a becsület mindig többet ért a haszonnál…
~
Logikus!
Nyakig vizesen jött haza kollégám 8 éves fiacskája - bele esett a patakba.
- Mi történt Jencike?
- Meg akartam mérni milyen mély a patak!
Logikus magyarázat. Hát, nem?